A Szu-34-es hajtóművével nincs semmi baj, az is egy AL-31F, csak úgy hívják, hogy AL-31FM-1 és az eredeti AL-31F egy tonnával erősebb verziója, de nagyobb az élettartama. Hogy legyen mihez hasonlítani, akkora a tolóereje, mint a világrekorder P-42-esenek volt, csak az a pár hajtómű nagyon rövid élettartammal bír, mivel egy kísérletsorozathoz húzták fel a nyolcvanas évek közepén, mindenféle módosítás nélkül. Az AL-31FM-1-es pedig kapott egy új turbinát és egy FADEC vezérlést, amivel optimalizálták a gázreakciót, gyorsabban kapcsol forszázst és emelett magasabb gázhővel bír, de mégis nőtt az élettartam. És nem a P-42-esek rekorder hajtóműveihez képest, hanem az AL-31F békeidős, ráadásul csökkentett gázhős élettartamához képest. Mivel magasabb fordulatszámon tud forogni, ezért nagyobb valamivel a levegőátfutása is, emiatt forszázson is valamivel többet tol, de az utánégetést is gyorsabban kapcsolja. "Sportosabb" lett.
Az F-111-esek újrahajtóművezése komolyan napirenden volt, többféle megoldás is felmerült. Volt olyan ötlet, hogy az FB-111-es a B-1B hajtóműveit kapta volna meg, illetve az F-111E és F pedig az akkori legújabb hajtóművet, az F110GE129-est. De a Sivatagi Vihar után megindult az amerikai védelmi költségvetés visszafaragása, ami miatt alaposan meg kellet nézni, hogy hol lehet fogni a pénzt, min lehet spórolni. Kézenfekvő volt, hogy a felfutóban levő F-15E gépeket az évtized végéig gyártani fogják (ez be is jött, hiszen 2001-ig adtak át példányokat az USAF-nak), de ennek ára, hogy az F-111-eseket nem, hogy áthajtóművezik, modernizálják, hanem egyenesen kivonják a hadrendből. Ehhez persze a RAND Corporation elemzése is kellett, ami alapján úgy vélték, hogy az F-111-es képességeire nincs már szükség.
Ez az elemzés "áramvonalasan" feküdt (eleve úgy készült) a haderőcsökkentési elképzelésekbe függetlenül attól, hogy a hatótáv, illetve fegyverterhelés aránya kiváló volt.
Egy külső fegyverterhelsű gépnél különösen mérlegelni kell, hogy egy adott bevetésre mennyi fegyvert és/vagy üzemanyagot tud elvinni. Minden függsztmény átkonvertálható üzemanyaggá, akár belső töltés, akár pilonokat foglaló póttartályok képében és így hatótáv/őrjáratozási idővé alakítható.
És minden üzemanyag átkonvertálható fegyverzetté.
A nagy gépek előnye, hogy sok fegyvert tudnak hordozni, mert egyrészt sok felfüggesztési pontjuk van, másrészt nagy a teherbírásuk, harmadrészt a méretükhöz képest a függesztett fegyverzet alaktényező rontó hatása nem akkora, mint egy kisebb géphez képest.
Ezekből már gondolom kiviláglik, hogy a Szu-34-es egy olyan nagyméretű masina, aminek 12 tonnányi kerókészlete, az alkalmasint igénybevehető törzs alatti hatalmas 3000 literes tartálya, a 8 tonnás fegyverterhelhetősége, a 12 (14-16) függesztési pontja, a kétszemélyes kialakítása, a komfortosabb kabinkonstrukciója, levegőbeni utántölthetősége, a BVR önvédelmi légiharc fegyverzete igencsak felxibilis harcászati csapásmérővé teszi.