Az akkori drill szerintem pont, hogy sokkal gyorsabb mozgósítást eredményezhetett, hiszen az az alakulatok eleve ugrásra késszé voltak téve és a mozgósíthatóság is jobban benne volt a levegőben.
Ennél sokkal fontosabb, hogy az utolsó (vagy jobban mondva inkább az utáni) időben még megkezdett beruházásokat valószínű azok eröltették, akik még hittek a visszafordíthatóságban.
Ne feledjük, hazánkból 1991 nyarának közepén ment ki az utolsó szovjet katona, a híres puccs pedig augusztusban volt. Tehát megvoltak még azok az erők mind a felsőbb, mind a valamivel lejjebb levő szinteken, akik még látták realitását a dolgok visszafordításának. Ezek sanszosan azok az erők voltak, akiknek talán vagy nem volt objektív képük a Szovjetúnió és a keleti blokk általános állapotáról, vagy csak nem akartak tudomást venni róla.
És ezzel már kilépek a topic keretéből, de hajlok rá, hogy a Brezsnyev utáni óvatos reormtörekvések (Andropové, akinek erre már nem volt ideje), vagy a már távolról se óvatos Gorbacsové se ok nélküliek voltak. A keleti blokk országaiban is ekkor indul meg a szakadás, megjelennek a reformer-nek nevezett erők. A lengyeleknél kissé korán és azt még legyűri az államhatalom, ráadsául az alulról jövő kezdeményezés volt. Nálunk az állampárt belülről szakadt, de nem csak ennyi történt. Nem csak a politikai vezetés szakadt, hanem a titkosszolgálatok és a belügyi és honvédelmi minisztérium is. A magyar szervezett alvilág színre lépése (Presztízs-ügy) is erősen gyanús, hogy "belső munka" volt, egyfajta helyezkedés, egyfajta "második arcvonal" kialakítása, melyhez hasonló más KGST országokban is megindult.
A Czinege-éra és annak utolsó hatalamas, az ország erején felül álló haderőfejlesztési programja is a nyolcvanas évek közepétől hasal el, az Oláh István-féle vezetés már a Néphadsereg megújítását tűzi ki célul.
A Szovjeteknél javában tart a méregdrága Afganisztán és nyakukba kapják Csernobilt, de még folynak a csillagháborús és egyéb horribilis programok, mint Mir, Buran, lézerfegyverek, Tu-160, Tbiliszi repülőgéphordozó, illetve különféle vadászgépek hadrendbe állítása.
A lendület tehát megvolt, de a szükséges erő már nem, miközben az erózió már beindult.
A szovjet haderő gyors mozgósíthatóságával kapcsolatban tehát semmi kétségem, csak az irányítási lánc nem lett volna egységes. Ez utóbbi lett volna a nagyobbik baj.