Aha. A majdnem nulláról kezdete? Vagy a kínai társadalom alakul át valamivé. A full kaptárirányba tartó társadalom? Mert még belőlük nézem ki, hogy aránylag kis veszteséggel élik túl az elkövetkezendő időket. A többiek a nyugattal buknak, (Japán, Dél-Korea, stb.), ha bukik a nyugat, vagy becsatlakoznak Kínához, természetesen alárendeltként.
A kínai társadalom olyan irányba alakul, amibe a nyugat is alakult volna, ha az első világháborút a németek nyerik ("porosz szocializmus", a kötelességek és jogok arányban vannak), míg a nyugat a prédavágytól fűtött angolszász hiperindividualizmus irányába fejlődött 1918-tól, addig Kína és Korea is sikerrel másolja és szintézist alkot az eredeti porosz értékekkel, melyek kompatibilisek is a gyorsan fejlődő ipari társadalmaikkal.
A történelemnek pedig nincs mértékegysége. Az öreg nyugati civilizáció már nem tud mit hozzátenni saját magához és a más civilizációk legföljebb a dekadencia eredményeit másolhatják, valódi értékeket csak a távol-keletiek mazsoláznak ki a Nyugat XIX. századi múltjából, mert akkor léteztek utoljára európai értékek. A Nyugat egy ballaszt a világnak, amely megfolytja, roncsolja az olyan fiatal kultúrák fejlődését mint az iszlám-arab kelet, vagy a sötétség határán egyensúlyozó fekete-afrikai előidőkbe zárt lehetősége egy fényesebb jövőnek. A Nyugat jelenleg már csak pestis a világnak, aminek elpusztítása létérdek, különösen a fiatal arab kultúra számára.
Ezt csak azért írom, mert nem beszélhetünk a Nyugat mementendő értékeiről, mert ilyenek már nincsenek. Nincs a kortárs Nyugat-Európában és Észak-Amerikában semmi, ami értékes lenne. Hulladék szolgatársadalmak élükön degenerált elitekkel. Egy muzulmán uralkodó réteg talán még fel tudná használni a nyugati vagyon utolsó koncentrációját valami nagyobb ívű politika megvalósítására, egy európai központú hódító iszlám birodalomra mondjuk, de ezzel el is mondtam mindent arról, hogy nyugati jobbágynak mennyi szerep jut immár a történelemben.
Ez alól egyetlen kivétel van, ha az USA elitjének egy része csinál egy szép fordulatot a cézarizmusba és egy néppárti/demokrata tömegbázison, egy csőcselékbázison megszilárdítva a belső stabilitást aktív hódító politikába kezd, leigázva és tartománnyá szervezve a menthető nyugati területeket. Clintonné bukásával egy ilyen kiút is bukni látszik jelenleg. Világunk arabok és latinok martalékává válik, mert csak ők történelmi tényezők itt, csak nekik van vérük ehhez.