Tegyük fel, hogy a konvoj megvan a műholddal. A műhold megszerzi az infót. ELF adás az infó megszerzése és kiértékelés után 30 perccel (kurva optimista vagyok, akkor nagyon nem a mai komm sebességek voltak). Az adás kb. 15 perc, a tengó mondjuk 15 alatt feljön, leszedi az infót. Ez már egy óra, ez alatt a konvoj mozog.
Ennek fényében indul el a tengó az utolsó kontaktus felé annak akkori irányát és sebességét nézve. Ha csak 150 fmf-re volt és mondjuk 200 tfm az elfogási pontig a távolság, akkor az taktikai sebességen (~10 csomó) is kb. 20 óra (!).
Na képzeld el, hogy akkor a konvoj elfordul 60 fokot az észlelés után - hiszen tudják mikor jön a műhold - és megy más irányba 4 órát, majd visszaáll eredetibe. Hát, ez alapján örülhet, ha a konvojt kb. meg fogja találni akkor szórás jön ki területileg, hogy hol lehet mert még azt is el lehet játszani, hogy visszafelé megy részben 4 órát és aztán délebbre emgy pl. Európa felé. A potenciális terület, ahol a célpont lehet 100x100 km-es terület alsó hangon, de akár 300x300 is lehet.
Vagy száguldhat agyatlanul 30 csomóval vakon előre, de még akkor is igencsak van rá esély, hogy mellémegy a célnak. 30 tfm felett kvázi ő sem hall semmit, különösen réteghatár alatt... Vagy nem mélyen halad, de akkor meg a "világ végéről" lehet hallani minden szovjet ladikot a '80-as évek közepéig.
Ez az Mk.60 Captor példája, de nagyjából így nézett ki a szovjet aknatorpedó-megoldás is az 1970-es évek elején:
.
