Nem ezzel kellene neki, de rákényszerül.
De komolyan ennyire nem érted, hogy miről szól ez az egész?
Olvastad egyébként?
Nagyon hatásos, mellbevágó és kijózanító verset írt, amikor először hallottam: hűbazdmeg.
És nem, nem az a lényege a slam-nek, hogy ki tud cifrábban káromkodni, az csak egy eszköze.
Bíztam benne, hogy valahol elolvashatom, már csak azért is, mert mostanáig azt sem tudtam, hogy van a olyan világon, hogy "slam poetry". Megnézni nem akartam, mert olyan viszont van a világon, hogy szekunder szégyen, ahhoz meg nem volt kedvem.
Na most megnéztem, ha már ekkora téma lett, szóval most már joggal mondhatom, hogy az, amit ez a kiscsaj előadott, az nem egy hatásos, kijózanító, mellbevágó vers, hanem csupán egy nagy rakás szar!
Kezdjük ott, hogy ez nem vers és ez nem művészet. Ez olyan alacsony színvonalú produktum, amelyre az írástudó emberek nagy többsége álmából felkeltve is erőfeszítés nélkül képes. Se rím, se ritmus, se versláb, se dallam, se kompozíció, se kreativitás, csak a szegény kisgyermek panaszai faszokkal és bazdmeggel teleszórva. Ha a kiscsaj belefosott volna egy fiókba és azt emelte volna a feje fölé, ugyanakkora tapsot kapott volna, hogy mekkora művészet, micsoda megrendítő szimbólum! De nem. Nem az. Ez nem szint, ez nem kultúra, ahol pedig annak számít, az már nem civilizáció - de egészségetekre, fogyasszátok...!
Petőfihez, Pázmányhoz hasonlítani ezt... hát ennyi erővel akár Mozart, Homérosz vagy Sir Walter Scott is jöhet, az egyiptomi piramisokkal bezárólag, hiszen azoknak sincs ehhez semmi néven nevezhető köze. Semmi.
Ugyanakkor van haszna, előnye is ennek a világgá kiabált extrementumnak: Gyönyörűen megmutatja, miféle alakok tematizálnak egy pofonegyszerű bérkérdést is. Nemzet- és országpusztító, nagyhangú, magamutogató, nárcisztikus, nihilista, senkiházi szar alakok. Áprilisban egy ország mutatta meg, hogy mennyi igény, illetve szükség van rájuk. Nem is tehetnének nagyobb szívességet Orbánnak, minthogy odaállnak a tanárok mellé, illetve elé!
Hogy ez a kiscsaj beáll-e közéjük, még a jövő kérdése, én személy szerint nem török pálcát fölötte - 17 évesen én sem voltam más. Csak én nem ún. slam poetry-t óbégattam, hanem Akela, Beatrice meg Oi-kor nótákat arról, hogy
azért szar ez az egész világ, mert ti emberek szarok vagytok ééés, én, én is egy kicsit, sajnálom, én is egy kicsit...