Nagyjából ez a 60-70 tonna a felső határ, ami hidak, pontonhidak, átkelők, vasúti és közuti szállításnál ideális, sőt, igazából még 60 tonna alatt lenne ideális, ezért is lett a T-14 is ilyen 48-50 tonna körüli, ami még ad nagyjából 3-5 tonnányi mozgásteret.
Amúgy nem is löveg űrmérete az, ami meghatározó, noha persze a reakcióerőket valahogy kezelni kell, nem véletlen, hogy 30 tonna alatti járműveknél a 120 mm-es modern hk. lövegeknél inkább bevállalják a csőszájféket. Cirka 18-20 Mj torkolati energiáig elég lehet egy 45-50 tonnás harckocsi (ez volt az 1990-es évekbeli nyugati 140 illetve szovjet/orosz 152mm-es löveg becsült teljesítménye), hogy ezt még lekezelje. Maga a löveg pedig még ilyen méretben is 3,5 - 4,5 tonna körüli. Mellé raksz egy automata töltőt (mondjuk 1-2 tonna) és még mindig csak 5-6 tonnánál jársz. Ha 30 lőszerrel számolsz egyenként 50kg-os tömeggel akkor ez legyen 6,5-7 tonna. Ezt még egy CV90 alvázra is rá tudod pakolni, noha ott csőszájfékre mindenképpen szükség lenne szerintem. De ezzel együtt az talán látható ebből a kis számmisztikából, hogy önmagában a löveg űrméret növekedése nem jelenti azt, hogy rögtön Mausban kelljen gondolni.
Leopard 2A0-A4 páncélzat vastagási értékek (LOS - adott irányba a fizikai vastagság), az ellenfél irányában (előre) 420-860 mm-nyi kompozit páncélzat néz...
A harckocsiknál a fő probléma a passzív védelem, vagyis a páncélzat. A jelenlegi általános harckocsiknál (mínusz T-14) jellemzően a tömeg 40-45%-a a torony. A fentiből látszik, hogy ebből a fegyverzet bizony legfeljebb pár tonna. A maradék a páncélzat... Gyakorlatilag ha meg akarod a személyzetet védeni az ellenséges harckocsik fő fegyverétől, akkor a hagyományos harckocsi-felépítésnél a tömeg 40-50% mehet a páncélzatra. Egyszerűen olyan erősek a jelenlegi lövegek is, hogy ilyen nagy volumenű és tömegű védelem kell ellenük (magyarázat: lehet relatíve nagy sűrűségű (nehéz) fémet használni, ez ugye az M1A1HA (és folyományai) megoldása, kimerült urán rétegekkel - a másik megoldás különféle anyagokból készült rétegekkel elvezetni annyi energiát, amennyit lehet - ezt követi a Leopard 2A5 és későbbi harckocsik tornyára került kiegészítő páncélzat).
Leopard 2A7, a torony elején lévő ék alakú kiegészítő páncélzat majdnem egy méter hosszú...
A T-14 erre nyújtott bizonyos szintű választ, a személyzet a testben, egy páncélkapszulában, a torony pedig relatíve gyengén páncélozott, hogy a kézifegyverek és kis kaliberű gépágyúktól megvédje a löveget és a töltőberendezést. Az ellenséges harckocsik lövedékeitől viszont nem passzív, hanem aktív védelem védi, az Afganit APS 2x 5 elhárító töltete / gránátja, amely a torony aljára került, és a hírek szerint 1750m/s sebességű célpontokat is el tud kapni (az APFSDS lövedékek torkolati sebessége jellemzően 1750m/s alatt marad):
Így lehetett a T-14 annak ellenére mindössze 48-50 tonna, hogy nagyobb jóval, mint a nem sokkal könnyebb T-90M. A passzív védelem oltárán áldoztak.
Szóval a harckocsik mérete és tömege feltehetően nem fog 80-90-100 tonnás szintre nőni, hanem a T-14-hez hasonlóan elengedik a hagyományos kialakítást, és a torony páncélzata gyengébb lesz, mint a megelőző harckocsiké. Az így felszabaduló tömeg-felesleget pedig aktív védelembe, fegyverzetbe és érzékelőkbe "fektethetik".