A baj ezzel az, hogy kontrareakciót vált ki. Minél jobban tolják ezt az őrültséget, annál szélsőségesebben utasítják el a normálisok.
Bár így lenne!
Szerintem az elmebetegség határait folyamatosan átlépő, szélsőséges, botrányos, őrült követelések valódi célja a közvélemény ingerküszöbének folyamatos emelése és így a "mérsékeltebb" követelések legalizálása.
30 éve még elképzelhetetlen lett volna Budapesten egy homokosfelvonulás és az első ilyen kísérleteket jelentős felháborodás is kísérte. A téma azonban megmaradt a közbeszédben és néhány év(tized)e a többség már nem undort, hanem unalmat, nem felháborodást, hanem érdektelenséget érez iránta. A média által évtizedek óta folyamatosan lőtt ideológiai zárótűz eredménye ma már jól látszik: Anno a fél ország közvéleményét felizgatta, hogy a Barátok közt egyik karaktere homoszexuális lett, ma már senkinek föl sem tűnik, ha bármely sorozat bármely szereplője homokos. Maga a szóhasználat is átalakult, ma már szokatlan, ha valaki nem a "meleg" szlengkifejezést használja a homoszexuálisokra, hanem nevén nevezi, vagy egyszerűbben homokosnak, netán buzinak, buzeránsnak hívja őket. (Utóbbival persze a felvilágosult, urbánus, européer arcok előtt be is lövi magát a kisebbrendűségi érzésektől gyötört, erőszakos, egybites, mucsai tahók szánalmas táborába, hiába nem tartja sértőnek a buzi megnevezést számos érintette (azaz buzi) sem.)
Mi több, a balliberális véleményformálók a homoszexuálisokat az átlagnál érzékenyebbnek, szelídebbnek, kedvesebbnek, figyelmesebbnek, humánusabbnak, egyenesen jobb embereknek igyekeznek beállítani! A homoszexuálisok örökbefogadásának kérdése így lassan oly színben tűnik föl, mintha az lenne a valódi kérdés, hogy miért ne kerülhetnének az árva gyerekek végre valóban csodálatos, csupaszív, igazán JÓ emberekhez!? Pedig a valóság ennek sokszor éppen az ellenkezője, az érzékenység sokszor egyszerű labilitást jelent, leghangosabb aktivistáik pedig éppen hogy hisztérikusan erőszakosak, önközpontúak és intoleránsak. Akár csak hajdani fartársuk, Ernst Röhm!
A ferdítés csak kevesek számára nyilvánvaló, a rózsaszín fellegek között szinte senkinek nem jut eszébe sem a börtönökben dívó homoszexuális erőszak, sem a minden ízében erőszakra épülő ókori Spárta, vagy a könyörtelen halálkultusszal átitatott japán szamuráj-társadalom, amelyekben éppúgy megszokott, illetve elfogadott volt a homoszexualitás.
De visszatérve az őrületre; Ha elég hosszú időn keresztül jönnek szembe olyan abszurd, idióta hírek, melyek a család eltörléséről, szavak betiltásáról, a gondolatbűnözés elleni harcról és szexuális kvóták kötelezővé tételéről szólnak még faluhelyen is, ha elég sok efféle alak képét tolják az arcunkba, mint ez itt:
...akkor szinte megkönnyebbülés lesz azt látni, hogy végül csak normál öltözetű, derűs átlagemberek vonulnak végig az Andrássy úton és a fentiekhez képest egész mérsékeltnek tűnik annak gondolata is, hogy homoszexuálisoknak is adhatunk örökbe gyerekeket.
Mi több, az ellenzék már régen felzárkózott ehhez a gondolathoz, a DK-tól az MSZP-n át a Momentumon keresztül a mérhetetlen, de annál hangosabb törpepártokig mind ezt támogatják.
Így eljutottunk oda, hogy ma a fiatalok többsége már ezt tartja normálisnak, felvilágosultnak, haladónak, minimum abszolúte elfogadhatónak, ha nem egyenesen támogatandónak. Bár valós érveik, indokaik tulajdonképpen egyáltalán nincsenek, az érzés, hogy ők látják jól a dolgokat,
érzik a lényeget bőven elég ahhoz, hogy az ellenzőkre jobb esetben csak sajnálkozó undorral tekintsenek, rosszabb esetben akár dühödt hajtóvadászatot indítsanak ellenük, mint tették azt legutóbb J.K. Rowling-al vagy Bagdy Emőkével.
Sajnos a társadalomnak az a rétege, amely az efféle őrültségek hatására egyre dühösebb lesz, egyre vékonyabbá is válik.