Nem ezért, hanem mert a technológiai fejlettség egy központi szervezésű elnyomó struktúra számára (király, császár, szakértói kormány, demokratikusan választott elnök, stb) sem tette lehetővé ekkore méretű szervezet hatékony igazgatását. Valamint mivel a vetélkedő ellenfelek közel paritás képességűek voltak.
Ezen érvelés alapján okkal nem egyesítették még a három királyságot Kínában, vagy a választófejedelemségeket, vagy szövetségbe forrt köztársaságokat mert ... hoppáde. A kommunikáció és a közlekedés sebessége és költsége gátolta ezt eddig. Már születőben van, hogy még pár év, pár évtized, vagy pár évszázad, az részletkérdés, de hacsak nem lesz glogális katasztrófa (akár erőforrás kimerülése miatt, akár más okból), akkor esélyes, hogy lesz valami központi hatalom. A kulturális egységesedés már zajli, és esélyes, hogy nekünk a hulló forgács szerepe jut csak. Félek egy sikeres kirajzás után esélyes, hogy egységesdés lesz az "óvilágban" szerintem. Amit (kirajzás) szintén nem gátol semmi természeti törvény, csak van egy igen magas potenciálgátja. Ahogy volt az óceánon átkelésnek is sokáig.
Az, hogy nem tetszik neked, az nem elég érv arra, hogy olyan jobb esetben max rövidtávon igaz kijelentéket, rosszabb esetben csúsztatásokat tegyél, hogy lehetetlen egy globális kormány létrejötte. Nincs olyan természeti vagy társadalmi törvény ami gátolja, és amikor bárhol a világon minden nagyváros egyforma teljesen lassan, akkor a kulturális különbségek szöveg se igazán erős érv, csak kis idő kell a még alaposabb uniformizálódásnak.
Nincs okunk úgy élni? Nincs okunk nem úgy élni. Arra sincs okunk, hogy ne feudalizmusban éljünk akár, céhekkel, kis gazdasági növekedésre mesterségesen fékezett gazdasággal, ami mondjuk a kimerülő erőforrások esetén egy működőképes modell lehetne.
Az emberi természetből következik, hogy mindenkor és mindenhol, kicsiben és akár globálisan is, amint megjelenik egy kormányzó erő, rögvest meg kell jelennie az ellentétes erőnek, ellenzéknek is.
Nincs máshogy ez egy esetleges világkormány esetében se. És onnantól, hogy létrejön az ellenpólus, máris nem beszélhetünk kizárólagos világkormányról. És ha már legalább két frakció van, akkor ott meg fog jelenni a többi is.
Egész egyszerűen ezen a földön fizikailag nem jöhet létre egy mindenek felett álló globalizált csúcs entitás, mert amint létrejönne, rögvest fel is számolná önmagát. Ugyanis amint definiáltan hatalomra kerülne, rögvest megindulna a leváltására irányuló ellenfolyamat, tehát máris nem volna mindenki felett álló, így világkormány sem.
Ott van a világkormány okfejtésekben a hiba, hogy modellként mindenki a nemzeti kormányokat veszi, de megfeledkezik az identitásaik relációjáról.
Mindenki abból indul ki, hogy a globalizáció amint majd feloldja a nemzetek különbözőségei közti határokat, akkor majd létrejön egy közös globalizált nemzet és majd annak a közös kormánya lesz a világkormány, az egyes nemzetek kormányainak analógiájára.
Csakhogy egy kormányzó erőnek nemcsak befelé, hanem kifelé viszonyítva is meg kell tudnia határoznia magát és a céljait.
Az ősközösség óta a mindenkori törzsfőnöknek egyszerre kellett leuralnia a saját közösségét és kellett tudni bizonyítania rátermettségét egy külső kihívással szemben is.
Egy esetleges világkormány esetében ha nincs semmiféle egyértelmű külső felettes kihívás, ami valid kizárólagos mandátumot adna a nemzetek felett álló hatalomnak, akkor ott már megindul a frakciózás.
Nem véletlen, hogy a Hidegháború után győztesen magára maradt USA, illetve azt azt kihasználó pénzügyi kör sem tudta nemhogy a világkormányzást, de még az egypólusú világrendet se kiépíteni és megtartani, mert nem volt olyan felettes, egyetemes kihívás, amihez képest képesek lehettek volna definiálni a szükségességüket.
Jobb híján ezt a célt szolgálta volna a mondvacsinált terrorellenes harc, de még ez is kontraproduktív lett, mert a technikai megvalósítás sajátos ellen-érdekszövetségbe terelte a vélelmezett terrorizmusnak otthont adó globális Dél államait és népeit. És most ez utóbbi jelenik meg automatikus ellenpólusként.
A kapitalizmus alapja nem a pillanatnyi nettó hatalom, hanem a növekedési potenciál, a trend, a relatív mozgás.
Egy világkormány esetében a növekedési potenciál technikaikag a nullához konvergálna, ha nincs a világ felett álló kihívás. Ebben az esetben automatikusan beindul a belső harc, ami után már érthetően nem beszélhetünk világkormányról.
