Ezt értem. A problémám a következő:
az Afganit hard kill vetőcsövei elég hülyén lettek beépítve, nem tudom, hogy mennyire ad tényleges körkörös védelmet. Értem, hogy a tornyot lehet forgatni, de ha APFSD-el tüzelnek rád, akkor erre nincs idő.
A világ összes harckocsija csak szemből esélyes túlélni egy másik modern harckocsi által kilőtt APFSDS lövedéket. Ilyen téren tehát maradtak a hagyománynál...
De a fő problémám az, mi van ha mondjuk oldalról kap találatot a torony? Akkor ott minden megy a gajdeszba, jó esetben csak a torony, rosszabb esetben meg az egész legénység. ezzel szemben egy leo2-nek van esélye egy oldalról bejövő találat túlélésére.
Nincs esélye. Sem a Leo2-nek, sem más harckocsinak. Egyetlen mai modern harckocsi sem képes oldalról ellenállni a saját lövegének pct. lövedékének. A fő különbség az, hogy a Leo2/Abrams/Leclerc/stb. esetében csak a torony rendelkezik megfelelő passzív védelemmel szemből, a T-14-nél ez a test lett. Előbbi esetében a személyzet szintén "elérhető" a testen keresztül, utóbbi esetében viszont a személyzet csak a testen keresztül érhető el, tehát a T-14 jobban védett a legénység szempontjából.
Városi harcban meg szerintem annyira nem létszükséglet a mozgékonyság.
Nem, de akkor mit csinálsz? Városi harcra "felpáncélozod" a harckocsit, nyílt terepen meg leszereled a kiegészítő páncélzatot?
Ettől függetlenül kíváncsi vagyok, hogy a hardkill védelmi rendszerek terjedése milyen hatással lesz a páncélvédelemre a jövőben...
Most már évtizedek óta téma, hogy könnyű (cirka 20-25, esetleg 30 tonnás) harcjárművek váltanák ki a mostani "nehéz" harcjárműveket. A "könnyű" járműveket pedig aktív védelem óvná meg a pct. rakétáktól és nagyobb kaliberű ágyúlövedékektől. Ez volt az US ARMY terve a Future Combat System koncepcióban. Aztán jött Irak és Afganisztán, ahol nem az ágyúlövedék, meg a pct. rakéta volt a fő ellenség, hanem az IED meg az RPG-7, esetleg a ZSzU-23-2. Rá kellett ébredniük, hogy egy 20-25 tonnás járművet nem lehet úgy megépíteni, hogy egy komolyabb IED-nek is ellenálljon, körkörösen védve legyen a 23mm-es gépágyúlövedékeknek és a közelről kilőtt PG-7(V) gránátoknak. Tehát a méregdrága FCS-t dobták.
A fő probléma, hogy a hardkill megoldások nem tudnak megóvni például a nehézgéppuska vagy könnyű gépágyú lövedékektől. Egy részük egy 25 méterről kilőtt PG-7 rakétagránáttól sem. A városi hadviselés tehát olyan helyzetet teremtett, amelynél nincs jobb válasz ezekre a veszélyhelyzetekre, mint a passzív / reaktív páncélzat, illetve a rácspáncélzat. Ami érthetően frusztrálja azon katonai vezetőket, akik elegáns megoldást szerettek volna, mert hát mégse álljanak már neki rácspáncélzatot hegeszteni a harcjárművekre, hogy néznek már ki... A Stryker esetében anno a rácspáncélzat terén volt bizony ellenállás. Aztán nézz rá - gyorsan el is tűntek a járművekről. De nincs helyette semmi, még csak terv szintjén sem. Mintha egy háborúban nem lenne "kötelező" opció, hogy a városba kellene menniük.
Ez a skizofrén helyzet nem igazán lendíti előre a harcjármű-fejlesztéseket... Kivéve Izraelnél, akik tesznek arra, hogy elegáns megoldásokkal operáljanak, ők túlélést akarnak biztosítani a katonáiknak. Ennek az eredménye a Merkava Mk.4m vagy a Namer...