És szerinted a megterhelő szellemi meló mivel jár? Amikor rád tesznek egy olyan felelősséget és feladatot, amiről az elején kb. azt mondanád, "ezt én nem tudom megcsinálni". De nem mondhatod, hogy nem tudod megoldani? Majd amikor segítséget kérsz, akkor a válasz az, hogy igazából más sem ért hozzá a cégnél és nem tud segíteni.
Ja és ÁLLANDÓAN úgy hoznak melót, X határidővel, hogy téged, akinek meg kell csinálni meg sem kérdeznek.
Tudom, mivel jár, van benne részem.
De amiről te írsz, az a versenyszféra, ahol a legsúlyosabb következmény az lehet, hogy kirúgnak, netán a nyakadba varrnak valami kártérítési pert - és ez így elég kemény ügy. Ott tényleg stresszes a szellemi meló.
A tanári munkában én effélével egy helyen találkoztam: Az adminisztrációnál. Amíg bírtam, csináltam, aztán volt egy pont, ahol azt mondtam, b@szomalássan, részemről ennyi volt, ha a fenntartónak ez olyan fontos, tolja ide a képét és csinálja meg ő! Ha lazább volt a főnök, ő is beérte egy kirakatadminisztrációval, aztán ha ellenőrzéskor valami hiányzott, akkor jééé, tényleg, óhátpersze, pótoljuk...! A befeszültebb káderek meg ilyenkor nekifeküdtek maguk és húzták a bürokrácia szekerét. De igazából semmi nem történt volna, ha az adminisztráció tényleg totál fölösleges szegmenseihez egyszerűen hozzá sem nyúltunk volna. Kb. mintha a kutya nem ugatná a Holdat. Egy mérnöki munkánál, egy piaci szereplőnél viszont tétre megy a dolog.
Szellemi munka a dolgozatjavítás is, de nem lehet egy kalap alá venni egy sokmilliós, határidős projekttel, ahol egy céget megboríthat, ha elszúrod. Talán te is említetted, hogy volt dolgozatod, amire a tanárod az egyetemen úgy kanyarintotta rá a nagy büdös egyest, hogy utólag derült ki, hogy talán nem is nézett bele... Derékba törte ezzel a karrierjét? Nyilván meg se kottyant neki.
Ehhez képest milyen felelőssége van egy szalagmunkásnak?
Nem szalagmunkás volt ugyan, hanem targoncás, de amikor lendületből lezúzott egy betonoszlopon egy raklap sört - hát azt megérezte a fizetésén.
Na, a tanár meg a jövőre kéne, hogy felkészítse a következő nemzedékeket és hány szülőnek is felel?
Gyakorlatilag alig van a szülők meg a tanárok között kommunikáció, és végépp nem főnök-beosztotti a viszony.
(Az időnként begerjedő dravidákat meg ne keverjük ide, azok nem csak tanárt vernek, de mentőst, rendőrt, tűzoltót, kalauzt, orvost, melóst, mérnököt, turistát is, ha éppen úgy megy el az a kevés eszük...)
A difi az, hogy már a szalagmunkás is úgy tűnik jobban keres náluk.
És jobban tönkre is megy bele.
Nekik a piac lövi be a bérüket, a kapitalizmus farkastörvényei.
Ahogyan egyébként az elit magániskolákban tanító tanárokét is.
Amikor a tanárnak fegyelmezési eszköze semmi, a gyereknek egy kokit sem adhat, mert ennyiért is ki lehet rúgatni már valakit. Persze, ha a büdös kölök meg leesik a lépcsőn és eltöri a karját akkor ki is a felelős? "Természetesen" a példának a valósághoz semmi köze, csak kitaláltam....
Nincs szükség kokira. Kívülről nézve sok iskola úgy néz ki, mint valami retardált baromállatok dühöngője, de 100 gyerekből 99-cel (és most kifejezetten a kamaszokra, meg a zűrösebbekre gondolok - én csak ilyenekkel dolgoztam) szemben egy jó szakembernek eszébe sem jut a koki. Semmi szükség rá. Ez kicsit olyan, mint a kutyaidomítás - elég, ha a szemükbe nézel. Ha emberileg hiteles vagy, nem kell fizikailag lenyomnod őket. (Azt az 1 százalékot meg, akit igen - na, az már messze nem a köznevelési kategória, ott már hardcore pszichés zűrök vannak.)
