Szerintem félre tetszik érteni a helyzetet.
- A tengeralattjáró vadászik a célpontjaira. Mindenki más alapvetően elkerülni szeretné azokat. Tehát a tengóknak kell megtalálni és közel menni célpontokhoz. Profánul fogalmazva, ha a tengó zajos és/vagy süket, akkor házhoz megy a pofonért, de igen erősen. Ha fejlett, akkor csak veszélybe sodorja magát, ha ezt gyorsan és agyatlanul teszi. Egészen a legkorszerűbb tengókig nagyon észnél kellett lenni, ha az ember 10 csomó fölé gyorsított velük a saját zaj miatt is. 20-25 csomó táján a saját szonár is kezd dísszé válni tudtommal. Szóval hiába csendes még egy Seawolf is, mint állat, annak előnye inkább az, hogy amikor rájön, hogy szarban van, akkor úgy tud elfutni, hogy csendes. Csak a futás közben az sem nagyon tudja, hogy mibe fut bele X perc száguldás után.
Röviden, szó nincs arról, hogy magányos ASW egységek fel-alá rohangálnak tengóra vadászva. Ez iszonyatosan kontraproduktív lenne.
- Ameddig a SOSUS működött addig a módi az lett volna, hogy a temérdek ócska zajos tengók fejére igen gyorsan torpedót dobott volna a US + NATO ASW gépflotta. Láthattad Hpasp írásaiból, hogy milyen távolságokról nyomon követték a zajos szovjet tengóket. Szó szerint a világ másik végén ülve tudták hol van. GIUK résen áthajózás mission impossible lett volna. Csak a P-3 gépek és a torpedó mennyisége szabott volna határt, hogy megtalálják azokat.
- A szovjet oldalról is tett be példákat Hpasp. Döbbenetes, de kb a '80-as évekig a szovjetek kb. véletlenül találták meg csak a jenki SSBN-enket. A legvégét olvasd el Hpasp szonáros sorozatának. A legmagasabb kitüntetések egyikét megkapták, amikor kb. 1 nap alatt végre nagy nehezen passzívan (?) megtaláltak egy jenki SSBN-t a nyolcvanas években. Bár a szovjetek próbáltál nagyjából kiépíteni a jenki féle ASW gépflottát is röhejesen kevés gépük volt és eleve fórból indultak, hogy ha Atlantin akartak volna vadászni, akkor igen messzire kellett volna odarepülni és fennált a veszély, hogy a jenki CV vadászok jól ledurrantják őket. A jenki P-3 gépek műveleteit kvázi semmi nem veszélyeztette a GIUK vonal táján.***
Tehát egy Tom Clancy féle Red Storm Rising esetben konvojok mennek át, amiket CBG is oldalmaztak volna. Ezek köré egyfajta buborékot képeznek az ASW hajók és részben szabadon operálnak a P-3-asok és Vikingek a SOSUS infói alapján. Azoktól kapott utolsó koordináták és pontosítás alapján odaperülnek. Mivel tengókhoz képest ezek kis túlzással végtelen sebességgel repülnek a százas nagyságrend szutyok szovjet tengók sokszor kb. azt vették volna észre, hogy aktív szonár pengeti őket nagyhirtelen közelről majd pottyan a fejére 2 db torpedó bőven néhány ezer yardon belül.
Ezért volt iszonyatosan fájdalmas Ames árulása + a Toshiba féle botrány, mert ezt a kényelmes helyzetet rúgta fel. Egyedül az Alfa tengók tudtak zajosan fel-re rohangálni vakon úgy, hogy iszonyatosan nehéz lett volna azokat kinyírni. A jenkik a SOSUS-nak köszönhetőn erős túlzással a partról fotelból ücsörögve látták a nagy helyzetképet az Atlanti-óceánon és az AWS repcsik repülő bukósbotként odabasztak volna nagyon. Addig nem jutottak el volna az ócska szovjet vackok, hogy célt találjanak. A '80-as évek végére az új csendes szovjet tengók a fenti forgatókönyv esetén simán áthúztak volna a GIUK vonalon és a konvojoknak kb. magukat kellett volna megvédeni. Valahogy... Igen sok esetben legfeljebb bosszút tudtak volna állni egy CM-ASM vagy torpedó salo után, ha azok repülési iránya alapján esetleg megtalálják az indítási körzetet.
***A Tom Clancy féle könyvben Izlandot egy merész húzással elfoglalva ütötték ki Izlandot és élt azzal a feltételezéssel, hogy ezzel a SOSUS egy része is odalett, nem beszélve Keflavikról, ami légi hadműveletek alapja lett volna. Bár azt a könyv soha nem magyarázta meg, hogy egy olyan kulcsfontosságú helyet miért olyan nevetséges méretű erő védett, kb. egy század F-15, pár E-3 és P-3 volt még csak és talán egy zl (?) tengerészgyalogos. Mikor akkor már emelték a készültséget. Az, hogy hol voltak pl. a USMC helikopterei, amik szétlőhették volna a szovjet hajót és olyan tűztámogatást adtak volna, ami szétcsapta volna a partaszálló erőket, szintén homály. Persze a könyvben is erősebb a dramaturgia, mint a valódi képességek.
Basszus, ebből is milyen jópofa cikket lehetne írni, hogy a Red Storm Rising könyv, valóság kontra fikció. Csak kinek van erre ideje. Van erre igény?