<blockquote rel="wolfram"><blockquote rel="papajoe">Szóval 2001 nyarán,egy késő éjszakai órában láttam,egy azonosítatlan repülő tárgyat,olyan közelről,hogy érezni lehetett a menet szelét,ha nem bánjátok,akkor leírom,csak röviden,nők lapja stílusban.
Monor,és Üllő között,egy mellék út mellet történt az eset,megnéztem a gugliban,3-4 km-re a reptértől,volt vagy fél 12,már rendesen sötét volt,de tiszta idő.Megálltunk csorgatni,egy nyárfasor mellet,el is intéztük,folyamatosan sorjáztak le a repcsik,már ott elég alacsonyan,mondom várjuk meg a következőt,és menjünk.Teljes csend,csak a tücskök ciripeltek,amikor meghallottuk,hogy már nem vagyunk hármasban,olyan búgó hang jelent meg,amit a villany oszlopokra szerelt nagyobb transzformátorok mellett lehet hallani,de halk volt,a fák levelei között susogó szelet nem nyomta el.Ösztönösen felnéztünk mind hárman,és belénk fagyott sz@r......
A nyárfák magasságához tudom mérni,mi a nyárfák mögött álltunk,a padkán,meg az árok,vagy 5 méterre,a nyárfák teteje magasságában,de a túlsó oldalukon,vagy 20 méter távolságra ott lebegett egy legalább 20-25 méter átmérőjű,és a közepén legalább az átmérőjének a harmada vastagságú csészealj lebegett.
Minimális fényt adott ki,3-4 kisebb halványzöld "lámpa" volt a közép vonalában,meg az alján 3db,háromszög alakban elrendezett "normális" fehér fény világított a közepén.
Kezdett leperegni az életem.....
Olyan finoman mozgott,mintha egy kelj fel Jancsi babát a vízben megdöntenénk,és szépen felállna.
Szépen lebegett ott előttünk,halkan búgott,közben megérkezett egy leszállni készülő repcsi is,már hallatszódott a hajtómű hangja,pont felénk jött,talán 100-200 méteren,nem vagyok repülési szakember,csak tippelek.Már jó közel járt a repcsi,mikor a csészealj megmozdult,ugyanazon a magasságon,kicsit megdőlve,ahogy a helik szállnak fel,balra elsuhant vagy 200-250 méterre,mintegy kitérve a repcsi elől,de olyan rettenetes sebességgel,hogy 1-2 másodperc alatt odaért,és mire megtette azt a 200-250 métert,és ott meg is állt,addigra ért oda hozzánk 30-40 méterről a menetszele,ahogy elindult,finom kis fuvallat volt,de izzadtunk,mint a szakadt ló......
Nem volt hajtóműve,ami eléget üzemanyagot,nem volt füst,láng,semmi.Közben elrepült felettünk a repcsi,ekkor bírtam megszólalni,hogy ideje lenne lelépni,mire a csészealj egy ugyanolyan hirtelen suhanással vissza ugrott pont oda,ahol volt,az orrunk elé.
Ekkor szólalt meg a az egyik haverom,hogy tűnjünk már el innen,mire a másik azt találta felelni,hogy:b+,ha beindítjuk a kocsit,egyből észre vesznek minket.....
Mondom nekik,figyeld,valami történik,megváltozott a hangja,picit magasabb hangon kezdett búgni,megdőlt jobb oldalra,és elkezdett jobbra mozogni,és kb 45 fokban emelkedni,kikapcsoltak az alsó fényei,ekkor "normálisabb" sebességgel,mint egy helikopter,vagy autó úgy gyorsult,mozgott,távolodott,hogy már csak egy kis pont volt,amikor egy apró villanással eltűnt.
Öregedtünk 20-30 évet,le kellett ülnünk az árok partra,nem maradt szufla 10 métert elsétálni a kocsiig,pihegtünk pár percet,egyikünk sem tudott megszólalni,végül visszatért belénk némi élet,és elpályáztunk.
3-4 percig láthattuk,ott volt mellettünk,mai napig kiráz a hideg,ha vissza emlékszem rá.
Akkor még nem volt okos/kamerás teló,nem tudtunk képeket csinálni,igaz örültünk,hogy élünk,mozdulni sem mertünk.
Ennyi a történet.
Én onként jartam, de csak mert nem tudtam focizni es nem volt más delutani program. persze aztan nagyon gyorsan dobtam ezt a "kreditet". 
