Nemrég fejeztem be a Forever War-t.
Tipikusan az a regény amit jó pár évig senki se fog nyugaton megfilmesíteni.
A főhős egy átlag egyetemista aki fizika tanárnak tanul, de kirobban egy csillagközi háború egy idegen fajjal és a Föld vezetése (a csillagközi kolonizálás elhozta a békét a Földön, mivel nem kellett tovább marakodni az erőforrásokon), úgy döntött a legokosabb ifjakból kell katonákat gyártani.
Az egész regény lényege, hogy a főhős csak epizodikusan szembesül a galaxisban végbemenő változásokkal, mivel a közel fénysebességgel történő utazás során számukra csak hónapok telnek el, de odakint évek, évtizedek.
A történet 1996-ban kezdődik (1974-ben íródott, de akkor 1 fejezetet kicenzúráztak, mikor 1998-ban kiadták teljesen úgy döntött nem írja át az évszámokat, mivel a történet szempontjából elég fontos volt, hogy a tisztek (akár csak ő maga) vietnámi veteránok legyenek).
Először 2023-ban tér vissza a Földre, éhínség, nyomor, 9 milliárd ember. Terjed homoszexualitás, mivel a világkormány ebben látja a népességszabályozás legegyszerűbb módját. Egyelőre csak Észak-Amerikában és Európában talált táptalajra, de a többi kontinensen is keményen dolgoznak.
Először maradni akar, de mikor lassan mindenki meghal körülötte az anarchiába süllyedő bolygón visszatér a katonasághoz, Holdra szerződik kiképzőtisztnek, de mielőtt elérné megkapja az új parancsot, újabb bevetésre indul, immár tisztként.
Mikor súlyos sérüléssel visszatér, felépülése után megkérdőjeleződik a tiszti alkalmassága ugyanis heteroszexuális... Márpedig mindenki homo, Föld lakossága kereken 1 milliárd, ha valaki meghal a legalkamasabbnak tartott pár génjeiből mesterségesen előállítanak egy új egyedet.
Ha valakinek hetero hajlamai vannak átnevelik, vagy kitörlik az agyát.
Ha még így sem bírnak vele kidobják egy hippi kolóniára valamelyik bolygón ahol a földet túrva üzekedhet.
Az utolsó küldetésről nem lövöm le a poént, de nem véletlenül ragaszkodott a vietnámi veteránokhoz...