Az, hogy a védelem milyen hatásfokú, rendszerfüggő. A Soft-Kill rendszerek azok valóban elavultak, de a Hard-Kill rendszereket nem lehet bezavarni, csak szalvó üzemmódban, túlterheléses támadással lehet leküzdeni. És a Hard-Kill-eknél is sok modell létezik.
A Szovjet / Orosz / Ukrán Hard - Kill APS-ek a Drozd-al kezdődnek, volt / van (???) Drozd-2-es is, akkor a közismert Aréna ténylegesen működő, és a Varta meg téves kísérletezés.
Az APS-ek működését félreértelmezik, minthogy 100 %-os hatásfokkal működik. Az APS úgy működik, hogy a detonáció távolsága méteres, vagy még nagyobb is lehet. Gyakorlatilag azon a távon a sugár már annyira szór és koncentrálatlan, hogy lehetetlen, hogy páncélt üssön át. Az meg ami marad belőle, elviekben képtelen átütni a páncélt, egy miniatűr, hajszálvékony, 10 - 30 mili mély "lyuk" lesz, ezt a kötényezés / ERA kazetta megfogja, sértetlen maga a harckocsi. Az Oroszok ezt a tesztjeiken nagysebességű kamerával, és a harckocsi oldalához állított 100 - 200 milis fémlappal demonstrálták.
Tehát reálisan 70 - 90 % hatásfokkal csökkenti a hatékonyságot.
Nem csak az Oroszok ragaszkodnak a régi meglevő APS-ekhez, hanem az Ukrik is, mindkettő a maga típusán, a T-90-eseken és a T-84-eseken is ott a Stora, több száz lövés után. És az "exportgépeken", a Peru-ba és Thaiföldre kerülteken is ott virít, és nincs panasz rájuk.
A T-72/80/90 esetében N2200 az általános, de miután a T-90M már szélesebb a korábbiaknál, így N2300 kategóriába esett. N után mindig 4 szám áll, az első szám az alsó túlméretezést jelöli, második az oldalsót, harmadik-negyedik pedig a magassági túlnyúlásokat és azok léptékét.
