Már bocs, de van rendes harckocsijuk. A T-80BVM , a T-90A/M kifejezetten jól szerepel, a T-72B sorozat meg elfogadhatóan.
A T-90M-nél jobb harckocsi nyugaton se nagyon van
Az ukrán fronton pedig azért be lett vetve első vonalas NATO technika is a Leopárd 2A5/6, STRV-122 és a Challenger 2 személyében. És semmivel nem hoztak nagyobb áttörési potenciált, mint az eddig lenézett T-64BV.
A helyzet az, hogy a harckocsi mindig is fogyó eszköz volt, ezért az a jó harckocsi ami ár/érték arányos.
Ugyanis a HH óta a nagy kaliberű ATGM-ek, EFP-s aknák, irányított légi rakéták és bombák, és a kazettás tüzérségi rendszerek mindig is ki tudták lőni a legjobb harckocsikat is. Annyi változott, hogy a drónok is bejöttek pluszban a képbe.
Én szerintem egyedül az bizonyosodott be eddig, hogy az agyon sztárolt nyugati technika abszolút nem éri meg az árát.
E mellet ismét megdőlt az a hülye nyugati marketing narratíva, hogy a minőség pótolja a mennyiséget. Nem, nem pótolja!
És ez minden háborúban látszik.
Ehhez képest minden harckocsi legfőbb fejlesztési iránya a páncélzat növelése volt.
Pl. egy Leopárd 2A5-ösnek majdnem kétszer olyan erős szemből a páncélzata, mint a Leo2A4-esnek, cserébe a mobilitást erősen fölálldozták, és az A7-el folytatódik a folyamat.
Az M1A1-hez képest az M1A2SEP páncélzata szintén kétszeres, ráadásul HEAT ellen oldalról is.
Fejlesztési irányban pedig a T-90-hez képest a T-14 is elsősorban a páncélzatban hozott nagy változást.
Ahogyan a Merkava III vs. Merkava 4 esetén is a páncélzat lett megduplázva, nem a mobilitás vagy a tűzerő.
Én úgy látom, hogy a nagy harckocsi gyártó nemzetek letették a voksukat a páncélzat mellet.
