Az 1967 és 1975 között rendszeresített
SSN-637 Sturgeon osztály 37 egységének hajói a csendes 7 ágú propelleren kívül a BQQ-3 szonárkomplexumot is megkapták.
AN/BQQ-3 integrált szonár komplexum elemei:
- 15 láb átmérőjű, gömb alakú, középfrekvenciájú aktív (és passzív) szonár
- patkó alakú, alacsony frekvenciájú passzív szonár
- analóg tűzvezető rendszer
- AN/BQR-20
A fentiekből látható, hogy az amerikai szonár fejlesztés a Lego elvet alkalmazta, ami a régiek megtartásával, mindig csak egy-egy új elemet adott a komplexumhoz.
A BQQ-3 esetén ez a BQR-20 RTA (Real-Time Spectrum Analyzer) valósidejű zaj-spektrum demodulátor volt, amivel lehetővé vállt a cél széles spektrumú zajának, összetevőire bontása.
A célzaj de-modulálása lehetővé tette a célok osztályozását zajuk alapján, sőt az osztály egyes egységeinek megkülönböztetését is, azok eltérő zajlenyomata alapján. A Sturgeon osztály 37 hajójának feladata lett az ellenfél összes egységének követése, illetve zajlenyomat levétele róluk, a későbbi gyors azonosíthatóság céljából.
Miután a cél típusa (és a konkrét egység) azonosítva lett a zajlenyomat alapján, propeller zajának de-modulálásával lehetővé vált annak sebességének folyamatos ismerete, ami rejtett célkövetést tett lehetővé.
Egy típus sebességéhez adott propeller fordulat tartozik.
A propeller lapátok által keltett zaj de-modulálásával folyamatosan mérhető azok fordulatszáma, és a propeller ágak számának ismeretében számolható a cél pillanatnyi sebessége.
A Sturgeon osztály korabeli ellenfelei a CVY (Pr670 Charlie, 667A Yankee, Pr671 Victor-I/II) egységek voltak, taktikai sebességen (pár csomó) ~160dB alapzajjal.
TL - Transmission Loss (hang terjedési vesztesége 1kHz-en); <- ezt keressük
SL - Source Level (cél CVY egység által kibocsájtott zajszint 1kHz-en); ~160dB
NLs - Noise Level (az észlelő SSN-637 Sturgeon által kibocsájtott alapzaj 1kHz-en); ~140dB
DI - receiver Directivity Index (alacsony frekvenciájú passzív szonár erősítési tényezője); 19dB
TL = SL + DI - NLs = 160dB + 19dB - 140dB = 39dB
A terjedési veszteségből már becsülhető a CVY cél minimális felderítési távolsága...
TL = 10 log R
R = 10^ (TL / 10) = 10^ (39dB / 10) ≈ 8km
... természetesen ha a cél pár csomónál nagyobb sebességgel haladt, akkor ez a távolság is értelemszerűen nőtt.
Jön a leghíresebb horgászhal bevetés...
A Sturgeon osztály 37 egységének sok-ezer bevetéséből, alig néhány minősítését oldottak fel, így következzék az "Operation Evening Star" művelet.
1978 március 2-án hajózott ki az SSN-681 USS Batfish Charleston kikötőjéből.
A parancs szerint, merülés után irány a Norvég tenger.
Március 17-én, az északi sarkkörtől 400km-el északra a Norvég tengeren érkezett rádión az utasítás az "Operation Evening Star" művelet megkezdésére.
A SOSUS rendszer észlelt egy Pr667A Yankee-I ballisztikus rakétahordozót, amint az megkezdte hosszú utazását az Atlanti óceáni őrjárati zónájába.
A cél hozzávetőleges pozícióját, egy P-3 Orion gép pontosította, szonárbóják ledobásával.
21:39z-kor a Batfish is észlelte a célt, és megkezdődött annak követése.
A Yankee bal oldali hajócsavarja zajosabb volt (alighanem az egyik ága el volt görbülve) így a Batfish igyekezett cél baloldalán maradni, és azt 7~10'000 yard távolságban lemaradva követni. (ami a passzív szonár észlelési határa volt)
Március 20-án, 51 órányi követés után, a Yankee eltűnt a Batfish szonárjáról, így a kapitány kénytelen volt periszkóp mélységbe emelkedni, és rádión közölni a hírt a Norfolki parancsnoksággal.
SUBLANT azonnal indított egy P-3 Orion-t Izland-ról, hogy az szonárbójákkal ismét megtalálja a célt.
Egy nappal később a rádión kapott koordináták segítségével sikerült a követést folytatni a rakétahordozó őrjárati zónájáig. (Yankee box)
A Yankee Box őrjáratozási zóna, az SSBN rakétáinak maximális hatótávolságában volt, ahonnan még éppen elérhette az USA nyugati parti városait.
Itt az lelassított taktikai sebességre, és lassú óramutató járásával megegyező kőrözésbe fogott.
A következő 19 napon át egy szigorúan követett napi rutin szerint őrjáratozott a cél.
Minden reggel pontosan 6:00z-kor bekapcsoltak valami zajosat a fedélzeten. (talán valami generátort?)
Óránként végrehajtott egy Bolond Iván manővert, amikor a cél megfordult, és aktiválta Block of Woods (BOW) nevű aktív szonárját.
Ennek hangja két fakocka összecsapására emlékeztetett, innen is kapta a nevét.
Az ügyeletet 4 órás váltásokban adhatták a tisztek a Yankee fedélzetén, mert 4 órán át mindig pontosan óra 45 perckor, utána 4 órán át - pontosan óra után 20 perckor, és legvégül 4 órán át - pontosan óra után 30 perckor kezdték a Bolond Iván manővert. Utána kezdődött a sorrend elölről.
A három 4 órás ügyeletes tiszt közül ketten jobbra, egyvalaki mindig balra kezdte a fordulót, róla azt tippelték a Batfish fedélzetén, hogy balkezes lehetett.
A cél által szorosan követett napirend persze jelentősen egyszerűsítette a Batfish dolgát, hiszen pontosan tudhatták előre, mikor következik a Bolond Iván manőverrel együtt-járó aktív szonár használat.
Április vége felé lazult az addig szigorúan tartott menetrend a cél fedélzetén, kihagytak egy-egy Bolond Ivánt, és a BOW aktív szonárt is egyre ritkábban használták.
Az őrjárat 19. napján a Yankee megindult hazafelé.
Az "Operation Evening Star" művelet 46. napján, a Yankee áthaladt egy halászflotta alatt.
A zajos Dízelmotoros halászhajók hálóiba nem akart a Batfish beleakadni, így a flotta kikerülésével ismét elveszítették a hazafelé tartó céljukat.
A Yankee eddigi hazafelé tartó útjának extrapolálásával, és előreszáguldással a számított pozícióba, sikerült azt ismét megtalálni, és követését folytatni.
Május 5-én, összesen 50 napnyi követés, és 10'369 mérföld megtétele után a Norvég tengeren véget ért az "Operation Evening Star" művelet, és az SSN-681 USS Batfish is haza indult.
1978 Május 17-én ért otthoni kikötőjébe Charleston-ba, teljesítve 77 napos (még a mogyoróvaj is elfogyott a fedélzeten) bevetését, aminek minősítését ritka kivételként 2001-ben feloldották.