Társadalmi folyamatok

[Negan]

Nekem a gimiben a tanárnőm tanította. A fizikát imádtam, az oktatót is. A kémiát egész egyszerűen nem értettem és utáltam is, A tanárnővel a viszony semleges volt. A fizika faktot féri tanár tartotta. A töritanárom férfi volt, az ő hatása miatt vonzott részben a pálya. Előtte is imádtam a törtit, de ahogy ő tartotta, amiatt végképp.

Ez szerintem indokolatlan volt és valószínűleg még csak nem is igaz.

De az.Keresd vissza.Hol párizsi egyetemi tanárnak,hol 8 évig legionistanak hazudta magát.
Ismerem ezt a beszedstilust.Hallottam ifjú koromban eleget.Gyuloletes komcsi csinovnyikok beképzelt stílusa

 

[megazez]

Egyik ismerősöm államvizsgára menet ahogy befordult az egyetem felé pánikrohamot kapott és magára hívta a mentőt.

Államvizsgán az elsőre minden tárgyat letevők úgy a megmaradt évfolyam 50%-a lehetett, pedig addig is kiszórtak/lemorzsolódott saccra 20%. A bölcsészkarosokat épp ezért közmondásosan fikázzuk, ott át lehet így-úgy evickélni, nálunk rendes készülés mellett is simán benne volt a bukó, egy két vicc tárgyat kivéve.

Villanykaron 210 fő körül kezdtünk, én csúsztam 2 félévet egy fontos és egy felesleges tárgy miatt (tanárt okolom mind a két esetben, ha érdekel miért akkor leírom és döntsd el, hogy Én vagy a tanár volt a hülye). Eredeti évfolyamomból kb 50-60 fő végzett úgy, hogy több szakra lehetett szakosodni. 1 év csúszással azt tudom, hogy államvizsgán voltunk 18an. Senki nem bukott viszont.

 

[molnibalage]

Villanykaron 210 fő körül kezdtünk, én csúsztam 2 félévet egy fontos és egy felesleges tárgy miatt (tanárt okolom mind a két esetben, ha érdekel miért akkor leírom és döntsd el, hogy Én vagy a tanár volt a hülye). Eredeti évfolyamomból kb 50-60 fő végzett úgy, hogy több szakra lehetett szakosodni. 1 év csúszással azt tudom, hogy államvizsgán voltunk 18an. Senki nem bukott viszont.

Áramlástechnika szakirányon négyen voltunk államvizsgázni.
Abból kettőnek már volt állása, egy maradt doktorandusznak. Azóta is oktat, de iparba is dolgozik,

 

[Allesmor Obranna]

Sőt, ma is nagyon szívesen tanítanék középiskolás fizikát és akit érdekel magasabb szinten is, felkészítve a felsőoktatásra is.
Csak n+1 feltétele lenne annak. Az első pl az, hogy ha mérnöki műszaki szinten és szemlélettel oktatom a fizikát, akkor azt a bért is várom el érte.

Ez nem egy életszerű szemlélet. Én is tartok tréningeket a nem műszaki hátterű kollegáknak és tudom, hogy nekik semmi esetre sem tarthatom mérnöki műszaki szinten az előadást. Nem is ezért várom el és kapom a mérnöki fizut, hanem a mérnöki óráimért, már ha órabéres lenne a melóm. De nem az, viszont mérnökként nem keresek rosszul.
Egy középiskolában nem taníthatsz tizenéves gyerekeknek mérnöki műszaki fizikát. De nem is várhatsz el mérnöki bérezést.
Ez kicsit olyan, mintha felcsapnál szobafestőnek, de a megrendelő igyényétől függetlenül te az egyenfehér fürdőszoba helyett mindenáron freskókat akarnál festeni, majd el is várod érte a művészi honoráriumot.

Úgyhogy ez a tipikus tyúk, vagy a tojás esete. Előbb emeljünk tanári bért, vagy előbb várjunk el tanári színvonalat? És, ha a színvonalat várjuk el, akkor mi az az színvonal, amit elvárunk? Tudjuk-e, hogy mit és hogyan akarunk tanítani? Van-e, lehet-e erről társadalmi konszenzus úgy, hogy már a hatvanas években se tudták, hogy mit is kéne kezdeni a közoktatással?
A világtrend az, hogy asszociációra és így kényes kritikai szemléletre is képtelen, ideális fogyasztó és végrehajtó váljék mindenkiből.
Az asszociációs készség két ok miatt nem tud rendesen kialakulni: az egyik a lexikális tudás teljes hiánya, ami miatt nincs tudásbázis, ami referenciaként szolgálhatna, a másik pedig a figyelemzavar és koncentráció-képtelenség, ami lényeglátás és a komplex összefüggések felismeréséhez kellene.
Ennek eredményeként az illető egy az egyben, kritika nélkül fog elfogadni mindent és bármit, ami elé kerül.

Ezért aztán nincs is szükség se a hatékony tanításra, de még a pedagógusi empátiára se. Amikor túlcsorduló, de irreleváns információ dömping van és a leginkább költséghatékony az, ha mindenkire ráhagyjuk, hogy mit és hogyan akar különösebb iránymutatás nélkül megismerni, befogadni és fogyasztani, amikor egy hevenyészett osztályzási rendszerrel intézzük el, hogy ki, milyen diplomához jut és abból milyen keresetű fogyasztó lehet, nem nagyon van idő nem, hogy a minőséginek tartott oktatásra, de még annak szimpla definiálására se.

A költséghatékonyság mindig az energiaminimum elvére épül. A leginkább költséghatékony az, ha nem sokat ölünk bele az oktatásba, hanem alulfizetett tanárokkal és motiválatlan diákokkal csak letudjuk a társadalmilag (egyelőre) még kötelező oktatást és utána a piac majd mindenkit, mint humán erőforrást úgy áraz be és használ, ahogy tud. Akárhogy is nézzük, de a pandémia alatt - szándékosan-e, vagy sem - de a távoktatás ennek a fajta erősen züllesztett oktatási modellnek az egyfajta főpróbája volt.
A nagyon komplex pedagógusi keretrendszerből a távoktatás a nevelést, mint olyat egyből mellőzte, a tudás átadása a tanár személyes jelenlétének mellőzésével egy új szakaszába lépett.

A munka világa egyre inkább a standardizált megoldásokra és az automatizmusokra, míg a fogyasztás a felvehető hitelekre, mint forrásra épül. Ezek egyikéhez sem kell se nagy tehetség és szakértelem, sem pedig innováció és kreativitás.
Ebből nekem viszont az jön le, hogy a nagy szakértelmet igénylő munkakörök általános visszaszorulásával az oktatás fontossága is egyre jobban sorvad.

 

[gacsat]

Ez nem egy életszerű szemlélet. Én is tartok tréningeket a nem műszaki hátterű kollegáknak és tudom, hogy nekik semmi esetre sem tarthatom mérnöki műszaki szinten az előadást. Nem is ezért várom el és kapom a mérnöki fizut, hanem a mérnöki óráimért, már ha órabéres lenne a melóm. De nem az, viszont mérnökként nem keresek rosszul.
Egy középiskolában nem taníthatsz tizenéves gyerekeknek mérnöki műszaki fizikát. De nem is várhatsz el mérnöki bérezést.
Ez kicsit olyan, mintha felcsapnál szobafestőnek, de a megrendelő igyényétől függetlenül te az egyenfehér fürdőszoba helyett mindenáron freskókat akarnál festeni, majd el is várod érte a művészi honoráriumot.

Úgyhogy ez a tipikus tyúk, vagy a tojás esete. Előbb emeljünk tanári bért, vagy előbb várjunk el tanári színvonalat? És, ha a színvonalat várjuk el, akkor mi az az színvonal, amit elvárunk? Tudjuk-e, hogy mit és hogyan akarunk tanítani? Van-e, lehet-e erről társadalmi konszenzus úgy, hogy már a hatvanas években se tudták, hogy mit is kéne kezdeni a közoktatással?
A világtrend az, hogy asszociációra és így kényes kritikai szemléletre is képtelen, ideális fogyasztó és végrehajtó váljék mindenkiből.
Az asszociációs készség két ok miatt nem tud rendesen kialakulni: az egyik a lexikális tudás teljes hiánya, ami miatt nincs tudásbázis, ami referenciaként szolgálhatna, a másik pedig a figyelemzavar és koncentráció-képtelenség, ami lényeglátás és a komplex összefüggések felismeréséhez kellene.
Ennek eredményeként az illető egy az egyben, kritika nélkül fog elfogadni mindent és bármit, ami elé kerül.

Ezért aztán nincs is szükség se a hatékony tanításra, de még a pedagógusi empátiára se. Amikor túlcsorduló, de irreleváns információ dömping van és a leginkább költséghatékony az, ha mindenkire ráhagyjuk, hogy mit és hogyan akar különösebb iránymutatás nélkül megismerni, befogadni és fogyasztani, amikor egy hevenyészett osztályzási rendszerrel intézzük el, hogy ki, milyen diplomához jut és abból milyen keresetű fogyasztó lehet, nem nagyon van idő nem, hogy a minőséginek tartott oktatásra, de még annak szimpla definiálására se.

A költséghatékonyság mindig az energiaminimum elvére épül. A leginkább költséghatékony az, ha nem sokat ölünk bele az oktatásba, hanem alulfizetett tanárokkal és motiválatlan diákokkal csak letudjuk a társadalmilag (egyelőre) még kötelező oktatást és utána a piac majd mindenkit, mint humán erőforrást úgy áraz be és használ, ahogy tud. Akárhogy is nézzük, de a pandémia alatt - szándékosan-e, vagy sem - de a távoktatás ennek a fajta erősen züllesztett oktatási modellnek az egyfajta főpróbája volt.
A nagyon komplex pedagógusi keretrendszerből a távoktatás a nevelést, mint olyat egyből mellőzte, a tudás átadása a tanár személyes jelenlétének mellőzésével egy új szakaszába lépett.

A munka világa egyre inkább a standardizált megoldásokra és az automatizmusokra, míg a fogyasztás a felvehető hitelekre, mint forrásra épül. Ezek egyikéhez sem kell se nagy tehetség és szakértelem, sem pedig innováció és kreativitás.
Ebből nekem viszont az jön le, hogy a nagy szakértelmet igénylő munkakörök általános visszaszorulásával az oktatás fontossága is egyre jobban sorvad.

Nagybátyámat, aki valahogy sose volt katona, berántották tartalékosnak, és fizikát kellett oktatnia valami katonai iskolában.

 

[Allesmor Obranna]

Nagybátyámat, aki valahogy sose volt katona, berántották tartalékosnak, és fizikát kellett oktatnia valami katonai iskolában.

Az USA-ban napjainkban nem egy helyen már nyugdíjas tűzoltókat és rendőröket vesznek rá arra, hogy állami középiskolákban valahogy kompenzálják az égető tanárhiányt. Ez előbb, vagy utóbb, de másutt is elő fog fordulni.

 

[Árpicsek]

Ezen a pénz nem segít.

Másnapra nem is lesz senkiből jobb tanár.
De a jó képességű, pedagógusi vénával megáldott diákok elmennek tanárnak és nem más munkalehetőséget keresnek, ha tudják, hogy rendesen megélhetnek a munkájukból.
A tanárképzők meg a jobbnál-jobb jelentkezők közül válogathatnak, nem kell annak örülniük, hogy betéved valaki az ajtón.
Ja, és értelmes mennyiségű és minőségű tananyagra van szükség. Mert a világ legjobb tanárai sem tudnak végtelen mennyiségű haszontalan adatot beletölteni a tanulók fejébe.
Csak ehhez hosszútávon is működő oktatási és életpálya modellt kéne letenni az asztalra...

 

[megazez]

Amúgy nem tudom, hogy hány embernek esett le még egy vicces dolog.
Oviktorka ugye mondta, hogy lehet spórolni vagy többet keresni a rezsi kapcsán.
Na egyből tüntettek is a szemeteseknél, meg a volánposoknál is.
Ja, hogy nekik nincs jogszabályilag ellehetetlenítve.

A tanárok csak alkalmazták a tanácsot.
Akkor megpróbálnak többet keresni.

Vissza kell térni a régi rendszerre amit az akkori kor viszonytagságai miatt vett gondozásba az állam, mégpedig: a tanárt lássa el a közösség ahol tanít, ennek akkoriban az volt a hátránya, hogy gazdagabb környékre kívánkozott az oktató így a szegényebb környékek tanító nélkül maradtak, ezt az állam azzal orvosolta, hogy "államosította" az oktatást kevés pénzért, de minden tanár nagyjából azonos fizetéssel bírt (+ ezen felül voltak az egyházi iskolák). Most is ha ennyire rossz, akkor vissza minden.

 

[gacsat]

Én csak a fizika tanárok fizetését emelném azonnal 10xesére. + gigantikus kárpát-medencei fizika verseny díjakat alapítanék.

 

[gacsat]

Vissza kell térni a régi rendszerre amit az akkori kor viszonytagságai miatt vett gondozásba az állam, mégpedig: a tanárt lássa el a közösség ahol tanít, ennek akkoriban az volt a hátránya, hogy gazdagabb környékre kívánkozott az oktató így a szegényebb környékek tanító nélkül maradtak, ezt az állam azzal orvosolta, hogy "államosította" az oktatást kevés pénzért, de minden tanár nagyjából azonos fizetéssel bírt (+ ezen felül voltak az egyházi iskolák). Most is ha ennyire rossz, akkor vissza minden.

Olyan ösztöndíj rendszerek voltak, hogy a tehetséges gyerekek elérhették a legjobb oktatást. Móra Ferenc, Bakócz Tamás, Alexander Fleming.

 

[megazez]

Áramlástechnika szakirányon négyen voltunk államvizsgázni.
Abból kettőnek már volt állása, egy maradt doktorandusznak. Azóta is oktat, de iparba is dolgozik,

Gondolom nálatok is van olyan ami "büfészak" mint a kandón az automatika kar épületvillamosság szakirány, és van nehéz energetika kar hálózatok szakirány (nem haza beszélek, de kandón ez a legnehezebb szerintem)

 

[molnibalage]

Ez nem egy életszerű szemlélet. Én is tartok tréningeket a nem műszaki hátterű kollegáknak és tudom, hogy nekik semmi esetre sem tarthatom mérnöki műszaki szinten az előadást. Nem is ezért várom el és kapom a mérnöki fizut, hanem a mérnöki óráimért, már ha órabéres lenne a melóm. De nem az, viszont mérnökként nem keresek rosszul.
Egy középiskolában nem taníthatsz tizenéves gyerekeknek mérnöki műszaki fizikát. De nem is várhatsz el mérnöki bérezést.
Ez kicsit olyan, mintha felcsapnál szobafestőnek, de a megrendelő igyényétől függetlenül te az egyenfehér fürdőszoba helyett mindenáron freskókat akarnál festeni, majd el is várod érte a művészi honoráriumot.

Ezt a részt félreértetted.
Középiskolás szintre vinném le úgy, hogy a tartalom nagy része megmaradjon.
Nem azt, hogy akkor egyetemi anyagot adok le. Viszont mondok konkrét dolgokat is, hogy ennek miért van jelentősége.
Viszont ezt a tudás, amiért fizetni kell. Neked sem azért fizetnek, hogy a semmit add át, hanem transzformálva a tudást.

Úgyhogy ez a tipikus tyúk, vagy a tojás esete. Előbb emeljünk tanári bért, vagy előbb várjunk el tanári színvonalat? És, ha a színvonalat várjuk el, akkor mi az az színvonal, amit elvárunk? Tudjuk-e, hogy mit és hogyan akarunk tanítani? Van-e, lehet-e erről társadalmi konszenzus úgy, hogy már a hatvanas években se tudták, hogy mit is kéne kezdeni a közoktatással?
A világtrend az, hogy asszociációra és így kényes kritikai szemléletre is képtelen, ideális fogyasztó és végrehajtó váljék mindenkiből.
Az asszociációs készség két ok miatt nem tud rendesen kialakulni: az egyik a lexikális tudás teljes hiánya, ami miatt nincs tudásbázis, ami referenciaként szolgálhatna, a másik pedig a figyelemzavar és koncentráció-képtelenség, ami lényeglátás és a komplex összefüggések felismeréséhez kellene.
Ennek eredményeként az illető egy az egyben, kritika nélkül fog elfogadni mindent és bármit, ami elé kerül.

A versenyszférában úgy csábítanak jelöltet, hogy "majd egyszer adunk jó fizetést és munkakörülményket"?
Nem. Oda nem megy senki.
Te mennél valahova ígéretre? Gondolom nem.
Számomra felfoghatatlan, hogy egy hosszútávú, stratégiai ágazatban ez miért annyira megugorhatatlan szemlélet.

Ha minőségi oktatást akar az ember, akkor a versenypiaci bérekkel kell konkurálni.
Igazából ezt a hülyeséget kéne elfelejteni, hogy állami bér és piaci bér. Bér van. Az emberek oda mennek, ahol megfizetik őket, kivéve az elhivatott fanatikust. De ezekből egyre kevesebb van.
Nem egy családot van, ahol apu/anyu megkereste a családi költségvetés nagyját a másik meg kvázi hobbiból tanított mert szerette és belefért.
Csak közben a környezet is megváltozott. Ahogy a linkelt korábbi videóban is volt szó. Régen még két tanár is fel bírt nevelni gyereket és lakhatott.
Ma két pályakezdő tanár egy közös lakásban is kb. éhenhalni tud.

Ha ezt az egyszerű tényt nem sikerül odafent és társadalomnak is megérteni és kiállni érte, akkor az lesz, hogy a tanár elmegy autókölcsönzőbe adminisztrátornak, mert az stabil 9-17-ig munkaidő, többet fizet. Még, ha ott is vannak bunkó ügyfelek...

Ezért aztán nincs is szükség se a hatékony tanításra, de még a pedagógusi empátiára se. Amikor túlcsorduló, de irreleváns információ dömping van és a leginkább költséghatékony az, ha mindenkire ráhagyjuk, hogy mit és hogyan akar különösebb iránymutatás nélkül megismerni, befogadni és fogyasztani, amikor egy hevenyészett osztályzási rendszerrel intézzük el, hogy ki, milyen diplomához jut és abból milyen keresetű fogyasztó lehet, nem nagyon van idő nem, hogy a minőséginek tartott oktatásra, de még annak szimpla definiálására se.

Ez egy szép konteó. Csak amikor elfogy már az ember technikai világ üzemeltetésére is, akkor lesz pislogás, mint halnak a szatyorban.

A költséghatékonyság mindig az energiaminimum elvére épül. A leginkább költséghatékony az, ha nem sokat ölünk bele az oktatásba, hanem alulfizetett tanárokkal és motiválatlan diákokkal csak letudjuk a társadalmilag (egyelőre) még kötelező oktatást és utána a piac majd mindenkit, mint humán erőforrást úgy áraz be és használ, ahogy tud. Akárhogy is nézzük, de a pandémia alatt - szándékosan-e, vagy sem - de a távoktatás ennek a fajta erősen züllesztett oktatási modellnek az egyfajta főpróbája volt.
A nagyon komplex pedagógusi keretrendszerből a távoktatás a nevelést, mint olyat egyből mellőzte, a tudás átadása a tanár személyes jelenlétének mellőzésével egy új szakaszába lépett.

Apró bibi, hogy az oktatás és munkaerőpiac visszajelzésnek elég nagy lagja van.
Ez most már elég durva tüneteket mutat. És innen mire elindul a folyamat felfelé és lesz első pozitív tapasztalat az is években, de inkább 10 éves skálán mérhető.

A távoktatás nem ördögtől való, de alapok kellenek hozzá. Hpasp nekem úgy játszik és játszott kvázi tanárbácsit, hogy soha nem láttam az arcát, de még a nevét sem tudtam. És mégis, ho boy, mi tudást adott át nekem. Mert egyetemi anyagnak hála van mire építkezni.

A munka világa egyre inkább a standardizált megoldásokra és az automatizmusokra, míg a fogyasztás a felvehető hitelekre, mint forrásra épül. Ezek egyikéhez sem kell se nagy tehetség és szakértelem, sem pedig innováció és kreativitás.
Ebből nekem viszont az jön le, hogy a nagy szakértelmet igénylő munkakörök általános visszaszorulásával az oktatás fontossága is egyre jobban sorvad.

Ez elvnek szép, de ennek a vége láthatólag zsákutca lesz.

Az USA-ban napjainkban nem egy helyen már nyugdíjas tűzoltókat és rendőröket vesznek rá arra, hogy állami középiskolákban valahogy kompenzálják az égető tanárhiányt. Ez előbb, vagy utóbb, de másutt is elő fog fordulni.

Erős szóviccel élve ez tűzoltás. Mert ezek közül ki az, aki szaktanár?
Ez nem minőségi oktatás, ez a szar maszatolása.
De lehetek radikális a szabadság földjén? A cégek fogják akkor megoldani majd az oktatást?
Csak akkor ezek után ne várja el senki, hogy az állam belepofázzon az oktatásba, meg kvóta legyen meg a "hallgatónak csak jogai".
Mert a magánszektor nem költ el olyanra pénzt, aki nem akar tanulni. Csók, az repül.

 

[Allesmor Obranna]

Érdemes egy kicsit az ok-okzati összefüggésekkel is foglalkozni.
A bő harminc évvel ezelőtt megindult globális liberális fordulat a jellegénél fogva a legkisebb ellenállás felé tört utat magának. Ez pedig a társadalmak amolyan minatűr leképeződése, az oktatás volt. Egy tanár kell, hogy szembenálljon húsz-harminc diákkal. Egy felnőtt, megállapodott ember kell, hogy fegyelmezzen húsz-harminc, még a világát se tudó, de kitörni vágyó fegyelmezhetetlen entitást. Akiknek ugye szüleik is vannak, akik amúgy a társadalom derékhada, választópolgárok, politikacsinálók. Számít a véleményük.
Nagyon könnyű volt a tanár tekintélyét az autoriter rezsimek karakterével megfeleltetni és így a szabadosság elsőként a fegyelmezést vette célba.
Egyfajta karaktergyilkosság, ami a klasszikus pedagógust vette célba.
Akarva-akaratlanul is, de a politika lépésről lépésre épült be az oktatás berkeibe, ideológiai frontvonallá téve azt.
Először a magatartással kapcsolatos fegyelmezés került visszaszorításra, ami már eleve adott egy óriási pofont a közös munkának és az oktatás hatásosságának. Ezen felül ez volt az első korlát, ami egyszersmind, mint támpont is kikerült a nebulók életéből.
1-0 az individualizmust minden másnál többre tartó, végeredményben destruktív szabadosság javára.
Majd következett a számonkérhetőség errodálása. Beleszoltak az osztályzásba, a kötelességek elmaradásával kapcsolatos szankcionálás módjába, ami persze kiválóan rezonált az iskolák falain kívül levő világ "nekem csak jogaim vannak, kötelességeim nincsenek" felfogásával.
Ezzel újabb szavazatokat lehet igen olcsón behúzni.

A "magadnak tanulsz, nem a tanároknak" jelmondatot kiforgatva az éretlen lelkivilágú tinédzserek számára a jóval nagyobb presztízzsel bíró zsiványság, rámenősség, okosban megoldás, mutyi lett a követendő példa. Minek tanuljon magának az ember, ha a tinédzserként lesajnált szülők is a fene nagy tanulásuk eredményeként csak egy életen át keccsöltek valami gyárban, miközben az igazán nagymenők egy percet se fecséreltek tanulásra, csak egyből megcsinálták a tutit nagyban.
A kilencvenes évek role modelje a susogós melegítős gengszter volt, míg a 2000-es évek új példaképe már a startupos garázs-zseni, aki terészetesen az utólag megírt corporate-kánon szerint bár egy ideig az egyetemen héderelt, de hamar abbahagyta, mikor rájött, hogy szimplán, csak kellő akarással milliárdos is lehet belőle.
A tőzsdék Fear Of Missing Out mézesmadzaga az a bizonyos kisördög, ami a munkába és a küzdelembe vetett hitet kezdi ki. Ehelyett a csodákban és a mesékben kell hinni és akkor majd jó lesz.

A tanároktól már mindenhol elvettek mindenféle jogkört, az iskolának nincs már semmiféle keretrendszere, az oktatásban nincs számonkérés, a leadott tananyag színvonala meg - jóelőre kerülve minden lehetséges konfliktust - a legszerényebb képességű réteghez van igazítva.
A legszerényebb képesség színvonala meg minden évben újabb mélységi rekordokat döntöget.
De miért csodálkozunk? A tanárokat is a tanárok tanítják. Ez egy öngerjesztő folyamat, amit a fogyasztói társadalom nihilizmusa csak tovább tüzel.

És, hogy még egy rossz hírrek szolgáljak: ennek komoly fiziológiai kihatásai is vannak. A kritikus fiatal években nem kellően kihasznált és megterhelt, komplex összefüggéesek felismerésére késztetett és motivált agy nem olyan ütemben és nem olyan képességűvé fejlődik ki, mint amit a genetikai állományból ki lehetne hozni.
Magyarán, egy élethosszra szóló szellemi és fizikai degradálódásnak ágyazunk meg így. Ez a már most is tapasztalható globális szellemi hanyatlás egyik alapvető oka.

 

[Allesmor Obranna]

A versenyszférában úgy csábítanak jelöltet, hogy "majd egyszer adunk jó fizetést és munkakörülményket"?

Igen. Kivétel nélkül. MInden csak ígéret, a fluktuációra a válasz a limitált felelősségi kör. Könnyen jön - könnyen megy. A meló pedig majommunka.

Ez egy szép konteó. Csak amikor elfogy már az ember technikai világ üzemeltetésére is, akkor lesz pislogás, mint halnak a szatyorban.

Akkor nem is annyira konteó. Ugye?

A távoktatás nem ördögtől való, de alapok kellenek hozzá. Hpasp nekem úgy játszik és játszott kvázi tanárbácsit, hogy soha nem láttam az arcát, de még a nevét sem tudtam. És mégis, ho boy, mi tudást adott át nekem. Mert egyetemi anyagnak hála van mire építkezni.

És az általános iskolás mire építkezzen? Ne a felnőttképzésből induljunk ki, pláne nem az évtizedekkel ezelőttiből.

Ez elvnek szép, de ennek a vége láthatólag zsákutca lesz.

És az kizárja, hogy megvalósuljon? Semmi sincs az útjában.

Erős szóviccel élve ez tűzoltás. Mert ezek közül ki az, aki szaktanár?
Ez nem minőségi oktatás, ez a szar maszatolása.
De lehetek radikális a szabadság földjén? A cégek fogják akkor megoldani majd az oktatást?
Csak akkor ezek után ne várja el senki, hogy az állam belepofázzon az oktatásba, meg kvóta legyen meg a "hallgatónak csak jogai".
Mert a magánszektor nem költ el olyanra pénzt, aki nem akar tanulni. Csók, az repül.

És mit kell tanulni? Mert valljuk meg őszintén, a corporate világban már egy mérnöknek se kell olyan szinten mérnöknek lenni, mint harminc-negyven éve.
A standardizáció nem igényel kimondott műszaki vénát.
Jelenleg már ott tartunk, hogy ha azért veszik igénybe a segítségem, mert "sorry, segíts légyszi, ez nekem too technical", rendre kiderül, hogy egyszerű szövegértési problémáról van szó csupán.
" Az A cikkszám már nem elérhető, helyette a B cikkszám van. Ha az A-t rendeli meg a vevő, add a B-t"
Le van írva. És ehhez kérnek tőlem mérnöki megerősítést. Ez ma a globális (és nem csak magyar!) színvonal.
Ha nagy a fluktuáció, akkor a könnyebb ellenállás felé elmozdulva nem a munkakör megtartó erejét növelik, hanem a fluktuáció rizikóját csökkentik.
Alacsonyabb szintű elvárások, gyorsabb betaníthatóság, szűkebb rálátás a rendszer egészére. Gyengül a motiváció? Haramabb kiégnek az emberek? Kit érdekel? A Shared Service azért hatalmas siker mindenhol, mert különösebb spec infrastruktúrát nem igényel, jól szabványosítható kivitelű irodanegyedekben és home office juttatás mellett akárki is felvehető és ha nem tetszik neki, gyorsan kicserélhető egy teljesen hasonló helyről jött másik ugyanilyen emberkére.
Az ebben a munkakörben dolgozó munkatársaim bő 70 százaléka 3 évnél kevesebb ideig ül meg egy helyen, de lényegében teljesen hasonló munkakörök és irodaházak közt cirkulál.

Az iparági standardizációnak hála az úgynevezett szaktudás egyre kevesebb egyéni kvalitást igényel, habár így sajnos előfordulhatnak olyan malőrök, mint a teljesen digitális környezetben megdizájnolt CH-53K program, vagy a B737MAX blamázsai. Vagy amikor nálunk a Houston-ban kordinált tervezésű erőművi gázturbina Mexikóban tervezett olajrendszerének csövezései összegabalyodtak a gázrendszer indiában tervezett csövezetékeivel és ez nálunk, Magyarorzságon derült csak ki, mikor meg is kellett volna építeni a dolgot.
A globalizáció nagy előnye a profitmaximalizálás, a költséghatékonyság és a kiszervezés olcsó és a dolgokra kevéssé rálátó országokba. Akkor is, ha ebből baj lesz.
Ha jobban belegondolunk, korunk műszaki értelmiségét teljesen mindegy, hogy mire tanítjuk az egyetemeken, mert a corporate világ úgyis csak legózásra tart mindenkit.
Legalább három, egymástól független hazánkba települt nagynevű multiról tudok, aki az elmúlt évek nagy mérnökhiányában komoly pénzekért vett fel olyan ifjú pályakezdő mérnököket, akik alig kettesekkel bekkelék ki az egyetemi éveiket és csak muszájból rugdosták át őket az államvizsgán.
Akkor elgondolkodhatunk azon, hogy mégis mit fognak tanítani a magánszektorban?

 

[molnibalage]

Igen. Kivétel nélkül. MInden csak ígéret, a fluktuációra a válasz a limitált felelősségi kör. Könnyen jön - könnyen megy. A meló pedig majommunka.

Ezt is félreértetted. Nem azzal csábítanak X helyről Y-ra, hogy ugyanazt bért ajánlják és egy "majd kapsz többet egyszer".
A tanároknál mégis egyesek szerint ez kéne, hogy legyen tempó. Meg a teljes szociális szférában.
Én meg keresem a kandi kamerát.

Akkor nem is annyira konteó. Ugye?

Nem, ez a kapitalizmus önfelfaló hülyesége. De ahogy az inga kileng egyszer egyik irányba, majd kileng a másikba is.
De ez szerintem nem tervezett. A láthatatlan kéz ennyire ostobán nyúlkál.
Nem kell mindenbe vezérelt szándékosságot látni valamiféle háttérhatalom által.

És az általános iskolás mire építkezzen? Ne a felnőttképzésből induljunk ki, pláne nem az évtizedekkel ezelőttiből.

Az a rész arra vonatkozott, hogy a jelenléti oktatás szerintem kb. 16 éves korig minimum kéne. Ha nincs, akkor szívás.

És az kizárja, hogy megvalósuljon? Semmi sincs az útjában.

De. Ha már mindenki annyira hülye lesz, hogy nem tudsz gyártani semmit, akkor ki lesz fogyasztó?

És mit kell tanulni? Mert valljuk meg őszintén, a corporate világban már egy mérnöknek se kell olyan szinten mérnöknek lenni, mint harminc-negyven éve.
A standardizáció nem igényel kimondott műszaki vénát.
Jelenleg már ott tartunk, hogy ha azért veszik igénybe a segítségem, mert "sorry, segíts légyszi, ez nekem too technical", rendre kiderül, hogy egyszerű szövegértési problémáról van szó csupán.
" Az A cikkszám már nem elérhető, helyette a B cikkszám van. Ha az A-t rendeli meg a vevő, add a B-t"
Le van írva. És ehhez kérnek tőlem mérnöki megerősítést. Ez ma a globális (és nem csak magyar!) színvonal.
Ha nagy a fluktuáció, akkor a könnyebb ellenállás felé elmozdulva nem a munkakör megtartó erejét növelik, hanem a fluktuáció rizikóját csökkentik.
Alacsonyabb szintű elvárások, gyorsabb betaníthatóság, szűkebb rálátás a rendszer egészére. Gyengül a motiváció? Haramabb kiégnek az emberek? Kit érdekel? A Shared Service azért hatalmas siker mindenhol, mert különösebb spec infrastruktúrát nem igényel, jól szabványosítható kivitelű irodanegyedekben és home office juttatás mellett akárki is felvehető és ha nem tetszik neki, gyorsan kicserélhető egy teljesen hasonló helyről jött másik ugyanilyen emberkére.
Az ebben a munkakörben dolgozó munkatársaim bő 70 százaléka 3 évnél kevesebb ideig ül meg egy helyen, de lényegében teljesen hasonló munkakörök és irodaházak közt cirkulál.

Az lehet. Csak ennek eredménye az, hogy olyat látok, hogy megterveztek, leokézták és üzemeltetnek olyan áramlástechnikai berendzést, ami 99%-ban zárt szívóoldali szerelvénnyel üzemel. Én meg kérdeztem azt, hogy "a motor még nem égett le?".

Az iparági standardizációnak hála az úgynevezett szaktudás egyre kevesebb egyéni kvalitást igényel, habár így sajnos előfordulhatnak olyan malőrök, mint a teljesen digitális környezetben megdizájnolt CH-53K program, vagy a B737MAX blamázsai. Vagy amikor nálunk a Houston-ban kordinált tervezésű erőművi gázturbina Mexikóban tervezett olajrendszerének csövezései összegabalyodtak a gázrendszer indiában tervezett csövezetékeivel és ez nálunk, Magyarorzságon derült csak ki, mikor meg is kellett volna építeni a dolgot.

Tehát mégiscsak szükség van. Csak most bukkan elő egyre inkább az, hogy ez nem jó.
Ahogy más is írta nem sikerült a KC-135 utódját megtervezni egy létező airlneren és legyártani és üzemeltetni stabilan a MAI ESZKÖZÖKKEL annyi idő alatt, amennyi idő alatt a Kennedy beszéd után a jenkik a HOLDRA LÉPTEK.

Szerintem ez ultragáz.

A globalizáció nagy előnye a profitmaximalizálás, a költséghatékonyság és a kiszervezés olcsó és a dolgokra kevéssé rálátó országokba. Akkor is, ha ebből baj lesz.

Öööö, te ezt látod? Főleg a CH-53K árán, hogy ez profitmaximalizálás és költséghatékonyság ?
Jah, ameddig a politika kifizeti a pénzt. Nehéz megérteni azt, hogy mi került egy digitális CH-53 2.0-én ennyibe és hogyan sikerült ennyire elbaszni űrtechnikai háttér ellenére.

Ha jobban belegondolunk, korunk műszaki értelmiségét teljesen mindegy, hogy mire tanítjuk az egyetemeken, mert a corporate világ úgyis csak legózásra tart mindenkit.

Halkan kérdem én, akkor mikor jutunk el oda, hogy elvész az alaptudás és egy idő után értés nélkül gyártunk dolgokat és, ha szar, akkor fogalmunk sem lesz miért?

Legalább három, egymástól független hazánkba települt nagynevű multiról tudok, aki az elmúlt évek nagy mérnökhiányában komoly pénzekért vett fel olyan ifjú pályakezdő mérnököket, akik alig kettesekkel bekkelék ki az egyetemi éveiket és csak muszájból rugdosták át őket az államvizsgán.
Akkor elgondolkodhatunk azon, hogy mégis mit fognak tanítani a magánszektorban?

No állj, és ezek még nálatok dolgoznak? Megérte?
Halkan kérdem meg, szerinted ezzel a mentalitással mikor fognak olyan ikonikus dolgok születni, mint az SR-71 vagy bármi más húha volt?

 

[molnibalage]

Szóval ez a full coroporate szemlélet vezet olyan szintű buktához, amit nekem sikertörténetnek nem tudsz eladni.
És, ha még csak lentebb megyünk majd a lejtőn.

Amúgy egész mérnök karrierem alatt izgatott az a kérdés, hogy az a tudás hogyan örződik meg, amit nem tanítanak sehol, de mégis ahhoz vezetett, hogy egy YF-22 vagy YF-23 létezett már 1991-ben adatpív hajtóművel is.
Ezeket az általad említett majom mérnöki legózással nem szülöd meg. Soha.
Trial and error alapon sem.

Itthoni relevációja ennek kb. a nagyerőmű építés.
Ha ezeket elfelejtjük, akkor jó drágán fel lehet majd találni újra a meleg vizet.

Amúgy nálam is megvan ez a felejtés.
Anno tudtam egy repszimet durván moddolni.
Ma már a saját változtatásaimat sem értem meg.
Pedig ÉN csináltam.... ÉN találtam ki.

 

[phaidros]

A munka világa egyre inkább a standardizált megoldásokra és az automatizmusokra, míg a fogyasztás a felvehető hitelekre, mint forrásra épül. Ezek egyikéhez sem kell se nagy tehetség és szakértelem, sem pedig innováció és kreativitás.
Ebből nekem viszont az jön le, hogy a nagy szakértelmet igénylő munkakörök általános visszaszorulásával az oktatás fontossága is egyre jobban sorvad.

De miért a munkának tanítunk/tanítanánk?

 

[Allesmor Obranna]

Nem kell mindenbe vezérelt szándékosságot látni valamiféle háttérhatalom által.

Ne tekintsd háttérhatalomnak, inkább tekintsd háttérben meglévő hatalmi erőnek. Az a bizonyos láthatatlan kéz munkája ez - ahogy te is írod - de a maga felsőbbrendűnek, sikeresnek és hatékonynak vélt és megélt szabályai által vezérelve. Így mindenképp van benne belső szándékosság, csak előrelátás nincs.

Öööö, te ezt látod? Főleg a CH-53K árán, hogy ez profitmaximalizálás és költséghatékonyság ?

Gondolkozz egy könyvelő és egy bróker fejével. Az, hogy valami fizikailag szar, a hatvanas évek végén eldöntötte, hogy ki megy a Holdra és ki nem. Ma nem dönt el semmit, mert minden a könyvelésen múlik. Akkor is siker lesz, ha amúgy a termék szar. Minden a kommunkáció és a marketing. A nyolcvanas években a Merecedes Benz egy mérnöki cég volt. A brand volt maga a technikai színvonal. A kétezres évek elejére már megesett, hogy az embléma adta el azt, ami már idő előtt lerohadt, gagyi alkatrészekből lett olcsón összerakva, de - megintcsak az embléma miatt - drágán legyártva. Profitmaximalizálás.

No állj, és ezek még nálatok dolgoznak? Megérte?
Halkan kérdem meg, szerinted ezzel a mentalitással mikor fognak olyan ikonikus dolgok születni, mint az SR-71 vagy bármi más húha volt?

Nem dolgozom egyszerre három helyen, de igen, ezek az emberek még ott dolgoznak. A rendszer elbírja. Miért? Te nem vetted észre, hogy a technika világában micsoda helybenjárás megy már három évtizede? Nincs szükség ikonikus dolgokra. A gyorsan realizálható profit az alacsony rizikójú középszerűségre utazik, csak a brand az, ami a dicső régmúlt csillogására épít.
Ez a piaci szükségszerűség. A sugárhajtású közforgalmú repülés első két évtizedében eljutottak a Concore-ig és mellette addig a szubszonikus kialakításig (B737), ami azóta is minden dizájn alapja. 35 fokos szárnynyilazás, szárnyakon elhelyezett hajtóművek. Azota csak ez evolválódik, egyszerre csak minimális változtatásokkal.
A harcászati repülésben napjainkban egy program legalább negyedszázadnyi idő alatt jut el a kifejlesztés kezdetétől a normál ütemű szériagyártásig. Úgy, hogy 70 százalékban már meglévő megoldásokat alkalmaz. Nincs új a nap alatt, de ennyi idő alatt már mindenki csak egy kicsit kell, hogy hozzátegyen, ami így nem követel meg nagy és komplex műszaki tudást és mérnöki kreativitást.

De miért a munkának tanítunk/tanítanánk?

Igen a kérdés jogos. Mert az oktatás - hasonlóan az egyészségügyhöz - költségvetési ágazat, profitot nem termel.
A kapitalizmus nagy hibája, hogy ha valamiben nincs közvetlen nyereség, az nem érdemli meg a közvetlen befektetést sem. A forráshiányos állam nagy problémája, hogy kapitalizálódik, óhatatlanul is elkezd üzleti alapra helyezni mindent, azt is amit nem lehet. Ilyen az oktatás és az egészségügy.
Közismert problémája a kapitalizmusnak a pénz számszerűsítő hatása. Ahol megjeleni a pénz, ott a tényezők elkezdenek számokká degradálódni.
Mennyit keres egy tanár? És azért hány órát tanít? Elég órát tanít egy tanár? Hány diákja van? Elég diákja van? Elég diákja kapott elégséges osztályzatot?

De nincs ez máshol se. Nálunk is komoly gond volt azzal, hogy a mérnöki munkát metric-elni kezdték. Elég ügyet oldott meg a mérnök? Nem? Akkor oldjon meg több problémát, kevesebb idő alatt. Az költséghatékony. Magyarán a több probléma a költséghatékonyság fokmérője, nem az, hogy egy jó mérnök alapvetően a nulla probléma felé igyekszik fejleszteni a dolgokat. Egy ideális világban a mérnök önfelszámoló módon kell, hogy fejlessze a folyamatokat.
Nekem korábban jópár olyan vitám volt a mérnökségnél, ahol azért hurrogtak le a kollégák, hogy nehogy meg akarjam oldani azt a problémát, ami nekünk, mérnököknek munkát ad. Ha egy karbantartási utasítás tényleg jól van dokumentálva és a benne levő alkatrészek tényleg valósak és relevánsak, akkor felszámolom saját magunkat. "Mi a rendszer tökéletlenségéből élünk"

Hogy mit tanítson a tanár?
Szemléletmódot? Érdeklődést? Igényt a tudásra? Nyitást a világbeli folyamatokra és kritikai érzéket?
Az biztos, hogy lényegesen kevesebb részletre és információ tömegre van szükség és sokkal inkább az egészséges kíváncsiságra és különféle folyamatok megértése iránti igény kialakítására kellene helyezni a hangsúlyt.
Ahogy molnibalage írta, azt kellene tanítani, hogy a minket körülvevő dolgok és folyamatok hogyan keletkeznek.

Idáig volt kétféle módszer. A klasszikus poroszos metódus a jókora lexikális tudás beleverése a diákba, aki fegyelmezetten tanul, és ha számonkérik felel. Egyértelmű, hogy ez nem a releváns és praktikus tudásanyag elsajátítsáról szól, hanem sokkal inkább a társadalmi rendre és belső fegyelemre készíti fel a fiatal nemzedéket.
Az úgynevezett angolszász oktatás nem a nyers tudástömeget adja át és kéri számon, ezáltal élve (és nem egyszer visszaélve) a fegyelmezés jogával, hanem jóval liberálisabban, csak a tudásnyag megkereshetőségét tanítja. Klasszikus értelmeben, nem a halat adják oda, csak megtanítanak horgászni.
Mára ebből alakult ki a mai, a fogyasztói szemlélettel szépen összeegyeztethető "oktatás", azaz megmutatják (de nem tanítják) a tananyag, mint termék fogyasztásának módját, amire te - mint fogyasztó - a kvázi élethosszig tartó hitelspirál első állomásaként, a diákhitel ellenében tehetsz szert. És ezzel már kvalifikálod is magad, ami később az egész fogyasztói életedre kihatással lesz. Hiszen az iskolád, a tanulmányaid determinálják a munkalehetőségeidet és így a további felvehető hiteleidet. Amelyekből az otthonod, az autód meg úgy az egész egzisztenciád függ.

A harmadik mód lenne talán az egyetlen kiút mindabból, ami most minket körülvesz és amit molnibalage fentebb a kapitalizmus önfelfaló hülyeségeként determinált.
Az oktatásnak nem a munka és a piac elvárásainak kell megfelelnie és nem aszerint kell működnie, hogy az kapitalista szempontból mennyire költséghatékony.
Ha az állam tényleg akar valamit kezdeni az oktatás valódi minőségével és tényleg javítani akarja az eljövő generációk szellemi színvonalát, akkor gondolkodni és érdeklődni kellene megtanítani a diákokat. A fiatal diákévek bevésődési időszaka alatt kialakított tudásszomj az, amire tényleg hosszútávon lehet építeni. Ehhez annyira vissza kellene nyirbálni a tananyagot, hogy az tényleg inkább szolgálja a kíváncsiságot, semmint felesleges túlnyomásként okozzon már idő előtt kiégést.
Nyilván ehhez egy stabil és állandósult politikia klíma is kell, de legalább egy egységes társadalmi konszenzus, ami békén hagyja az oktatás ügyét.
Mert azt már láttuk, hogy az oktatás ideális csatatere a politikának, ami - az izoláció teljes hiánya miatt - négyévente újradefiniálódik.
Nem a politikai turbulenciával van a gond, hiszen az a demokrácia sajátossága, hanem azzal, hogy az oktatás, az egészségügyhöz hasonlóan nincs ezektől elkülönítve.
Lássuk be, egy tisztán csak gondolkodásra nevelő pedagógia politikilag semleges lehetne. Önmagában.
De pont ez a veszte, hiszen a gondolkodó és kritikus generációkat kinevelő rendszer nettó ellensége az ostoba fogyasztásnak és az üres, demagóg politikai lózungok világának.

Úgyhogy nem nagyon látok esélyt a gondolkodni megtanító oktatás eljövetelének. Eleve azt se látom, hogy ki taníthatná meg a gondolkodást?

 

[Littlejohn]

Ok., Kedves Negan.... Ha - szerinted - hazudok bármiben is, kész vagyok privátban beszélgetni Veled....
Vagy.... egyszerűen kérj bocsánatot... Sajnálom a bannt, remélem, nem miattam kaptad..

 

[jurgenbauer]

Édes istenem...
Persze, hogy nem lesz instant jobb a munkaerő, sehol nem lesz. Idő kell ehhez.
De surprise, surprise, ahol magas bér és minőségi elvárás van, oda koncentrálódik a munkaerő.

Ez vagy tud tanítani vagy nem elég nagy hülyeség. Ez is skill és tudás alapú.
Lehet tanítani, hogy hogyan kell tanítani. Módszertana van. Fejleszthető.

Persze értem én, kellemes abban a hitben élni, hogy Portugália vagy Finnország tanár vénájú nemzet.
Vagy esetleg elgondolkozhatnál azon, hogy egy komplex munkakört betölteni csak komplex felkészítéssel lehet, és ahol a kiválóságok valóban nem feltétlen átlagemberek. De akkor nekik nem is átlagfizetés kell.

Persze értem én, hogy fejlődésképtelen embernek ezt felfogni nehéz.

Megint személyeskedsz, te k....n, de nem megyek le a libsevik szintedre. Sajnos, baxtak megnevelni téged, ez van. Azt is elfogadom, hogy gecifrusztrált vagy, meg is érdemled, ahogy írni szoktam, remélem életed végéig az maradsz, vagy ha nem, akkor az lesz amit mások szoktak neked tanácsolni, hogy a nagy egóddal és szakértelmeddel menj el megtapasztalni, hogy hogyan működik is a világ máshol!

De próbálom kulturáltan, pedig marhára nem érdemled meg, de majd mások leírják századjára is, hogy mi is vagy te ...

Szóval, ha idő kell ehhez - édes istenem ... - akkor hogyhogynem volt a béremelés fontos 2002-2010 között a pedagógus szakszerevezeteknek, pl. ha már kussoltak amikor bezártak 900 iskolát és elküldtek 14k embert, hogy ha már látszik, milyen jóban vannak Gyurcsányékkal, mert abban vannak és akkor éppen kussoltak a drágák, akkor odamenjenek hozzá, volt rá 6 évük, hogy te Feri, elfogadjuk, hogy kibaxtál 14k tanárt a pályáról és kiheréltél cirka 900 iskolát, de figyu, nőjön már a többiek bére, már aki a pályán maradt! És hogyhogy csak akkor lett fontos minden, amikor már három kétharmadon is túl voltak, és kb. semmi hülyeség, még a nagy összefogás se jött be, és már egyéb baromságokba nem tudtak belekapaszkodni, mint a KATA, meg a többi? Hogyhogy pont most lett ennyire fontos az AZONNALI ÉS HATALMAS MÉRTÉKŰ pedagógus béremelés, mindez igen komoly válság idején? (Értem én, hogy nem most kezdték, de korábban meg Covid volt. Előtte meg emeltek Ha már ennyire sürgős, miért nem tudták megvárni az Uniós pénzeket, amelyeket ugye pont azok fúrják, akik a pedagógus béremelés mögé szuperfüggetlenként beálltak?

Egy tanár vagy tanárjelölt vagy tud tanítani, vagy nem. Sajnos, általában nem: mert vagy szarul kér számon, vagy aktuál-politizál, vagy pofára osztályoz, vagy szar órát tart, vagy csak simán gyengén tanít, vagy csak simán szarul fegyelmez és kupleráj van órán.

Ma megjelent egy cikk.

Nem fogjuk békésen tűrni, hogy egyházi iskolákat fenyegessenek! - PestiSrácok

Őszintén megígértem magamnak, hogy piszlicsáré ügyekkel nem foglalkozom a szükségesnél mélyebben, mert egyszerűen leszívják az ember amúgy is véges energiáit. Egyenesen energiavámpírként működnek a hangzatos, de valójában senkit és semmit sem befolyásoló események. Ilyen Pankotai Lili esete is...

pestisracok.hu

Mindegy a cikk tartalma, legyen esetünkben az iskola a lényeg!

Na már most, ha van egy iskola, ahonnan kikerül egy ilyen gyerek, vagy még, mint esetünkben ki se kerül, csak "van", az hogyan minősíti az őt is tanító tanár munkáját? Most szintén felejtsük el, hogy egy Pukli az osztályfőnöke ..., de mit sugall az egy tanárról, egy iskoláról, főleg egy helyben nagyon jónak mondott iskoláról, bár, tény, hogy a minőség változik, hogy most ha egy ilyen csajt a "piacra dobott"?

Ha már ennyire sürgős, mennyi időt adjak akkor egy tanárnak, hogy ne szarul kérjen számon, ne aktuál-politizáljon, ne osztályozzon pofára, ne tartson szar órát, ne tanítson gyengén, ne fegyelmezzen szarul, és ne legyen kupleráj az óráján? Néha mindezt együtt ... Lehet nekem is olyan sürgős, hogy ne szarul kérjen számon, ne aktuál-politizáljon, ne osztályozzon pofára, ne tartson szar órát, ne tanítson gyengén, ne fegyelmezzen szarul, és ne legyen kupleráj az óráján, és lehetőleg meg se próbáljon megszégyeníteni egy gyereket mások előtt? Lehet nekem is mondjuk holnap, ahogy ők "igénylik" a béremelést, ha már ennyire jó tanár vagy annak tartja magát mindegyik, nem pedig politikai aktivistának, vagy én is várjak, mert idő kell, hogy egy tanár ne legyen szar? Mennyi idő? De tényleg, mennyi? Pl. bevállalna-e bármelyik tüntető tanár, vagy amelyik tartja a markát egy azonnali vizsgálatot, ha már azonnali béremelés, hogy vajon milyen tanár? Milyen órát tart valójában? Tud-e értelmesen fegyelmezni? Tud-e értelmesen osztályozni, számon kérni, osztályoz-e pofára, aktuál-politizál-e, stb? Gondolom azonnalit nem, de fizetésemelésben persze ebben a kukába való helyzetben rögtön jönnie kell a béremelésnek! Miben különbözik ez az ígéret pl. a kukásokétől? Tényleg csak abban, hogy az egyiket a főpolgármester, aki balos ígérte meg, a másikat pedig a kormány, aki jobbos? Na, erről szól a történet most is, mint mindig.

De nézzük máshonnan!
Ha egy gyerek (esetünkben felnőtt, 18 elmúlt) aki a hétvégén képes volt kiállni több ezer ember elé abban a stílusban, mindezt egy egyházi iskolából, valószínűleg jobb, elhivatottabb tanárok keze közül, és ezzel KOzta is a tanári kart, aki eléggé elszégyellte magát a csaj miatt, az iskolát, ami vsz nem érdemelte meg azt, hogy utána plusz egy szakállas marha még tovább fokozza helyben a hangulatot, vagy mi a jó oktatás? Mert ha ilyen gyereket sikerül nevelnie egy iskolának, akkor most jó az oktatás? Művelt ez a csaj? Okos? Vajon megérdemli-e, hogy végzősként Pécs egyik legjobbnak mondott iskolájában fejezze be középiskolai tanulmányait? Milyen a többi osztálytársa? Egyáltalán most tényleg az oktatással van baj, vagy inkább túl sok jogukat használják ki a tanárok, ellenben a kötelezettségeik mintha ezzel nem lennének köszönő viszonyban se?

Egy mondat még. Jelenleg, az évek igenis számítanak a fizetésben. Vagy felfogod ezt, vagy nem. Olyan ez, mint a közigazgatás már szelteiben, vagy az orvosoknál, stb. Más egy kezdőé, más az átlag, de hogy valaki, aki évtizedeket tanított, az szarul keres, az egy baromság.