T-80BV alapra szerelt verzió volt az Objekt 292, aminek a tornya egyrészt kompatibilis volt a sztenderd T-80 toronnyal és az alváz is elbírta a megnövekedett terhelést, de csak 16 lőszert tudott elmálházni, ami akcióban kb nem sokra elég. Illetve a SzU szétesése miatt a programot törölték.
Objekt 292
A 152 millis harckocsiágyú fejlesztésnél is két úton indultak el a tervezők. Az Objekt 292 a leningrádi Kirov által fejlesztett LP-83 ágyúval volt felszerelve ami nem ugyanaz a T-95-ön alkalmazott 2A83-al. Előbbinek ugyanis tervezték a huzagolt csövű változatát, ám az a forráshiány miatt nem épült meg, illetve ha jól olvastam több Ukrán SzSzK-ban gyártott részegységre alapult. A 2A83 pedig hazai UVZ (pontosabban jekatyerinburgi) fejlesztés volt, kiiktatva az ukránokat, és alapként a Mszta-Sz 2A65 lövegét véve. Ahogy boki is írta kifejezetten az Objekt 195 számára készült. Az LP-83 torkolati energiája a 125 millis 2A46-hoz képest kb másfélszeres volt, amit plusz csillapítók beépítésével tudtak úgy redukálni, hogy ne szedje szét a T-80 alvázát. Ugyanis az az előzetes számítások szerint az csak kb 140 milliméteres kalibert tudott volna nagyobb deformációk nélkül elviselni. A 2A83-t egy személyzet nélküli tornyú T-72 alvázon tesztelték viszont jobb eredménnyel (20-25 MJ torkolati energia), nagyobb csőnyomás elviselésére volt képes (7000 vs 7900-8000 kg/cm2) és 1980-2000 m/sec-el tudta indítani az APFSDS lőszert (szemben a 2A46 1800 m/sec értékével), ami 2 kilométeren is még 1900 m/sec-t ért el. Továbbá vannak olyan leírások, mi szerint a Krasznopol lézerirányítású tüzérségi lövedék indítására is alkalmas volt.
2A83 T-72 alvázra szerelve
Mindkét ágyú alkalmazásához viszont az automata töltőrendszer átépítésére volt szükség, hogy képes legyen a nagyobb űrméretet befogadni és kezelni. Ekkora átépítésnél (lövegcsere, toronycsere, autotöltő csere) viszont gazdaságilag inkább megéri egy teljesen új harckocsi kifejlesztése az új lőszer alkalmazására tervezve, melyet a jövőben könnyebben lehet továbbfejleszteni. Ha a Szovjetunió egy kicsivel tovább még kitart (olyan 5-8 év), akkor szerintem meglépték volna a kaliberváltást. Az LP-83 programot törölték, de a 2A83 még a jelek szerint létezik, viszont sok hír nem érkezik vele kapcsolatban. Az Armata alváza biztosan alkalmas a befogadására, de szerintem a nagyobb volumenű sorozatgyártás megkezdéséig nemigen fogunk hallani a kaliberváltásról. Na meg itt is leginkább az anyagiak a legfőbb akadály.