Volt egy kollégám, aki pilótából lett tanár, igaz nem 50 évesen, hanem korábban. Hát, szegénynek járt a feje az idegtől, mire végre nyugdíjba ment.
(Nekem mindig furcsák voltak a katonák, főleg a tisztek. Sokan azt hiszik, hogy ők az atyaúristenek. (Értelemszerűen nem mind.) Mint ha a Honvédségen kívül bárkit is érdekelne, hogy ők micsoda nem tudom mik. Lehet, hogy a Honvédségen belül valakik, de a civil életben meg pont ugyan olyan átlagjóskák, se jobbak, se rosszabbak.)
Egyébként semmivel sincs nagyobb képessége rendet tartani, mint bármely más civilnek. Van más eszköz a kezében? Van valami extra képessége? Vagy mitől tudna rendet tartani? A rendet és a fegyelmet nem az iskolában tanítják. És mint látni otthon sem sikeresebb pedagógusok és gyermeknevelők a hon- és rendvédelmi dolgozók; legalábbis nem látni olyan különbséget pozitív irányba; mondhatni 'sőt'.
Szemkontaktus. Új tanárként, ha merev arccal mélyen a kiscsávók szemébe néztem, pillanatok alatt visszafogták magukat.
Az első pár alkalommal szerintem érdemes határozottnak, keménynek, szigorúnak, katonásnak lenni, megmutatni, hogy ki az alfahím az osztályban, mert a kölykök is ösztönösek (Csányi Vilmos etológus egyik könyvének címe, "A kutyák szőrös gyerekek" megfordítva is működik.), sokkal jobban reagálnak érzésre, hangulatra, "szagra" mint racionális érvekre. Nem az számít, mit mondok, hanem az, hogy
hogyan mondom. Nyugodtan, határozottan, de
az első pár alkalommal semmi esetre sem partnerként, hanem
erősebbként.
Talán ez az, ami jól mehet a katonatiszteknek, akik megszokták, hogy fiatal, életerős faszikkal nézzenek farkasszemet. De ez önmagában nagyon kevés, csak arra elég, hogy rend legyen az osztályban. (Bár manapság már talán ez sem kis eredmény.)
A gyerekeknek jó, ha tudják, merről fúj a passzátszél. Környezetük, világuk, szüleiket is beleértve, sokszor hiteltelenek, megbízhatatlanok, kiszámíthatatlanok, következetlenek, gyengék, megalkuvók. Erőszakkal bőven, de erővel alig találkoznak. Jó az, ha van egy stabil pont, kiszámíthatóság, következetesség. Hogy ennél a tanárnál ezek a szabályok, ezek a keretek - és nem akarom kipróbálni, milyen az, ha áthágom őket, és elsősorban nem azért, mert az túl kockázatos lenne, hanem mert jó abban megnyugodni, hogy végre tudom, hol a helyem. Innen pedig csodálatosan lehet építkezni, megismerni az egyes gyerekeket és kialakítani azt a rugalmas (iskolai), segítő környezetet, amelyikben mindegyikük tud fejlődni.