Most olvastam Albert Györgyi újságíró haláláról az évfordulós megemlékezést. Diplomata szülők gyereke, tehát a kádári rendszer privilegizált, mozgalmi, azaz hálózati családjába beleszületett világpolgár, akinek mindenhol volt gyerekkora, de igazból sehol se. Fennen hirdette, hogy indiai és libanoni évei megtaníttatták vele a befogadást és az elfogadást, miközben egész életében képtelen volt elfogadni saját magát. Újságíróként igazi közösségi ember volt, de magát nem találta sehol, három férj, rengeteg szerető, abortuszok, aztán ital és pirulák, végül fiatalon a halál. Egy boldogtalan, de gyökértelen ember volt.
