Ez a szupernóva előrejelzéses téma ennyire derűlátóan való bemutatása, talán egy kicsit erőltetettnek tűnik.Egyáltalán nem biztos, hogy hibás, ahogy az sem, hogy feltétlen kell legyen egy átfogó egyenlet. A kettő komplementere egymásnak, a tèr más aspektusára adnak leírást.
Az elmèletek amíg nem nyernek bizonyítast nem többek elméletnél. De ha sikerül mérésekkel megfigyelésekkel alátámasztani valamit, sőt továbbmegyek abból a jövőre vonatkozó eseményt/akármit előre látni, nincs okunk játszani magunkat, mint kezdő buzi a gőzfürdőben.
Azért ez meredek kijelentés, csak mert van pár egyenlőre még ismeretlen aspektusa a világnak.
Egy példán keresztül szeretném érzékeltetni mennyire helytállóak a térről és fényről alkotott egyenleteink;
Erre a lrgalkalmasabb az ún. Kozmológiai távolságlétra - Cosmology Distance Ladder.
A kozmikus távolságlétra átfedő módszerek láncolata, amellyel a csillagászok távolságskálát határoznak meg a világegyetem objektumai számára, a közeli bolygóktól a legtávolabbi kvazárokig és galaxisokig. A távolságlétra minden lépésénél becsúszhatnak hibák és a bizonytalanságok. Minden lépés örökli azok összességét, és az egyes lépésekben rejlő hibák is egyre nagyobbak a távolabbi objektumok esetében; így a precizitás a létra aljáról indulva növekvő bizonytalansággá alakulhat.
Most az egyes mèrési modozatokat had ne részletezzem, Scott Manly már csinált erről egy jó összefoglaló videót;
A lényeg, hogy minden mèrésünk a millió és milliárd fényév távolságú objektumokra vonatkozóan a korábbiakra épül.
És, hogyan lehet meggyőződni azok helyességéről? Nos ez is sikerült már!
2015-ben a csillagászok sikeresen előrejeleztèk egy szupernóva megjelenését néhány hét pontossággal. Mindezt úgy hogy az 9.3milliárd fényévre van tőlünk és egy 5milliárd fènyévre levő galakszis cluster gravitációs lencse hatását használva.
Milliárd fényévekre tudtunk előrejelzést adni mindezt az elméleteinre támasztott mèrésekkel, jóformán a fotelben ülve!
Nyilván nem ismerünk még mindent, és bőven van még mit pontosítani, de ez az állandósult lebecsülése jelen tudásunkn
Ebben burkoltan azt a vágyat vélem felfedezni, hogy jobb abban a hitben élni, hogy húde sokmindent nem ismerünk, hiszen ez potenciálisan azt vonja magával, hogy sok lehetőség vár mèg ránk.
Ez ugyanaz az illúzió mint amikor azt mondják speciel a globális felmelegedés kapcsán, hogy az emberi képzelet és leleményességgel majd idővel kitalálja a megoldást.
Ez a valóság elkendőzése, ahelyett hogy szembe néznénk vele. Ès ettől még lehet kutatni, megkérdőjelezni, ujragondolni..
Javasolnám, ha szabad minden konteó kedvelőnek, hogy az azokra fordított idő egy részét a tudomány jelenlegi képességeinek megismerésére is lehetne fordítani.
Tény, hogy van már bizonyos ismeretanyagunk és Galileihez képest sokat fejlődtünk, de itt a vakszerencse az nagyon kellett, hogy ezt ki lehessen mutatni, mert ilyen együttállas roppant ritka térben és időben.
Gondolom, az alábbiakra gondoltál.
A MACS J0138 jelű galaxishalmaz a Hubble-űrtávcső 2016-os és 2019-es felvételein. A narancssárgával ábrázolt háttérgalaxisok három képén már megfigyelhető a szupernóva halványuló fénye – a 2016-os felvételen három fehér kör jelöli őket. A jobb oldali felvételen látható negyedik fehér kör a 2037-ben felvillanó szupernóvakép várt helyét jelöli. Forrás: Hubble.
"Ez a szupernóva azonban nem a felvételek előterében lévő, fehérrel ábrázolt galaxisokat tömörítő MACS J0138 halmazban robbant fel, hanem egy nála is jóval távolabbi, tőlünk mintegy 10 milliárd fényév távolságra található háttérgalaxisban. Ezt a galaxist a jóval nagyobb távolságából eredő erősebb vöröseltolódás miatt a többitől eltérő, narancssárga színnel láthatjuk a Hubble-űrtávcső fényképein. Ennek a galaxisnak a képét az előtérhalmaz gravitációja egy hatalmas nagyítólencséhez hasonló módon eltorzította, fényét pedig felerősítette.
egy forrás fénye több különböző útvonalon is eljuthat hozzánk. Ilyenkor ugyanazt az égitestet az égbolt különböző helyein is megfigyelhetjük. És mert a fény terjedési sebessége véges, ezek az útvonalak pedig kissé eltérő hosszúságúak, így a távoli égitestet ezeken a képeken egyszerre több, különböző múltbeli állapotában figyelhetjük meg."
Szupernóva 2037-ben: a gravitációs lencsézés csodái | csillagaszat.hu
www.csillagaszat.hu