Pedig a baloldaliság ugyanolyan könnyen válhat nemzetellenesé. Hogyan lehet valami, ami a nacionalizmus számára oly hasznos lehet, ennyire káros is? Mert a baloldaliság alapelvei nem a törzsiségről, a nacionalizmusról vagy a partikularizmusról szólnak, hanem a radikális messianizmusról, az univerzalizmusról, az egalitarizmusról és/vagy az underdog-izmusról. Továbbá a baloldali pszichológia magja a szenteskedésről és az erkölcsi/szellemi puritanizmusról szól.
Ez az, amiben a baloldaliság különbözik a libertarianizmustól. A dekadencia és a degeneráció, mint libertárius jogok a szabadságról és a szabadságról szólnak, nem pedig az erkölcsi szentségtörésről. A libertarianizmus erkölcsileg nem védi az önimádatot és a romlottságot; csupán az egyének jogát védi, hogy részt vegyenek bennük. Ezzel szemben, amikor a baloldaliság összeolvad a dekadenciával/degenerációval, "spirituális" késztetést érez arra, hogy megszentelje és "szakralizálja" őket, mint az "új normát" vagy akár az "új szentet".
Bár a baloldaliságot nagyrészt ideológiailag közelítették meg és elemezték, pszichológiai tendenciaként is felfogható. Bizonyos szempontból a pszichológiai tényező talán fontosabb. Végül is, ha a baloldaliság elsősorban ideológiáról szól, akkor a kommunizmus bukásával meg kellett volna halnia. Különben is, mi lehet hierarchikusabb a globalizmusnál, amely a szuperoligarchák mesterosztályát hozta létre a többiekkel szemben? Ha a baloldaliság ideológiaként működne, akkor elsősorban globalizmus- és hiperkapitalizmus-ellenesnek kellene lennie.
És mégis, a mai "baloldaliság" oly nagy része a mély állam, Hollywood, Las Vegas, a Wall Street és a szuperkapitalizmus pártján áll. Ideológiailag ennek kevés értelme van, de pszichológiailag tökéletesen érthető. Még ha a baloldali ideológia nagyjából halott is, a baloldali pszichológia él és virul, és nem lehet kiirtani, mert ez egy pszicho-érzelmi tendencia, amelyre egyes emberek genetikailag hajlamosabbak.
Vannak, akik pszichobaloldali hajlamokkal születnek, ahogyan vannak, akik pszicho-jobboldali hajlamokkal születnek. Bár a szentség mind a pszicho-jobboldaliak, mind a pszicho-baloldaliak számára sokat számít, az előbbiek inkább a megszokott szimbólumok és berögzült értékek megőrzésében érdekeltek, míg az utóbbiak inkább a pillanatnyi erkölcsi felháborodásban. Így a pszicho-jobboldali érzelmek ritkán olyan hevesek, mint a pszicho-baloldaliaké. Nyilvánvaló, hogy a birodalom védelme kevesebb hisztériát igényel, mint a világ megváltoztatása.
Igaz, a pszicho-jobboldaliság sem szenvedély nélküli. Sok pszicho-jobboldali mély és erős kötődést érez a földjéhez, népéhez, szokásaihoz és történelméhez. A pszicho-jobboldaliság a szent kastélyról szól, a pszicho-baloldaliság a szent küldetésről. Továbbá, mivel a pszicho-jobboldaliság a talajban gyökerezik, hosszú távon ellenállóbb, HA képes átvészelni a változások viharát. Olyan ez, mint amikor a mélyen a földbe gyökerező fák felépülnek és újranőnek a kemény viharok, hideg telek, sőt még az erdőtüzek után is.
Mivel azonban a baloldaliság gyökerek nélküli (vagy gyökérellenes), amikor egy adott baloldaliságot lejáratnak, elutasítanak, és kikerül a történelemből, alig marad nyoma. Vannak azonban módok, amelyekkel a pszicho-baloldali lelkesedés felülkerekedhet a pszicho-jobboldali szenvedélyen. Mivel a pszicho-jobboldaliság inkább egy érzelem - a család, az otthon/haza, az örökség stb. iránt érzett érzések - , általában nem artikulálódik vagy intellektualizálódik. Ez olyasmi, amit az ember ösztönösen érez.
Ezzel szemben, mivel a pszicho-baloldaliság a rendszer hibáinak megtalálásáról és annak radikális vagy teljes megváltoztatásáról szól(és akár az egész világ megváltoztatására törekszik), többnek kell lennie, mint szenvedélynek vagy hisztériának. Intellektualizálódnia kell egy eszmerendszerré vagy világnézetté.
Mint ilyen, a baloldaliság általában artikuláltabb és "retorikailag jobban megfogalmazott", mint a jobboldaliság. Olyan ez, mint amikor valaki, aki hisz az "otthon, édes otthon"-ban, érez egyfajta szentimentalizmust, ami kielégíti a cél- és értelemérzetét.
Ezzel szemben annak, aki azt mondja, hogy az otthont le kell bontani, hogy helyet adjon valami újnak, másnak és jobbnak, meg kell magyaráznia, hogy miért kell megvalósítani a tervét. Éppen azért, mert a baloldaliság szembemegy a "természetes" és normális módon elfogadott dolgok menetével, erkölcsileg és intellektuálisan kell igazolnia magát. Így a baloldaliság nagyobb uralmat nyer a szavak politikája felett. Mivel a szavaknak hatalmuk van arra, hogy megváltoztassák az elméket, és mivel a megtért elmék csatlakoznak a keresztes hadjárathoz, a szavak megváltoztathatják a világot.
A pszicho-jobboldali és a pszicho-baloldali mentalitás között helyezkedik el a pszicho-liberális mentalitás, amely nem érez erős kötődést a néphez, a kultúrához, a földhöz és az örökséghez, és nem érez különösebb hajlamot az erkölcsi felháborodásra és az átalakuláson keresztüli megváltásra. A pszicho-libertáriánusok a pszicho-jobboldaliságot fülledtnek és elnyomónak, a pszicho-baloldaliságot pedig veszettnek és virulensnek találják. Ha a pszicho-jobboldaliak a homoszexuálisokat a szekrényben akarják tartani, a pszicho-baloldaliak a homoszexuálisokat a templomban akarják felemelni. A pszicho-jobboldaliak a perverziót, a devianciát és a másságot akarják visszaszorítani, hogy fenntartsák a hagyományos utat vagy a jelenlegi normát, míg a pszicho-baloldaliak a hagyományt, a természetes normákat és a "reakciós" nézeteket akarják visszaszorítani, hogy keresztülvigyék az Új Napirendet. Mivel mindkettő a szent érzelmeken alapul - a pszicho-jobboldaliság a szentről szól, a pszicho-baloldaliság a szentebbnek lenni - , van egy határ, ameddig bármelyikük el tudja fogadni a szabadságot és a szabadságot. Ha a szabadság veszélyezteti azt, ami a pszicho-jobboldaliság számára szent, akkor korlátozni kell, hogy megőrizzék azt, amit nemesnek, lényegesnek és igaznak tartanak. Ha a szabadság azt fenyegeti, ami a pszicho-baloldaliság számára szent, akkor korlátozni kell, hogy biztosítsa az előre menetel lendületét. Mivel a pszicho-libertáriánusok semmit sem tartanak szentnek, nehezen értik meg a jobboldaliak érzelmi kötődését a hagyományhoz/örökséghez és a baloldaliak érzelmi kötődését a "társadalmi igazságossághoz".
Igaz, van egy dolog, ami bizonyos pszicho-libertáriánusok számára kvázi szent. Az egyén idealistáiként a pszicho-libertáriánusok hajlamosak bálványozni a szuperegyéniségeket, akik a legtöbbet érték el, különösen az üzleti életben. Ezért a pszicho-libertáriánusok, amilyen gyakran csak lehet, szolgaian egyetértenek azzal, amit a leggazdagabb oligarchák csoportja mond.
Tehát, ha a szuper-szuper gazdag oligarchák és vállalatok monopóliumokat használnak a szólásszabadság korlátozására és a globo-homo erőltetésére, a pszicho-libertáriánusok a gazdagok és sikeresek iránti sztárallűrjükben talán helyeslik. Minden a "muh magántulajdonról" szól. Valójában ez az oka annak, hogy oly sok pszicho-libertáriánus teljes mértékben Izrael és a cionizmus mellett áll. Nem azért, mert szentimentálisan kötődnek Izraelhez, vagy mert a zsidókat a kiválasztottaknak tartják, hanem mert személyesen annyira lenyűgözi őket a zsidó gazdagság és a zsidó eredmények.
Ez az, amiben a baloldaliság különbözik a libertarianizmustól. A dekadencia és a degeneráció, mint libertárius jogok a szabadságról és a szabadságról szólnak, nem pedig az erkölcsi szentségtörésről. A libertarianizmus erkölcsileg nem védi az önimádatot és a romlottságot; csupán az egyének jogát védi, hogy részt vegyenek bennük. Ezzel szemben, amikor a baloldaliság összeolvad a dekadenciával/degenerációval, "spirituális" késztetést érez arra, hogy megszentelje és "szakralizálja" őket, mint az "új normát" vagy akár az "új szentet".
Bár a baloldaliságot nagyrészt ideológiailag közelítették meg és elemezték, pszichológiai tendenciaként is felfogható. Bizonyos szempontból a pszichológiai tényező talán fontosabb. Végül is, ha a baloldaliság elsősorban ideológiáról szól, akkor a kommunizmus bukásával meg kellett volna halnia. Különben is, mi lehet hierarchikusabb a globalizmusnál, amely a szuperoligarchák mesterosztályát hozta létre a többiekkel szemben? Ha a baloldaliság ideológiaként működne, akkor elsősorban globalizmus- és hiperkapitalizmus-ellenesnek kellene lennie.
És mégis, a mai "baloldaliság" oly nagy része a mély állam, Hollywood, Las Vegas, a Wall Street és a szuperkapitalizmus pártján áll. Ideológiailag ennek kevés értelme van, de pszichológiailag tökéletesen érthető. Még ha a baloldali ideológia nagyjából halott is, a baloldali pszichológia él és virul, és nem lehet kiirtani, mert ez egy pszicho-érzelmi tendencia, amelyre egyes emberek genetikailag hajlamosabbak.
Vannak, akik pszichobaloldali hajlamokkal születnek, ahogyan vannak, akik pszicho-jobboldali hajlamokkal születnek. Bár a szentség mind a pszicho-jobboldaliak, mind a pszicho-baloldaliak számára sokat számít, az előbbiek inkább a megszokott szimbólumok és berögzült értékek megőrzésében érdekeltek, míg az utóbbiak inkább a pillanatnyi erkölcsi felháborodásban. Így a pszicho-jobboldali érzelmek ritkán olyan hevesek, mint a pszicho-baloldaliaké. Nyilvánvaló, hogy a birodalom védelme kevesebb hisztériát igényel, mint a világ megváltoztatása.
Igaz, a pszicho-jobboldaliság sem szenvedély nélküli. Sok pszicho-jobboldali mély és erős kötődést érez a földjéhez, népéhez, szokásaihoz és történelméhez. A pszicho-jobboldaliság a szent kastélyról szól, a pszicho-baloldaliság a szent küldetésről. Továbbá, mivel a pszicho-jobboldaliság a talajban gyökerezik, hosszú távon ellenállóbb, HA képes átvészelni a változások viharát. Olyan ez, mint amikor a mélyen a földbe gyökerező fák felépülnek és újranőnek a kemény viharok, hideg telek, sőt még az erdőtüzek után is.
Mivel azonban a baloldaliság gyökerek nélküli (vagy gyökérellenes), amikor egy adott baloldaliságot lejáratnak, elutasítanak, és kikerül a történelemből, alig marad nyoma. Vannak azonban módok, amelyekkel a pszicho-baloldali lelkesedés felülkerekedhet a pszicho-jobboldali szenvedélyen. Mivel a pszicho-jobboldaliság inkább egy érzelem - a család, az otthon/haza, az örökség stb. iránt érzett érzések - , általában nem artikulálódik vagy intellektualizálódik. Ez olyasmi, amit az ember ösztönösen érez.
Ezzel szemben, mivel a pszicho-baloldaliság a rendszer hibáinak megtalálásáról és annak radikális vagy teljes megváltoztatásáról szól(és akár az egész világ megváltoztatására törekszik), többnek kell lennie, mint szenvedélynek vagy hisztériának. Intellektualizálódnia kell egy eszmerendszerré vagy világnézetté.
Mint ilyen, a baloldaliság általában artikuláltabb és "retorikailag jobban megfogalmazott", mint a jobboldaliság. Olyan ez, mint amikor valaki, aki hisz az "otthon, édes otthon"-ban, érez egyfajta szentimentalizmust, ami kielégíti a cél- és értelemérzetét.
Ezzel szemben annak, aki azt mondja, hogy az otthont le kell bontani, hogy helyet adjon valami újnak, másnak és jobbnak, meg kell magyaráznia, hogy miért kell megvalósítani a tervét. Éppen azért, mert a baloldaliság szembemegy a "természetes" és normális módon elfogadott dolgok menetével, erkölcsileg és intellektuálisan kell igazolnia magát. Így a baloldaliság nagyobb uralmat nyer a szavak politikája felett. Mivel a szavaknak hatalmuk van arra, hogy megváltoztassák az elméket, és mivel a megtért elmék csatlakoznak a keresztes hadjárathoz, a szavak megváltoztathatják a világot.
A pszicho-jobboldali és a pszicho-baloldali mentalitás között helyezkedik el a pszicho-liberális mentalitás, amely nem érez erős kötődést a néphez, a kultúrához, a földhöz és az örökséghez, és nem érez különösebb hajlamot az erkölcsi felháborodásra és az átalakuláson keresztüli megváltásra. A pszicho-libertáriánusok a pszicho-jobboldaliságot fülledtnek és elnyomónak, a pszicho-baloldaliságot pedig veszettnek és virulensnek találják. Ha a pszicho-jobboldaliak a homoszexuálisokat a szekrényben akarják tartani, a pszicho-baloldaliak a homoszexuálisokat a templomban akarják felemelni. A pszicho-jobboldaliak a perverziót, a devianciát és a másságot akarják visszaszorítani, hogy fenntartsák a hagyományos utat vagy a jelenlegi normát, míg a pszicho-baloldaliak a hagyományt, a természetes normákat és a "reakciós" nézeteket akarják visszaszorítani, hogy keresztülvigyék az Új Napirendet. Mivel mindkettő a szent érzelmeken alapul - a pszicho-jobboldaliság a szentről szól, a pszicho-baloldaliság a szentebbnek lenni - , van egy határ, ameddig bármelyikük el tudja fogadni a szabadságot és a szabadságot. Ha a szabadság veszélyezteti azt, ami a pszicho-jobboldaliság számára szent, akkor korlátozni kell, hogy megőrizzék azt, amit nemesnek, lényegesnek és igaznak tartanak. Ha a szabadság azt fenyegeti, ami a pszicho-baloldaliság számára szent, akkor korlátozni kell, hogy biztosítsa az előre menetel lendületét. Mivel a pszicho-libertáriánusok semmit sem tartanak szentnek, nehezen értik meg a jobboldaliak érzelmi kötődését a hagyományhoz/örökséghez és a baloldaliak érzelmi kötődését a "társadalmi igazságossághoz".
Igaz, van egy dolog, ami bizonyos pszicho-libertáriánusok számára kvázi szent. Az egyén idealistáiként a pszicho-libertáriánusok hajlamosak bálványozni a szuperegyéniségeket, akik a legtöbbet érték el, különösen az üzleti életben. Ezért a pszicho-libertáriánusok, amilyen gyakran csak lehet, szolgaian egyetértenek azzal, amit a leggazdagabb oligarchák csoportja mond.
Tehát, ha a szuper-szuper gazdag oligarchák és vállalatok monopóliumokat használnak a szólásszabadság korlátozására és a globo-homo erőltetésére, a pszicho-libertáriánusok a gazdagok és sikeresek iránti sztárallűrjükben talán helyeslik. Minden a "muh magántulajdonról" szól. Valójában ez az oka annak, hogy oly sok pszicho-libertáriánus teljes mértékben Izrael és a cionizmus mellett áll. Nem azért, mert szentimentálisan kötődnek Izraelhez, vagy mert a zsidókat a kiválasztottaknak tartják, hanem mert személyesen annyira lenyűgözi őket a zsidó gazdagság és a zsidó eredmények.