Egy mai fiatal véleménye a közoktatás gondjairól:
Nem olyan rossz videó, mint elsőre gondoltam. Röviden a "rendszerről":
Én alapvetően a kölcsönös tiszteletet hiányolom a rendszerből, a rendszerben levőktől és ebbe a szülők pont ugyan annyira benne vannak, mint a diákok, vagy a tanárok.
Én mostanában azt szoktam mondani, hogy kezdjük ott, hogy tiszteljük egymást -nem kell egymást szeretni, az más. Ha van tisztelet, akkor sokminden gördülékenyebben menne.
Második, hogy az ember azért ember, hogy -ha egészséges- akkor tudja az életfunkciójához tartozó dolgait szabályozni, kordában tartani. Mondjuk egy életkor felett alapvetően nem vizelünk és nem székelünk magunk alá, mert tudjuk tartani (vagy tudjuk jelezni, hogy most már nem tudjuk), ergo ha ez megy, akkor például ugyan ezt tudjuk tenni a szánkkal is, azaz, hogy mit, mikor és hogyan mondunk.
Harmadik. Ha már iskolába kell járni, legalább azért, mert kötelező; hasznosan töltsük el az időt.
Ha nem a fegyelemzéssel és az olyan -otthoni-feladatok pótlásával telik az óra, amire semmi szükség nincs, akkor szerintem egy csomó idő felszabadulna, jobb légkör lenne; akadna lehetőség odavágó és értelmes kérdéseket megbeszélni, más aspektusból elmagyarázni. Mert szerintem ennek is meg kell adni a teret és az időt.
Én igyekszem elmondani -de általában úgy érzem, hogy nem sok eredménnyel, hogy mi miért van. Miért van a kívülről tanulás, vagy hosszú és rövid távú memória fejlesztése, a kötelező olvasmányok, a testnevelés, vagy épp az olyan tantárgyak, amiket nem szeretünk. Vagy, hogy a való életben nem kifizetődő, hogy csak átbukdácsolunk (pl felhúzza a falat a kőműves, de girbegurba, akkor jár érte a fizettség -pedig "megfelelt", vagy az autószerelő csak kettesre csinálja meg a féket...)
Én szoktam olyat csinálni, hogy akkor most beszélgessünk, bármiről... hát, sok értelme nem szokott lenni...:S