Köszönöm, bár a téma számomra érdektelen. Mármint a homo része egészen addig, amíg normálisan négyszemközt művelik.
Az ingerküszöb akkor kezd erősen leereszkedni, ha ez erőszakként (bár ez vonatkozik a heterora is) vagy kiszolgáltatott szerepkörként, kiskorúként jelentkezik. A pridos felvonulást meg az a kevés homo ismerősöm is elítéli, akik vannak. Mind férfi, mind női részről. Szerintem igazuk van, többet árt nekik, mint használ. Bár ismerve hovatartozásukat a környezetem egy szóval sem szokta (még ugratásként sem) megemlíteni a pride túlzásokba esését. Egy szolid felvonulást akár mindenki is elviselne. Kár lenne tagadni vannak, de a többségüket a normális életvitelük miatt észre sem lehet venni. Ugyanolyan haverok, ugyanolyan munkatársak.
Moldovának valamiért pont ezt a művét nem olvastam, de most el fogom, bár szerintem a (gengtszer) rendszerváltást nyitott szemmel átélve nagyon óvodás szintű.
Kiemelném, ami akkor is jellemző volt, a nagyok megússzák, a kicsik elviszik a balhét. "– A hosszabbítást be se terjesszétek! – mondták nekünk az illetékesek, közben a kerítők, akik századannyira sem voltak sárosak az ügyben, hónapokat ültek a fogdában."
A "jogállamiság" meg úgy tűnik valahol 1988 körül kezdődött: "És nem tudom, hogy arra emlékszik-e, hogy a „Kis Pék” mindig vitte magával a Magyar Népköztársaság Alkotmányának egy nyolcforintos kiadását, és amikor a razziánál igazoltatták, mindig felmutatta a rendőröknek:
– Legyenek szívesek, keressék ki belőle nekem azt a cikkelyt, amelyik tiltja, hogy férfiakkal ismerkedjek."
Azért, ha 1988 környékén ennyien voltak, amikor inkább tiltva volt mint tűrt (most támogatott) emlékezve a 3 t-re, akkor most mennyien lehetnek? "Egyrészt, mert sokan vannak, már jóval többen, mint például a prostituáltak, csak Budapest területén harminc-negyvenezer él belőlük, és a „kemény mag”-ot hetvenöt-nyolcvan százalékban értelmiségiek alkotják. Kapcsolataikban egyre lejjebb szorítják az alsó korhatárt, a huszonöt éves férfiszerető már lestrapáltnak számít."
