Gyakran a "wokeizmus" vagy "woke" ideológia gondolatát - akár így nevezzük, akár elismerjük a létezését - a jobboldal szóalkotásának tekintik. Christian Parenti, a John Jay College professzora, újságíró és író csatlakozik Chris Hedges műsorvezetőhöz a The Chris Hedges Report eme epizódjában, hogy kifejtse, hogy amit ő és sokan mások "woke"-ként definiálnak, az valójában egy olyan fegyver, amelyet a marginalizált emberek további elnyomására, az osztálypolitika és az osztályharc tudatosításának megakadályozására és a munkásosztály további megosztására használnak.
"A történet nagy része arra fut ki" - mondja Parenti Hedgesnek - "[az osztályharc és a kulturális harcok szétválasztása]. És amit "woke"-nak neveznek, az a felvilágosodás baloldalának minden céljának a folytatása, de a kultúrharc birodalmában, és ez az anyagi konfliktust egyre inkább elkerüli és kitörli".
"Bár a "wokeness" mögött álló eszmék megpróbálják elősegíteni az egalitáriusabb és befogadóbb társadalmat, a rendszer maga megrontotta, és így fegyverré vált. "A woke ideológia, a wokeness fegyvertárként, arzenálként szolgál a hivatásos menedzseri osztály számára, amelyből fegyvereket és páncélokat meríthet az egyre inkább hobbesi háborújukban, amelyben mindenki mindenki ellen mindenki a posztokért harcol" - jegyzi meg Parenti. Számára ez kulcsfontosságú annak megértéséhez, hogy milyen anyagi ösztönzés áll most a wokeness mögött, ahogyan az folyamatosan megjelenik a vállalati és akadémiai szektorban.
"Valódi anyagi tétje van az emberek számára, és az egyik módja annak, hogy egy hivatásos menedzser/az osztály tagja előrébb jusson, az, hogy ezeket a trópusokat használja a saját előmenetelére és védelmére" - érvel.
A mai társadalomban való elterjedtsége, állítja Parenti, cinikusan arra adott reakcióként nyilvánult meg, hogy a vállalatoknak történetileg dollármilliókat kellett kifizetniük peres kártérítésekben a diszkrimináció és etikátlan kulturális gyakorlatok miatt. Napjainkban ezzel szemben a vállalatok nagyon óvatosak, sőt, még támogatják is ezt az ideológiát, hogy a marginalizált csoportokat megszólítsák - és végső soron növeljék a bevételüket.
Az olyan vállalkozások, mint a Ford Alapítvány vagy a Rockefeller Alapítvány, Parenti szerint a társadalmi igazságosság szószólóinak mutatkozhatnak, de a valóságban "[ezek] nem azért jöttek létre, és nem is törekszenek az amerikai kapitalizmus megdöntésére, visszafordítására vagy átalakítására. Alapvetően annak legitimálásáról és fenntartásáról szólnak" - mondja. Kiderült, hogy a woke ideológia csak a legújabb eszközük ehhez.