Szonárok

[Törölt tag 1945]

Az mennyire lehetett működő technika a 10.000 yardos szonár ellen,hogy feljött a tengeralattjátó periszkópmélységbe megállapította a konvoly haladásiirányát és távolságát lemerült olyan mélyre ahol nem hallották egy számított inditási pozícióba manőverezett majd ugyancsak egy számított irányba kilőtt egy atomtorpedót(ami megintcsak számított távolság után felrobbant) ami lekukázta a konvoly egy részét majd felemelkedett és szépen kivégezte a megmaradt hajókat?

Hát ennél egzaktabb kérdésfeltevésre lenne szükség, ahhoz hogy kiszámolhassuk a választ.
Melyik tengo típus, melyik tengeren, mekkora távolságból merül fel, milyen az aspektusa a konvoj kísérő irányában, és mekkora a hang szóródása az adott pillanatban (RL= -105 esetleg csak -75dB)?

 

[Celebra]

Hát ennél egzaktabb kérdésfeltevésre lenne szükség, ahhoz hogy kiszámolhassuk a választ.
Melyik tengo típus, melyik tengeren, mekkora távolságból merül fel, milyen az aspektusa a konvoj kísérő irányában, és mekkora a hang szóródása az adott pillanatban (RL= -105 esetleg csak -75dB)?

Érdekes,hogy ahoz képest,hogy a 80as években még műholdas mággneses anomália felderitő rendszerről álmodoztak,nagy a csönd erröl a rendszerröl.P8asra már fel se került,bár a japán gépen továbbra is ott van.Mi lehet ennek az oka?Szerintem a mai csendes tengókat lassan nagyobb eséllyel lehetne megtalálni mondjuk dronokra szerelt mad-dal,mint sonárral

 

[dudi]

Hát ennél egzaktabb kérdésfeltevésre lenne szükség, ahhoz hogy kiszámolhassuk a választ.
Melyik tengo típus, melyik tengeren, mekkora távolságból merül fel, milyen az aspektusa a konvoj kísérő irányában, és mekkora a hang szóródása az adott pillanatban (RL= -105 esetleg csak -75dB)?

Nem konkrét részletekbemenő harceljárást hanem csak mint sémát vetettem fel aminek az a lényege,hogy a tengeralattjáró egy előzetesen megállapított helyzetkép alapján gyakorlatilag vakon indít nukleáris torpedót a konvolyra olyan réteghatár alól ahonnan ó nem felderíthető.

 

[Törölt tag 1945]

Érdekes,hogy ahoz képest,hogy a 80as években még műholdas mággneses anomália felderitő rendszerről álmodoztak,nagy a csönd erröl a rendszerröl.P8asra már fel se került,bár a japán gépen továbbra is ott van.Mi lehet ennek az oka?Szerintem a mai csendes tengókat lassan nagyobb eséllyel lehetne megtalálni mondjuk dronokra szerelt mad-dal,mint sonárral

Kutya a MAD effektív hatótávolságában van elásva, lásd Szonárok.

 

[Törölt tag 1945]

Nem konkrét részletekbemenő harceljárást hanem csak mint sémát vetettem fel aminek az a lényege,hogy a tengeralattjáró egy előzetesen megállapított helyzetkép alapján gyakorlatilag vakon indít nukleáris torpedót a konvolyra olyan réteghatár alól ahonnan ó nem felderíthető.

Elméletben bármi elképzelhető, az ördög általában a konkrét részletekben rejlik, amik a gyakorlatban megkülönböztetik a győzelmet a vereségtől.

Az első szovjet nukleáris harci résszel rendelkező torpedó az 53-57 csak 1957-ben került rendszeresítésre, és addigra már elég jól kiépült a SOSUS rendszer, szóval teljesen észrevétlenül egy NATO konvojt egy szovjet tengeralattjáró aligha tudott megközelíteni.

 

[Celebra]

Kutya a MAD effektív hatótávolságában van elásva, lásd Szonárok.

Cirka 1km.Ha a passziv szonár vs modern tengó viszonylatát veszed,akkor már az nem is olyan kevés....Hogy miképpen akarták növelni a hatótávját,pláne műhóldas keresőrendszernek megfelelő szintig,nemtudom.De ezek szerint nemnagyon jött össze.

 

[dudi]

Elméletben bármi elképzelhető, az ördög általában a konkrét részletekben rejlik, amik a gyakorlatban megkülönböztetik a győzelmet a vereségtől.

Az első szovjet nukleáris harci résszel rendelkező torpedó az 53-57 csak 1957-ben került rendszeresítésre, és addigra már elég jól kiépült a SOSUS rendszer, szóval teljesen észrevétlenül egy NATO konvojt egy szovjet tengeralattjáró aligha tudott megközelíteni.

Értem,köszi.

 

[Törölt tag 1945]

A hidegháború alatt amerikai oldalon a csúcs hajófedélzeti aktív szonár az OTH (horizonton túli*) AN/SQS-26, illetve digitális jelfeldolgozású változata az AN/SQS-53 volt.

* A vizuális horizont, amelyet a hajóhídtól 50 lábbal a vízvonal felett látunk körülbelül 9 tengeri mérföld, avagy 18'000 yard.
Amíg az AN/SQS-23 maximális felderítési távolsága 10'000 yard volt, az AN/SQS-26-ot bőven 20'000 yard fölé tervezték, amely egyértelműen távolabb van, mint a vizuális horizont.

Az AN/SQS-26 a korábbi aktív szonárokkal szemben már három féle üzemmódra volt képes:
1, Surface Layer (SL) - hagyományos (korábbi szonárok által alkalmazott) üzemmód, a szezonális réteghatár fölött (periszkóp mélységben) tartózkodó célok felderítésére
2, Bottom Bounce (BB) - tengerfenék visszaverődés üzemmód, a szezonális réteghatár alá ("árnyék zónába") bújt célok felderítésére
3, Convergence Zone (CZ) - nagy-hatótávolságú felderítési üzemmód (az aktív szonárok Szent Grálja**).

**Amennyiben az adott tengeren, az adott évszakban kialakult az akusztikus konvergencia zóna, akkor a hajó körül nagy távolságban egy keskeny gyűrűszerű felderítési zóna alakult ki.
A Földközi tengeren 20, a Csendes óceánon 28, az Atlanti óceán északi részén 35-40 tengeri mérföld sugarú körben helyezkedett el elméletileg a felderítési (konvergencia) gyűrű, aminek viszont csak pár mérföld volt a szélessége.

Egymást átlapoló konvergencia gyűrűkkel így elméletben négy kísérő távol tarthatta az általuk védett hordozótól/konvojtól a szovjet robotrepülő indító tengeralattjárókat.

Az AN/SQS-26 méretét (felületét) tovább növelték 268 négyzetlábra, így a kavitáció veszélye nélkül képes volt 192kW hangteljesítményt a vízbe leadni.

A lenti képen az AN/SQS-26 látható, ami 72 oszlopban 8db hidrofont sort tartalmaz.

Mivel az aktív szonárt alkotó transzduktorok, a felhasznált elektromos energiát mindössze ~20% hatékonysággal alakítják át hangteljesítménnyé, így az AN/SQS-26 minden impulzusához ~1MW elektromos teljesítményt használt fel.
Ekkora villamos teljesítmény egyszerűen nem állt rendelkezésre a korabeli egységek fedélzeten, így szonár használat előtt, először egy elektromos motor egy nagy lendkereket pörgetett fel, az egy nagy áramú generátort hajtott meg, ami feltöltött egy kondenzátor telepet.
Ezek a söröskorsónyi méretű kondenzátorok, telepekbe voltak rendezve és a hangimpulzus kiadásakor egyszerre sütötték ki őket.
A motor, a lendkerék, a generátor és a kondenzátor telepek rendszere Louie-Allis Power Supply (LAPS) néven volt ismert.

A legelső példányokon a szonár hangnyomása leverte a festéket a szonárdómot borító lágyvasról, így kényszerűségből át kellett térni a gumiból készült burkolatra.

Mivel az AN/SQS-26 hangnyomása kilométeres távolságokon is beszakította a vízben tartózkodók dobhártyáját, így használatát partokhoz közel szigorúan korlátozták.


Számítsuk ki ennek az aktív szonárnak az effektív felderítési távolságát, egy Pr671 Victor-I típusú tengeralattjáróval (korabeli szovjet fenyegetéssel) szemben.
A Pr671 Victor-I hossza 95m, testének átmérője 10m.

2 * TL = SL + TS + DI - RL aktív szonár egyenletet használjuk.


2 * TL - Transmission Loss (hang terjedési vesztesége oda-vissza); <- ezt keressük
Látható hogy itt a passzív hang terjedésével szemben az aktív impulzusnak 2*-es távolságot kell megtennie a célig és vissza.


SL - Source Level (az aktív szonár által kibocsájtott hangimpulzus szintje)

Számítása...
SL = 171.5dB + 10 log (Pe)
...ahol Pe az aktív szonár által kisugárzott akusztikus energia W-ban.

SL = 171.5dB + 10 log (Pe) = 171.5dB + 10 log (192'000W) = 171.5dB + 52.8dB = 224.3dB


TS - Target Strength (cél hang-keresztmetszete)

TSs = 10 * log ((D * L²) / 4)
... ahol D a cél átmérője, L cél hossza.

TSs = 10 * log ((D * L²) / 4) = 10 * log ((10m * 95m²) / 4) = 10 * log (22'562) = 43.5dB


DI - Directivity Index (aktív szonár nyeresége)

Az AN/SQS-26 egy időben csak egy adott 40°-os oldalszögben kutat.
Ebben a 40°-os körszeletben öt különböző adási nyalábot képez, és oszloponként folyamatosan észleli a cél visszavert jelét.
Nyalábszélessége így 40°/5° = 8°

DI = 10 log (teljes oldalszög / nyalábszélesség) = 10 log (360° / 8°) = 10 log (45) = 16.5dB


RL - Reverberation Level (hang szóródása)

A pesszimista RL = -105dB értékkel számolunk.


Nos, mindenünk megvan, hogy megbecsüljük az OTH AN/SQS-26 maximális felderítési távolságát egy Pr671 Victor-I jelű célra.

2 * TL = SL + TS + DI - RL = 224.3dB + 43.5dB + 16.5dB - 105dB = 179.3dB
TL = 89.6dB
TL = 20 log₁₀ r
r = 10^ (TL / 20) = 10^ (89.6dB / 20) = 10^ (4.48) = 30'200m ≈ 33'030 yard

A fenti érték természetesen csak a konvergencia zónára volt igaz, a szonárra merőlegesen álló cél esetén.

A lenti ábra a Földközi tenger valódi észlelési távolságait ábrázolja, az aktuális hónap függvényében.

Sárga zóna az AN/SQS-26 SL/BB üzemmód felderítési távolsága nappal.
Kék zóna az AN/SQS-26 SL/BB üzemmód felderítési távolsága este.
Zöld zóna, az AN/SQS-26 CZ üzemmódja.

Látható hogy a nyári hónapokban (amikor a meleg víz felső rétegében pezseg a tengeri élet), és a korábbi AN/SQS-23 szonárok mindössze 1'500 yard felderítési távolságot voltak képesek realizálni a Földközi tengeren, addig az AN/SQS-26 CZ üzemmódban képes volt célok észlelésére nagy távolságokon, a pillanatnyi akusztikus konvergencia zóna függvényében.
Az év első négy hónapjában mivel nem alakul ki akusztikus konvergencia zóna, az AN/SQS-26 SL/BB üzemmódban a napszaktól függően 20~30 ezer yard felderítési távolságra volt képes a rá merőlegesen álló célokkal szemben.


A fenti elméleti számítások, és diagramok után következzék 4 megkötés nélküli (free-play) hadgyakorlat összesített eredménye.
A lenti diagramon látható, hogy a szabadon manőverező - támadó NATO tengeralattjárókból mennyit derítettek fel az aktív szonárok.

A kiábrándító valóság az, hogy az AN/SQS-26 csúcs OTH aktív szonár, még 10 ezer yard-on belül is 7 célból csak 3-at észlelt, elődje ugyanekkora távolságon 23 célból csak 4-et.
(nyilván a támadó tengeralattjáró észlelve egy utána kutató aktív szonár jeleit, szinte sohasem mutatja oldalát felé)

Mivel a szovjetek eközben teleszórták az óceánokat zajosabbnál zajosabb tengeralattjáróikkal, a US NAVY érdeklődése a 70-es évek végén teljesen elfordult az aktív szonároktól.
Az 1977-től rendszeresített Oliver Hazard Perry osztályú fregattokra az elsődleges AN/SQR-19 vontatott passzív szonár mellett már csak egy sokkal szerényebb 36kW-os hangteljesítményű, ~10 ezer yard felderítési távolságú AN/SQS-56 aktív szonár került, "hogy a legénység tudja, mikor kell imádkoznia".


Források:

A Brief History of Active Sonar
Angela D’Amico - Space and Naval Warfare Systems Center Pacific, San Diego
Richard Pittenger - Woods Hole Oceanographic Institution, Woods Hole
2009, Aquatic Mammals

History of the AN/SQS-26 Long-Range, Echo-Ranging Sonar
Thaddeus Bell
2010, Naval Undersea Warfare Center Division, Newport

Jane's Underwater Warfare Systems
Jane's Information Group, 2002

Underwater Acoustics and Sonar SP411
Handouts and Notes Fall 2006
CDR E. J. Tucholski
Physics Department, U. S. Naval Academy

Principles of Underwater Sound
R.J. Urick
McGraw-Hill Book Co., 1983

Корабельная гидроакустическая техника. Состояние и актуальные проблемы
Ю.А. Корякин, С.А. Смирнов, Г.В. Яковлев
ЦНИИ Морфизприбор, 2004


A továbbiakban következzék a korábban már beharangozott szonárbóják sokkal érdekfeszítőbb*** története, de ezt a kitérőt szükségesnek láttam annak illusztrálására, hogy miért nem megoldás a nagy-távolságú célfelderítésre egy aktív szonár bója...

*** tiszta Indiana Jones történet, amiben az eseményeket befolyásoló szerepet kap a Biblia Királyok Könyvének áruló hercegnője, és egy '50-es évekbeli revütáncosnő is (lentebb)...

 

[Törölt tag 1586]

A továbbiakban következzék a korábban már beharangozott szonárbóják sokkal érdekfeszítőbb*** története, de ezt a kitérőt szükségesnek láttam annak illusztrálására, hogy miért nem megoldás a nagy-távolságú célfelderítésre egy aktív szonár bója...

Mielőtt átváltasz a sonar bójákra előtte esetleg valamit nem tervezel írni a felszíni hajók által vontatott változtatható mélységű aktív sonarokról?

 

[dudi]

Meg ha már kívánságműsor akkor a felszíni hajók hogyan állnak a zajkibocsájtással és a jóval kisebb szonárjaik milyen hatékonyak a tengeralattjárókkal összehasonlítva?

 

[molnibalage]

A fenti elméleti számítások, és diagramok után következzék 4 megkötés nélküli (free-play) hadgyakorlat összesített eredménye.
A lenti diagramon látható, hogy a szabadon manőverező - támadó NATO tengeralattjárókból mennyit derítettek fel az aktív szonárok.



A kiábrándító valóság az, hogy az AN/SQS-26 csúcs OTH aktív szonár, még 10 ezer yard-on belül is 7 célból csak 3-at észlelt, elődje ugyanekkora távolságon 23 célból csak 4-et.
(nyilván a támadó tengeralattjáró észlelve egy utána kutató aktív szonár jeleit, szinte sohasem mutatja oldalát felé)

Mivel a szovjetek eközben teleszórták az óceánokat zajosabbnál zajosabb tengeralattjáróikkal, a US NAVY érdeklődése a 70-es évek végén teljesen elfordult az aktív szonároktól.

Amit egész egyszerűen nem értek. A SOSUS nélkül a zajos tengók megtalálása is passzív szonarral pusztán tengóval kb. a szerencsejáték kategóriája volt.

Az aktív szonár azért egész szép volt ehhez képest. Bár az aktív szonarnál nem értem, hogy hogyan használták volna. Folyamatosan pengetni eléggé céltalan, de a megfelelő idő megtalálása meg hogyan ment? Ha passzívval megvan a cél, akkor nem kell aktív, vakon aktívat használni meg...

Az 1977-től rendszeresített Oliver Hazard Perry osztályú fregattokra az elsődleges AN/SQR-19 vontatott passzív szonár mellett már csak egy sokkal szerényebb 36kW-os hangteljesítményű, ~10 ezer yard felderítési távolságú AN/SQS-56 aktív szonár került, "hogy a legénység tudja, mikor kell imádkoznia".

Ez utalás arra, hogy abből a távolságból már régen úton van a OHP felé a tengó torpja, ami kinyírja?

 

[fip7]

A tengeri élőlényekben nem okozott "némi" kárt ez a brutális erejű "ping"-elgetés?

 

[emel]

Amit egész egyszerűen nem értek. A SOSUS nélkül a zajos tengók megtalálása is passzív szonarral pusztán tengóval kb. a szerencsejáték kategóriája volt.

Az aktív szonár azért egész szép volt ehhez képest. Bár az aktív szonarnál nem értem, hogy hogyan használták volna. Folyamatosan pengetni eléggé céltalan, de a megfelelő idő megtalálása meg hogyan ment? Ha passzívval megvan a cél, akkor nem kell aktív, vakon aktívat használni meg...

Szerintem ez kb. megfelel a rádiós iránymérés ill. a radarműködés akusztikus megfelelőjének és különbségének is. Rádiós lehallgatással/irányméréssel csak az adó irányát tudhatod, ugyanígy a passzív szonár is csak azt jelzi, milyen irányból jön a hang, de nem tudhatod milyen messziről. Ha céltávolságra van szükséged, akkor kell a radar, aminek akusztikus megfelelője az aktív szonár ami ugyanúgy a visszaverődési idő mérésén alapul. Csak a hatótávolság bosszantóan kisebb mint a radar esetében ( a célpont viszont sokkal veszélyesebb mint egy harcigép), ezért "zarándokoltak" el a vadásztengók kényszerűségből az ellenséges kikötők elé, ahonnan a kifutástól kezdve passzív szonárral próbálták követni a rakétahordozó rosszfiúkat - hogy éles esetben szükség esetén aktív szonárral céltávot mérjenek majd lőni tudjanak. Ebből lettek aztán időnként a nyilvánosan soha be nem vallott karambolok is ... ??

 

[Törölt tag 1945]

Mielőtt átváltasz a sonar bójákra előtte esetleg valamit nem tervezel írni a felszíni hajók által vontatott változtatható mélységű aktív sonarokról?

Hááát jóóóó...
... akkor közkívánságra, csajok helyett halak...


Érdekes kétvégű története van a VDS-nek (Variable Depth Sonar - változtatható mélységű szonár), amik aktív üzemmódban működnek, és ne keverjünk őket a passzív vontatott szonárokkal.

Mivel a FRAM-II Sumner és Fletcher osztályú romboló gyengébb AN/SQS-4 aktív szonárjának esélye sem volt belátni a szezonális réteghatár alá, ezért ezek az egységek megkapták a AN/SQA-10 vontatott aktív szonárt is.

Ennek vontatási mélységét a vontatása közben állítani lehetett...

... ezáltal a szezonális réteghatárhoz (kék vonal) képesti mélységével változtatni lehetett az elméleti észlelési zónáját.

Mivel azonban az úszótest mérete nem tette lehetővé jelentős hangenergia leadását, és az AN/SQA-10 a gyakorlatban az AN/SQS-4 adóját használta (vagy a hajótest orrában lévő, vagy a vontatott szonár működött egy időben), így a fenti diagramokhoz képest a valóságban a felderítési zóna mindössze ~5km lehetett ideális esetben. (kék gradiens)

Pár AN/SQS-23-al szerelt egység is megkapta a VDS szonárt, de általánosan nem volt elterjedt, majd az AN/SQS-26 megjelenése után teljesen értelmét is vesztette a dolog, az BB üzemmódban belátott a réteg alá.
(amennyiben a tengerviszonyok azt lehetővé tették, például a Földközi tengeren nyáron egyáltalán nem amint azt korábban megbeszéltük)

Az AN/SQS-23 után jött az AN/SQS-53 ami az előbbi digitalizált változata, amit az Arleigh Burke illetve Spruance rombolók, meg a Ticonderoga cirkálók kaptak meg.

A passzív vontatott szonárok sikere miatt az egész nagy-teljesítményű aktív szonár koncepció a 80-as évekre a US NAVY-nél ment a levesbe, és az Oliver Hazard Perry fregattok fő érzékelője már az AN/SQR-19 passzív vontatott szonár lett, és az AN/SQS-56 mindössze 36kW-os teljesítményével csak kiegészítő szerepet játszott.
(gondolom amikor csendes dízeleket-elektromos célokat kergettek)

És itt a story másik vége, az AN/SQS-58 viszont alapvetően egy AN/SQS-56 export változat amihez az AN/SQR-19 passzív vontatott szonár helyett (gondolom exportkorlátozás miatt), ismételten egy VDS-t adnak az amcsik a külföldi egységekbe, "hogy a legénység tudja mikor kell imádkoznia".

 

[Törölt tag 1945]

Meg ha már kívánságműsor akkor a felszíni hajók hogyan állnak a zajkibocsájtással és a jóval kisebb szonárjaik milyen hatékonyak a tengeralattjárókkal összehasonlítva?

A hidegháború alatt a US NAVY számára egyértelmű volt, hogy tengeralattjáróival szemben flottaegységeit a VSz tudja követni több módszerrel is, halászhajók, felderítő medvék, műholdak, rádióbemérés* segítségével, így csendesítés helyett inkább a zajosításról szólt a szupertitkos Prairie-Masker berendezés.

* tán kevéssé ismert, de az USA 6. Flottát például az MN RÁF iránymérő egysége követte a hidegháború alatt, szép nagy alapvonal használatával.
Dunavarsány volt középen, és két oldalon egy Csehországi és Bulgáriai (szintén az MN által üzemeltetett) hadászati iránymérő állomás dolgozott.

A Prairie-Masker sűrített levegőt tolt a Oliver Hazard Perry fregatt gépháza alá a vízbe elfedve - elnyomva annak zaját, így hangja alapján nem lehetett az egységek típusát azonosítani...

... illetve a, illetve a hajócsavarba (fenti képen szárazdokk tesztelésen) hogy ne lehessen passzív akusztikus módszerrel annak fordulatát mérni, és ezáltal a fregatt sebességét kiszámolni.

Itt például tankolás közben igyekszik vízalatti passzív hang alapú azonosítását egy Oliver Hazard Perry fregatt megakadályozni.

 

[Törölt tag 1945]

Amit egész egyszerűen nem értek. A SOSUS nélkül a zajos tengók megtalálása is passzív szonarral pusztán tengóval kb. a szerencsejáték kategóriája volt.

Ha műholdak figyelik a kikötőt, illetve a kijárata előtt (nemzetközi vizeken) dekkol egy felderítőhajó az simán ki tudja szúrni a felszínen kifutó célt, és le tudja adni a drótot a várakozó vadász-tengeralattjárónak.
Innentől már csak a cél zajosságának függvényében adódó távolságban szépen passzívval kell követni.
(csendesebb orosz tengóknak ezért szoktak gyakrabban nekimenni)
Ha elveszítik a célt, kell hívni a P-3C Oriont és az megtalálja.
(hacsak nem a sarki jég alatt játszódik a történet)

Az aktív szonár azért egész szép volt ehhez képest. Bár az aktív szonarnál nem értem, hogy hogyan használták volna. Folyamatosan pengetni eléggé céltalan, de a megfelelő idő megtalálása meg hogyan ment? Ha passzívval megvan a cél, akkor nem kell aktív, vakon aktívat használni meg...

A védendő kötelék körül haladnak az aktív szonárral dolgozó fregattok/rombolók/cirkálók és aktívval folyamatosan pingelnek.
(pont úgy mint ahogy a felderítő AEGIS radar is folyamatosan adáson van, célt kutat)

Ez utalás arra, hogy abből a távolságból már régen úton van a OHP felé a tengó torpja, ami kinyírja?

"legalább a legénység tudja mikor kell imádkoznia"
Idézet egy amcsi admirálistól, aki nem volt elragadtatva az AN/SQS-53 horizonton túli (digitális) szonár után érkező AN/SQS-56 képességétől.

 

[Törölt tag 1945]

A tengeri élőlényekben nem okozott "némi" kárt ez a brutális erejű "ping"-elgetés?

Csak a zöldek kedvéért kizárt

Képzelj el először is egy 1MW-os erősítőt...

... ami ezt az FM modulált CW hangot tolja, levegőre átszámolva ~200dB-el.
(egy sugárhajtómű max teljesítményen 1m távolságon úgy 165dB, ez annál úgy 3000x erősebb)

Valahol 190dB környékén kezd az ember dobhártyája beszakadni.

 

[Törölt tag 1945]

Szerintem ez kb. megfelel a rádiós iránymérés ill. a radarműködés akusztikus megfelelőjének és különbségének is. Rádiós lehallgatással/irányméréssel csak az adó irányát tudhatod, ugyanígy a passzív szonár is csak azt jelzi, milyen irányból jön a hang, de nem tudhatod milyen messziről. Ha céltávolságra van szükséged, akkor kell a radar, aminek akusztikus megfelelője az aktív szonár ami ugyanúgy a visszaverődési idő mérésén alapul. Csak a hatótávolság bosszantóan kisebb mint a radar esetében ( a célpont viszont sokkal veszélyesebb mint egy harcigép), ezért "zarándokoltak" el a vadásztengók kényszerűségből az ellenséges kikötők elé, ahonnan a kifutástól kezdve passzív szonárral próbálták követni a rakétahordozó rosszfiúkat - hogy éles esetben szükség esetén aktív szonárral céltávot mérjenek majd lőni tudjanak. Ebből lettek aztán időnként a nyilvánosan soha be nem vallott karambolok is ... ??

Passzív szonárral is tökéletesen lehet egy cél távolságát mérni, ezt a módszert hívják TMA-nak (Target Motion Analysis - cél mozgás elemzésének)

Ha van 6 iránymérésed, akkor már csak a cél sebességét kell ismerned ahhoz hogy ismerd a helyzetét.
Mivel méred a hajócsavarjának fordulatszámát, és mivel hangjából ismered a cél típusát (hacsak nem tol egy Prairie-Masker-t), már könnyem meghatározható annak sebessége, és így annak pozíciója.

 

[fip7]

Hpasp

Te szent ég
Hát nem csodálom, hogy szegény tengeri állatok (pl. bálnák, delfinek) megöngyilkolják magukat. Mi is fölakasztanánk magunkat ha 5 cm-s távról kellene egész nap fogorvosi fúrót hallgatnunk.....
Ez az egész rendszer értelmetlenségét nézve, nettó szemétség volt az élővilággal szemben

 

[dudi]

A hidegháború alatt a US NAVY számára egyértelmű volt, hogy tengeralattjáróival szemben flottaegységeit a VSz tudja követni több módszerrel is, halászhajók, felderítő medvék, műholdak, rádióbemérés* segítségével, így csendesítés helyett inkább a zajosításról szólt a szupertitkos Prairie-Masker berendezés.

* tán kevéssé ismert, de az USA 6. Flottát például az MN RÁF iránymérő egysége követte a hidegháború alatt, szép nagy alapvonal használatával.
Dunavarsány volt középen, és két oldalon egy Csehországi és Bulgáriai (szintén az MN által üzemeltetett) hadászati iránymérő állomás dolgozott.

A Prairie-Masker sűrített levegőt tolt a Oliver Hazard Perry fregatt gépháza alá a vízbe elfedve - elnyomva annak zaját, így hangja alapján nem lehetett az egységek típusát azonosítani...

... illetve a, illetve a hajócsavarba (fenti képen szárazdokk tesztelésen) hogy ne lehessen passzív akusztikus módszerrel annak fordulatát mérni, és ezáltal a fregatt sebességét kiszámolni.

Itt például tankolás közben igyekszik vízalatti passzív hang alapú azonosítását egy Oliver Hazard Perry fregatt megakadályozni.

Szóval a felszíni egységek elképesztően hangosak.