Bár az oroszok szinte minden fegyverüket - legyen az régi, vagy éppen új fejlesztésű - kipróbálták már a szíriai harcmezőkön, a még kiforratlan Szu-57-esek megjelenése mindenkit váratlanul ért. Váratlanul, hiszen a jelenleg tíz, repülőképes példányban létező típusból gyakorlatilag nem létezik két egyforma felszereltségű, ráadásul a hozzájuk szánt fegyverzet java még fejlesztés alatt áll.
Mi értelme lehet így az egész akciónak?
A kérdésre a választ az oroszok által az elmúlt évtized során meglepően magas technológiai színvonalra emelt elektronikai harc, elektronikus hírszerzés, és kiberhadviselés területén kell keresni.
A szíriai hadszíntér az USA, Izrael, és a nyugat-európai országok légi, illetve szárazföldi haditechnikai eszközei által biztosított hihetetlen célpontgazdagságával soha vissza nem térő alkalmat nyújt az oroszoknak, hogy elektronikus információkat szerezzenek a nyugati hadfelszerelésekről, megpróbálkozzanak azok elektronikai zavarásával, vagy éppen valamilyen kiberhadviselési módszert teszteljenek rajtuk.
Ezekhez - a kiberhadviselési eszközöket talán leszámítva - a Szu-57-esek fedélzetén minden rendelkezésre áll az Sh121 multifunkciós integrált rádióelektronikai rendszerbe csomagolva.
Ez a komplexum a radar blokkjait, az elektronikai harc (EW) megvívásához szükséges berendezéseket, az elektronikus hírszerzési (ELINT), illetve a barát vagy ellenség felismerő (IFF) berendezéseket integrálja egyetlen egységbe.
Harcolni ugyan még nem tud, de kémkedni már igen! Ezért telepíthették a Szu-57-eseket Szíriába