2. rész:
Ezt az ideológiát kérdés nélkül veszik át Európa több országának vezetői. Mintha elfelejtenék vagy illetlennek éreznék feltenni a kérdést: és mi van a robotikával? Mi lesz velünk, ha a robotok dolgoznak helyettünk? Hogy pontosabban idézzük a Harvard Business Review 2014. december 10-i számának cikkét: „Mi történik a társadalommal, amikor a robotok helyettesítik a munkásokat?” E tanulmányban olvasható az a félelmetes adat, hogy 2025-re e robotoknak magasabb lesz az intelligencia hányadosa, mint az amerikai népesség 90 százalékának. És ha ez így van, egy magyar programozó ne lenne képes előállítani egy olyan robotot, amely intelligencia kvóciensben veri a magyar rendőrök képébe a felkínált vizet odavágó szomáliakét?
A robotika jövője távlatokat nyit meg. Úgy, hogy lehetünk akár nyolc millióan, de meglehetünk idegen munkavállalók segítsége nélkül is, hiszen rájuk éppen a fejlődő robotok miatt nem igen lesz szükség.
Az amerikai Caterpillar cég 2021-re önjáró gépeket kíván kifejleszteni. Robotok veszik át a nyájőrzést (Future of robotics, Wikipedia), a kórházi munkákat (fogadószemélyzet, portások is) és robotok szolgálhatnak ki vendéglőkben. A kínaiak már most olyan robotot fejlesztettek ki, amely el tudja helyezni a piszkos tányérokat a mosogatógépben.
A Momentum Machines több feladatot ellátó robotja 10 másodperc alatt készít el egy gourmet hamburgert. A Universal Robots termékei nem csak forrasztanak, festenek, csavart húznak meg vagy lazítanak, de saját alkatrészeiket is legyártják, ha elkopnak. A Google idén áprilisban szabadalmaztatott egy olyan robotot, amelynek személyisége van. Drónok szállítanak pizzát a megrendelőnek. 2001 óta a japán FANUC robotgyártó vállalat olyan gyárat üzemeltet, ahol robotok készítenek robotot, minden emberi segítség nélkül. A csarnokokban lekapcsolják a világítást, és nekik ráadásul nem kell sem fűtés sem légkondicionálás.
Jó ideje hosszú vita folyik arról az optimisták és pesszimisták között arról, hogy a robotika, a mesterséges intelligencia és társterületei teremtenek-e annyi új munkát, mint amennyit megszüntetnek. Az egyetemi tanár és volt politikus Michael Ignatieff 2014. február 10-án a Financial Timesban „Egy új Bismarckra van szükségünk arra, hogy megszelídítsük a gépeket” című cikkében a pesszimisták mellett sorakozott fel. A tavalyi davosi elittalálkozón a megkérdezettek 80 százaléka értett egyet azzal, hogy a technológia „munkahely nélküli növekedést” eredményez. Az idein pedig az az általános vélemény alakult ki, hogy a technológiai fejlődés kiszorítja az emberi munkaerőt.
Aki körbenéz a bicskei menekülttábor mellett lévő Tesco szupermarket környékén, nehezen hessegeti el azt a gondolatot, hogy a robotok – szemben az elsősorban Németországban és Svédországban a demográfiai okokból várt bevándorlókkal, vagyis azokkal, akik az ottani elképzelések szerint majd eltartják a fogyatkozó számú, elöregedő társadalmat – például nem termelnek sem szemetet, sem ürüléket. Noha e migránsoknak karnyújtásnyira elérhetők a szemétgyűjtők vagy a vécék, mind az áruházban, mind a menekülttáborban.
Nem is szólva arról, hogy a robotok nem csak tetszésünk szerint programozhatóak, de szükség esetén ki is kapcsolhatóak.
(Lovas István, Magyar Hírlap, 2015-09-09.)