Az iskola, a tanár nem tudja a családot pótolni. A családi minta sokkal erősebb, mint kb. bármilyen oktatás. Ezzel nem tudsz mit kezdeni az iskolában. Igen, kell nevelnie is, de csak meglévő alapokra tud építkezni.Mi neveljen az életre ha nem az iskola?
Mert a szülő dolgozik, nem tudja nevelni a saját gyerekét. Ha tudná nevelni (mert ráérne) akkor nem sok szükség lenne az iskolára...
A helyzet az, hogy igen is az iskolának nem csak oktatnia de nevelnie is kellene!
A szülő ezt nem tudja megtenni, hiszen jó esetben délután 5-6 óra felé látja a gyerekét meg hétvégén.
A gyereket ki nevelte 1-3 éves korig? Ki nevelte 6-7 éves korig? Hol volt a szülő? Értem én, hogy menni kell a bányában csákányozni a GDP-t, de nincs az a pénz, ami többet ér a családnál és a gyereknél.
Köszönni nem 7 évesen kell megtanulni; meg persze egy csomó kulturális dolgot (nem csámcsogunk, hogy fogjuk a kanalat meg ilyenek.
Na most ha 5-6 óra felé látja a gyereket, az tök jó; van a napból még kisebb gyereknél is 3 órája, meg a hétvége. Az elég sok idő, hogy mintákat adjon át, élményekkel gazdagodjanak, egymással legyenek -és közben tudatosan, vagy nem tudatosan nevelje. És még ott van a reggeli is. Ott is együtt lehet tölteni az időt ... sőt, kellene is.
Ezt nem tudja a szülő megmutatni, megtanítani? Bebaszott volna, hogy ha az iskolában tanulom meg, hogy hogy kell vinni a kaszát, vagy a villát; hogy fogjuk a kalapácsot, vagy egyenesítjük ki a szöget. Ott voltam apán mellett -pedig rohadt türelmetlen, mindig is jól összevesztünk, de tőle tanultam meg; nem az iskolában. A gyerekem meg tőlem. Lassabban csinálja? Igen. Többször el kell mondanom? Igen. Néha idegbajt kapok? Igen. Lebaszom ha nem jól csinálja? Igen. Aztán meg megy másodjára, vagy harmadjára jól. (És még én kapom meg, hogy a gyereknek miért kell ezt vagy azt csinálni...)De mondjuk az is kellene az élethez, hogy egy csekket ki tudjál tölteni.
Vagy fiúk esetén egy kalapácsot megfogni, szöget beverni a falba. Lányok esetén, hogy hogyan kell főzni például....
A gyerekre kell türelem és idő, meg legyen ott a szülő mellett. És igen, az anya főzzön, az apa meg szögeljen, sarkítva. (ha érdekel és megtalálom, akkor van valamelyik videóban erről szó).
Ez nagyon nem az iskola dolga -még ha magam is hiányolom a valós technika órát, de mi sem ott tanultuk meg a dolgokat, olyan szar szerszámok voltak.
Az, hogy tudjon logikusan gondolkozni, valamilyen szinten olvasni, kegyen kitartása és türelme, hogy ha elsőre nem megy; ismerje el ha van egy szakmai tekintély, belülről törekedjen a jóra és ne a kettesre hajtson -ezek kellenek minden szakmához; szerintem egy mester nem él meg jól belőle, hogy ha mindig csak kettesre akarja a feladatát elvégezni.Oké, de milyen alapok és kinek?
Én igen. Nagyon sokat változott az oktatása ahhoz képest, mikor mi tanultuk. Lehet, hogy én öregszem, de nekem ez annyira nem jön be teljes mértékben. Szerintem sokszor túl van bonyolítva. -De mondom, lehet, hogy ezt én látom rosszul, mint szülő.Az általános iskolás írni, olvasni, számolni tanulásban én nem látok ma sem gondot, szerintem az úgy alapvetően jól ki van találva.
Nálunk középiskolában megkérdezte a tanár, hogy érted is? Nem. Jó, akkor következő órára értsed, mert újra felelsz. De ugyan ez volt egyetemen is.Nálunk is volt aki bármit be tudot magolni , mert jó volt a memóriája, akkor is vissza tudta mondani az infót ha nem is értette...
Ilyen téren a dolgozatokkal nem tudok mit kezdeni, mert az ugye konkrét kérdés-konkrét válasz. De mindig visszakérdezek, hogy értitek-e. Ha meg nem érti és nem szól, hogy nem, azzal ugye meg nehezebb mit kezdeni. Szerintem ilyen magolós mindig volt, mindig lesz, majd mehet tanárnak, vagy a közszférába -úgyis általában ott köt ki a többsége.
Én már unásig -legalábbis magam unom magam- mondogatom, hogy nem kell mindenből kitűnőnek lenni. Olyan nincs, hogy mindenből ugyan olyan tehetséges. Engem nem érdekel, ha valaki valamiből nem kitűnő; de igyekezzen megtalálni azt, ami érdekli, vagy legalább amit könnyen tanul és abból nem kitűnőre, hanem még annál is jobban kell teljesíteni, mert szeretetből és érdeklődésből tegye. Aztán így könnyebb lenne a szakma választás és megélni is jobban és könnyebben meglehet olyanból, amit szeret az ember csinálni.Mindenkinek más a "képessége" és az érdeklődése is.
Vannak szerencsések. De ez még csak a nulla. Annyi, hogy nem mínuszból indul. A szorgalmat (ami vagy önmagunkból, vagy külső tényezőből fakad) semmilyen jó képesség nem tud pótolni.Volt aki fejben jól számolt és volt aki könnyen tanult nyelveket.
Gyerekem 8 km-re jár első óta egyedül másik településre, busszal. Az ottani iskola több mint 10%-a már máshonnan jár. Van, aki 15 km-re jár. És itt még nagyobbak a távolságok, mint az aprófalvas településeken pl. É.-K- Mo-n.És ugye ha nem Budapesti vagy az sem megoldás, hogy menjél más suliba, mert több 10 km-re vannak ezek egymástól.
Jár angolra, németre (az utcában, meg településen belül, de mégis online -szóval megoldható bárhonnan), zenére, heti kétszer edzésre. Lehet, hamarabb elviszem két faluval arrébb, mint BP-n másik kerületbe.
30 km-re jó iskola, 25 km-re jó iskola, 45 km-re jó iskola, 55 km-re kimondottan remek kéttannyelvű a szakmunkások és a sima gimik mellett. Négy sima gimi van 20km-en belül. Napi egy órát vonatoztam múszaki szakközépbe -ha éppen az érdekli, ki lehet bírni; van kollégium, ha éppen úgy alakul. Sőt, ha kilépek a komfortzónából beíratom szlovák, vagy román középsuliba, vagy akár átviszem a határon és echte román suliba is járhatna egy nagyvárosba. (Tudom-tudom román, de nem élhet mindenki az osztrák határ közelében és mégis csak elég nagy előny egy szomszédos idegen nyelv ismerete.) Hol nem alternatíva? És ezek mind kocsival kb. órán belüli lehetőségek. Sőt, még több lehetőség is lenne ha annyi időt szánnánk kocsiban ülésre mint a pösti embör.Valójában nincs alternatívád.
Mint Istenben hívő ember engem onnan fentről mindig figyelnek. És önnmagam mércéjét sem szeretném átlépni. ... ja meg a folyosó is be van kamerázva.Azt hogy? Amikor én suliba jártam a tanárokat még bepanaszolni sem lehetett. Azt csináltak lényegében amit akartak és védték egymás seggét.
Ma már nagyon tud dívni, hogy a tanárt előveszi valamelyik szülő. Nekem is volt már ilyen esetem. Nyilván az iskola nálunk mint békéltető próbál fellépni, ha van rá mód.