Ukrán haderőfejlesztési program és hadiipar

[Szittya]

4.

Következésképpen egyik oldalról sem lehet elmondani, hogy képes önállóan villámháborút vívni. Mindkét fél olyan helyzetben találta magát, hogy abban a pillanatban, amikor az egyik fél megfelelő fölénybe kerül, az ellenfél hadereje bevethetővé válik. Az AFU sikeres donbaszi támadásának lehetőségéről szólva meg kell jegyezni, hogy az ukrán hadvezetésnek ehhez megfelelő erő- és eszközfölényt kell teremtenie. Ennek oka a helyzet összetettsége, közlekedési összeköttetése, rendkívül magas urbanizációja és a városok elleni fellépés szükségessége.

Például az orosz hadsereg az 1999-2000-es második csecsenföldi hadjáratban körülbelül hatszoros létszámfölényben, abszolút légi fölényben, valamint elsöprő fölényben volt páncélozott járművek és harckocsik terén. Ennek az aránynak a Donbasszra való átvitele azt eredményezné, hogy legalább egymillió katonára lenne szükség az AFU számára (azaz a hadművelet frontvonali szintjén - egy hadseregcsoport). Természetesen Kijev ma nem lesz képes biztosítani egy ilyen erő létrehozását és fenntartását. A repülőgépek üzemeltetése szintén ki lesz zárva vagy korlátozott lesz. Az AFU túl gyenge légierővel rendelkezik ehhez, de kellően erős légvédelmi rendszerrel. Az ukrán légierő egyes források szerint akár 210 repülőgéppel, 16 helikopterrel és több tucat - akár 50 darab - csapásmérő UAV-val rendelkezik. A felsorolt repülőgépek közül még kevesebb harcképes, szolgálatban lévő és a keleti műveletekben bevethető repülőgép van. Ugyanakkor akcióikat az ukrán légvédelmi potenciál legfeljebb 10%-át kitevő légvédelmi erőfeszítésekkel (azaz két-három légvédelmi dandárral vagy ezreddel) ellensúlyozzák.

Másrészt egy elég erős légvédelmi rendszer jelentős kihívást jelenthet az ellene irányuló légierő számára. Elfojtásához jelentős erőkre van szükség. A gerillaháború hasonlóan valószínűtlen (különösen, mivel még el sem kezdődött). Mert a sikeres kialakulásához és megvalósításához nincsenek meg a megfelelő feltételek: nagyszámú motivált lakosság jelenléte vidéken, tekintettel a hagyományos társadalom megőrzésének tényezőire és jelentős külső támogatásra.

Az LDNR fegyveres erőinek felsőbbrendűsége abban rejlik, hogy a meglévő káderstruktúrák alapján állítólagosan lehetőségük van hadosztályok létrehozására. Ugyanakkor a fent említett, a donbászi köztársaságokhoz tartozó OSF-ek sem bizonyulnak alkalmasnak nagyszabású támadó feladatok végrehajtására. Ezek rendes gyalogos hadosztályok lesznek, és az AFU egy védelmi hadsereg, akárcsak a velük szemben álló. Ugyanakkor az LNR oldalán a modern fegyverzettel és jól kiképzett személyzettel rendelkező, páncélozott vagy gépesített, erős csapásmérő hadosztályok, a nagyobb mélységben való működésre, manőverezésre és az ellenséges védelem áttörésére képes hadosztályok megjelenése képes alapjaiban megváltoztatni a helyzetet a fronton.

Az ukrán fegyveres erők jelenleg nem rendelkeznek semmivel, amivel ellensúlyozni tudnák őket. A leendő csapásirányok a front konfigurációján és a rendelkezésre álló közlekedési hálózaton alapulnak (a feltételezett "megerősített" VSN esetében):

Egy Donyeck felől vagy délről, azt és a Kurahov melletti erődítményt megkerülve, nyugat felé, Zaporizzsja és a Dnyepr (folyó) felé irányuló támadás, a Krím irányában álló ukrán és AFU védelem teljes déli frontjának (azaz több tízezer tisztnek és katonának) a megsemmisítésével. A művelet mélysége több mint 200 kilométer (közbenső ellátó- és üzemanyagtöltő bázisra van szükség);

- Összehangoló csapás a Horlivka és Pervomajszk körzetekből Bakhmut (korábban Artemivszk) felé, a Szlovjanszk-Kramatorsk közlekedési csomópont felé haladva, és a Szvitlodarszk előőrsön egy nagyjából brigád méretű csapatcsoportot bekerítve. A művelet több tíz kilométer mélységben zajlik;

- Szlavjanoszerbszk körzetből észak felé, Lysicsenszk és Szeverodonyeck irányába irányuló akciók, az AFU erőinek nyugatról történő megkerülése és bekerítése - kb. egy hadosztálycsoport, két megerősített dandár

- Scsasztia közelében és az érintkezési vonal északi oldalán (amit az AFU tartalékosainak Harkiv mellől történő előrenyomulása ellensúlyozhat). A művelet mélysége több tíz kilométer.

Következtetés:

Az AFU számára az első szakaszban célszerű és kívánatos a Dnyeper-Vorszkla folyó vonalának elérése, Harkiv és Zaporizzsja és Dnyepropetrovszk (Dnyeper) elővárosainak elfoglalásával és a további sikerek érdekében. Egy ilyen offenzíva azonban csak két vagy három szakaszban lehetséges, a támadások közötti szünetekkel, átcsoportosítással és a hátország felhúzásával (közbenső utánpótlási bázisok létesítésével).

Az AFU számára támadás esetén a prioritást élvező területek a következők:

- Csapás a déli fronton, a Kalmius folyó határától és Mariupol városától - a DPR déli "függelékének" elvágása és megsemmisítése. A művelet mélysége legfeljebb 20-30 kilométer. Ezt a DNR fegyveres erőinek északról és északkeletről érkező oldalcsapásaival ellensúlyozzák;

- Kísérlet Horlivka és az ott található brigádcsoportos erők megkerülésére és bekerítésére. a DNR 3. gépesített lövészdandárjának magjával (ez már 2014-ben is sikerült az AFU-nak, de akkor gyorsan legyőzték a várost).

A művelet mélysége legfeljebb 20-30 kilométer; - Sikeres támadási kísérlet az LNR Slavyanoserbsk körzetében (a művelet mélysége valószínűleg nem lesz több 20-25 kilométernél).

Következtetés:

Az AFU számára az ilyen akciók ma, bár kívánatosak, a rossz logisztika és az elégtelen humán és más erőforrások miatt aligha lehetségesek, és csak meglehetősen helyi és korlátozott tevékenységeket foglalnak magukban. Ugyanakkor csak a kis mélységű műveleteket veszik figyelembe (a nagyobb mélységű műveletek ma elvileg lehetetlenek az AFU számára).

Érdemes megjegyezni, hogy egy ilyen lépéshez nagyszabású és határozott külső katonai beavatkozásra van szükség. Máskülönben nem lehetséges a nagyobb mélységekbe való határozott támadás. Tekintettel az AFU és az LPRDF rendelkezésre álló képességeire, ez csak helyzeti válságra, tüzérségi párbajokra és szabotázs támadásokra fog korlátozódni.

Általánosságban elmondható, hogy a lehető legjobban el kell kerülni a nagyszabású közvetlen összecsapást, amely nagy vérontással, jelentős veszteségekkel és költségekkel járhat. Kívánatos, hogy közvetett akciókkal - különleges műveletekkel - érjenek el olyan eredményeket, amelyek az ukrán védelem és államiság összeomlásához vezethetnek. Más szóval,
a legvonzóbb az az akciómenet, amelyben az AFU nagy része nem harcol, a kulcsfontosságú létesítményeket a "megfelelő" különleges erők foglalják el, a "megfelelő" csapatok pedig csendben bevonulnak és elfoglalják a területeket és településeket.


Colonelcassad

szerintem luhanks észak kitudnának tőrni és egy jelentős területet benyúlni az ukránoktól a szakik. az az kránok részérő a folyó miatt egy kevésbé súlypontos szakasz. Feltéve ha lenne elég erejük hozzá. hogy emellett amikor az ukrán súlypont áthelyeződik támadásba lendüljön donbas dél. nyugati irányba...

De egyenlőre a szakik nem hiszem hogy támadáson törnék a fejüket van idejük kivárni még ukrajna feléli magát a háborúba.

 

[Wilson]

szerintem luhanks észak kitudnának tőrni és egy jelentős területet benyúlni az ukránoktól a szakik. az az kránok részérő a folyó miatt egy kevésbé súlypontos szakasz. Feltéve ha lenne elég erejük hozzá. hogy emellett amikor az ukrán súlypont áthelyeződik támadásba lendüljön donbas dél. nyugati irányba...

De egyenlőre a szakik nem hiszem hogy támadáson törnék a fejüket van idejük kivárni még ukrajna feléli magát a háborúba.

Nem hiszem, hogy a szakik önállóan támadásban gondolkodnának.Szerintem úgy gondolkodnak, hogy támadjanak az ukrik ha akarnak...

 

[Vogon]

426 kilométer / 30 kilométer becsült hadosztályonként

Ők egy könnyű lövész hadosztályra 30 km-et számolnak? Mi meg egy nehéz dd-re 40 km-et, ahogy pont ma a Hiúz falka cikkben olvastam?

szerintem luhanks észak kitudnának tőrni és egy jelentős területet benyúlni az ukránoktól a szakik. az az kránok részérő a folyó miatt egy kevésbé súlypontos szakasz. Feltéve ha lenne elég erejük hozzá. hogy emellett amikor az ukrán súlypont áthelyeződik támadásba lendüljön donbas dél. nyugati irányba...

De egyenlőre a szakik nem hiszem hogy támadáson törnék a fejüket van idejük kivárni még ukrajna feléli magát a háborúba.

Nem hiszem, hogy a szakik önállóan támadásban gondolkodnának.Szerintem úgy gondolkodnak, hogy támadjanak az ukrik ha akarnak...

Hát cikk alapján ezek nem fognak mozdulni sehová az évtized végéig.
De nagyon sok dolog van az írásban, amit kétségbe vonnék.

 

[Wilson]

Ők egy könnyű lövész hadosztályra 30 km-et számolnak? Mi meg egy nehéz dd-re 40 km-et, ahogy pont ma a Hiúz falka cikkben olvastam?




Hát cikk alapján ezek nem fognak mozdulni sehová az évtized végéig.
De nagyon sok dolog van az írásban, amit kétségbe vonnék.

Érdekelne, hogy mivel nem értesz egyet?

 

[Wilson]

Ők egy könnyű lövész hadosztályra 30 km-et számolnak? Mi meg egy nehéz dd-re 40 km-et, ahogy pont ma a Hiúz falka cikkben olvastam?

Az a 30 km egy becsült érték...

 

[Szittya]

és ugye abba a dd vonalba rendszerint nincsenek beleszámolva a tartalékosok (csak azért mert vannak akik 2.3. vonalba se engednék őket. és ezt átveszi a forum.) a valóságba meg rakhatsz oda egy tartalékos dd t. és meg is van a hadosztályod a loggisztikával légvédelemmel szakcsapatokkal stb. vel együtt

 

[Vogon]

Érdekelne, hogy mivel nem értesz egyet?

Két részre osztanám a kritikámat, mert szerintem így igazságos. Van a műfaji határon belül a szerző által is nyugodtan érinthetett volna témakör, ami másként, számomra kétségekkel felcímkézett formában jött elő.
És van egy jóval mélyebb kritikám is, amit nem tudok magamban tartani, de azt az elején szeretném elmondani, hogy nem hibáztatom emiatt az elemzőt, mert ezek a hadszíntér bemutatásának műfaji határán kívül esnek, csak a fórumon fontosnak tartom róla beszélni.

A műfaji korlátokon belüli észrevételeim:

1, Szerintem az ukrán erők lehetséges létszámát tudatosan túlbecsüli. Vagy szimplán genetikailag adott orosz paranoia mondatja velük. Ha holnap támadást indítanak a szakik, akkor az ellenoldalon koránt sem tudnának -szvsz- berántani közelmúltban kiképzett és frontot megjárt "háborús veteránokat". Itt egyértelműen a mozgósítható fiatal lakosságra utal, akit sorkatonaként egyszer már odavezényeltek.
Ez nem a II. vh. és még csak nem is a néphadsereg ideje, bár a cikk erősen abban a szellemben íródott. Azok a fiúk nem hülyültek meg, hogy ha túlélték a sorsukat az első mozgósításuk alkalmával, miközben a legtöbb sorstársuk megpattant nyugatra meg elbújt, akkor ők 7 év múlva megint bevonuljanak katonának!

2, Azt állítja, egészen pontosan beismerten átveszi a kijevi kormány azon hangoztatását, hogy hét évvel ezelőtt rotálták a fronton a katonákat. Vannak ezt illetően is kétségeim. De ezen a téren nem akarok részletes vitába belemenni, mert egyfelől nem megy ő sem bele, hogy hol -a fronttól milyen távol- pihentették azokat a jó embereket. Csak utalnék arra, hogy itt rengeteg hazugság volt. A kormány hivatalosan végig azt állította, hogy sorkatonát nem küldtek harci bevetésre, a profik intézkedtek keleten. Ehhez képest az egyik NKE anyagban a szerző leírja, hogy ott jártakor saját maga beszélt egy kárpátaljai besorozottal, aki alig kapott kiképzést, szinte azonnal vitték keletre és nem is jöhetett el a harcoktól túl messze, amíg le nem telt az idő.

3, Sok az elméleti okoskodás egy tankönyvben vagy egy egyetemi órán jó lenne, de... De semmi köze a valósághoz. Ráadásul olyan háborúkról vesz mintát és vetíti ki, amik nagyon távoliak. Nyugat bombázása az Öböl-háború nyitányaként... Ennyi erővel idézhetné az Opera-hadműveletet is, amikor a zsidók megbaszták a velük még csak nem is szomszédos Irak atomerőművét amit nagy mennyiségű légvédelem védett veszteség nélkül.
Szóval vannak erős kétségeim afelől, hogy amikor azt állítja, hogy az ukrán oldalon tízszeres létszámfölény kellene egy sikeres támadáshoz, akkor annak a közel 1 millió főnek bármi köze van a valósághoz. Szerintem ha Zelenszkij felviszi 300ezerre a serege létszámát, már meglesz a kellő mennyiség, hogy korlátozott mértékben, de visszafoglaljon valamennyi kis területet. Csak utalgat rá a szerző, hogy Moszkva simán át tud dobni akár nagyobb mennyiségben is katonai egységeket, amivel befullasztahtó egy ilyen offenzíva. De akkor meg kár olyanról beszélni, hogy tízszeres fölény kell ezen a terepen Ukrajnának, mert így meg korlátlan az utánpótlás, amit túl kéne szárnyalni sokszorosan.
Szóval ez a része, hogy Oo. nem rendelkezik elég géppel az ukrán légvédelem feltörésére, mert darabszámok... A szakik hiába vannak 100-150 ezren, legfeljebb csak 1 millió fő tudná legyőzni őket... Nekem erősen kérdőjeles.

A műfaj keretein kívüli megjegyzéseim:

A, Abszolút nem veszi figyelembe -mert egy taktikai lehetőségeket leíró műbe nem is férne bele- a stratégiai hátrányokat, amik a jelenlegi helyzet fenntartásával Moszkva bevállal magának. Mint egy II. vh. PC játékban vagy a néphadseregben... Egy hadosztályt ide küldök, a másikat oda... Nem mondhatja ki, mert holnap kirúgnák, hogy ha hét évvel ezelőtt Putyin végig robogott volna a nyílt síkságon, ahol Határvidék elterül, akkor mostanra már elültek volna a diplomáciai viharok. Moldovánál a békefenntartói ellátási útvonalai ismét meg lettek volna oldva.
Tudom, hogy van a szovjet hadvezetésnek egy ilyen nagyon óvatoskodó hozzáállása, amiből az következik, hogy inkább befagyasztok egy konfliktust, jelentem a Cárnak, hogy a háborút sikeresen megvívtuk, de az a kis sarok túl sok ember életet követelne, ha nagyon erőltetjük.

B, Ahogy az idő előre halad, Ukrajna hadserege egyre potensebb lett és a jövőben is ez az irány várható. Az ilyen elemzők tördelik a kezüket, hogy Oo-nak nincs elég repülője darabszámra, hogy feltörje a légvédelmet, a szakik végig létszám hátrányban harcoltak, nem igazán lehetne az ő agya alapján megmondani, hogy eddig miért foglaltak el két megyét, csak a mostot tudja, hogy nem lehet nagy szabású támadást indítani. Végkövetkeztetésként azt vonja le, hogy a legjobb lenne a szakik fegyveres harca nélkül seggre leültetni az ukrán csapatokat és csak nézzék egymást!
Nem veszi figyelembe, hogy az idő nem nekik dolgozik. Hét évvel ezelőtt volt 130ezer fő és ebből pár ezren tisztek Kijev oldalán. A legkeményebb nekik az volt, hogy ezt felvigyék majdnem duplájára, erre kiképző állományt szabadítsanak fel, miközben a maradék majdnem annyival harcolt alul fegyverezve, mint ahányan ők maradtak a fronton.
Ehhez képest megcsinálták akkor a 200ezres létszámot, azóta felvitték 250-re és hét év alatt aki tisztként benn maradt a rendszerben, az valós harcértékkel bír, elvileg. Most fel akarják vinni 300-ra. Sokkal könnyebb felvinni 250-ről 300-ra, ha 100-150ezer ellenség ellen kell harcolnod. És vélhetően egyre kevesebb részük lesz valóban sorkatona 1-2 hónapos kiképzéssel, mint az első időkben és küldték máris a frontra. A Kriss által emlegetett 1,5 éves összeszokás az állomány egyre nagyobb méretére lesz jellemző.
És ez óriási probléma a szakiknak, ahol maga a pár milliós térség nem képes gazdaságilag eltartani nagyobb haderőt.

C, Nagyon defenzív az egész orosz hozzáállás gondolkodásmódja. Kijev nagyon széles választékkal rendelkezik a nyugati technológiából. Próbálgatják őket, nem véletlenül akarják kipróbálni a Bajraktárt sem. Putyin vissza adná nekik az elfoglalt hadi flottát, ha hajlandóak lennének kompromisszumra egy békemegállapodásnál, de nem kell nekik. Vesznek új hajókat, modernebbeket. És kicsit érdemes továbbgondolni, hogy mi lesz a ruszkikkal, ha már meglesznek a török korvettek és elkezdik beszerezni a nagyobb hajókat, fregattokat, rombolókat? Oké, hogy nyugati hitelből, de generáció váltás a Fekete-tengeren és Románia is lecseréli a sajátját újabbakra.
Nem kádban csatát akarnak, csak rákényszeríteni a medvét, hogy ő is költsön eszméletlen pénzeket az elavult hajói cseréjére.

Az gondom a szerző passzív hozzáállásával, hogy időt ad az ellenfeleknek, hogy még ütőképesebb hadsereget állítsanak a ruszkikkal szemben és katonai tervezőként ő leszarhatja a gazdasági következményeket. De egyébként vagy a katonáknak vagy a diplomatáknak rég meg kellett volna már oldaniuk és nem égetni a gazdasági kilábalás lehetőségét meg a költségvetés pénzét.

D, Abszolút nem vesz figyelembe olyan nem várt eseményeket, mint például a szakadároknál nagyobb pénzügyi szabadsággal rendelkező kormány elsajátítja a török drónok bevetési stratégiáját és elkezdik ledarálni a lázadók légvédelmét. Vagy csak vesznek olyan vadászgépeket, amik tudják jamelni. És ha csak tétlenül nézik, hogy Kijev próbál fogást találni rajtuk, miközben ők abból indulnak ki, hogy a 100-150 ezres oroszpárti sereg nem rendelkezik elegendő támadó potenciállal, akkor csak egyre jobban szervezett és egyre jobban felszerelt ellenféllel néznek szembe.

E, Elmondja, hogy szerinte az ukránok nem rendelkeznek elég gazdasági alappal, hogy fenntartsanak egy olyan sereget, ami veszélyezteti a két megye megtartását. Eddig sem rendelkeztek pénzügyi forrással a jelenlegi fenntartására sem. Szembe kéne nézni vele, hogy maga Kijev is kénszerpályán mozog. Leépíteni nem tudja. Amíg a háború be nem fejeződik, nem tud olyat kimondani, hogy "Béláim, túltoltuk. Rátoltuk a kocsmát a kabátomra."
Az offenzíva, aminek egyetlen célja, hogy az államcsőd bejelentése előtt még valami eredményt érjen el az aktuálisan hatalomra kerülő kormány és ne háború nélkül kelljen válaszolni azokra a kérdésekre, hogy "Ti tényleg nem tudtok -ahányan vagytok jó fizetéssel- összerakni egy költségvetést? Mármint nem ország költségvetése, kisebb hibák bele mentek. Egy állami fegyvergyárnak nem tudjátok kiszámolni, hogy mit éri meg termelni és mit nem? Hét évvel ezelőtt azt ígértétek, hogy tüntessünk meg harcoljunk, mert mindjárt itt lesz az Unio és jön a multi, jó fizetések. És egy év tized alatt -ti se- tudtatok megszülni bármilyen gazdaságfejlesztési tervet, tervezni valamit az egyre növekvő adóssággal, de még egy rohamot sem tudtatok indítani a keleti megyékért, hogy végre lezárjátok ezt az egész válságot?"

És nem szedném újabb pontban, de kimaradt az elemzésből az is, hogy Kijev lépéseit elemezve egyetlen dolgot tudunk csak kijelenteni. Hogy nem tudunk előre megjósolni semmit! Pont az E miatt, a véletekig elkeseredés miatt.

 

[Wilson]

C, Nagyon defenzív az egész orosz hozzáállás gondolkodásmódja. Kijev nagyon széles választékkal rendelkezik a nyugati technológiából. Próbálgatják őket, nem véletlenül akarják kipróbálni a Bajraktárt sem. Putyin vissza adná nekik az elfoglalt hadi flottát, ha hajlandóak lennének kompromisszumra egy békemegállapodásnál, de nem kell nekik. Vesznek új hajókat, modernebbeket. És kicsit érdemes továbbgondolni, hogy mi lesz a ruszkikkal, ha már meglesznek a török korvettek és elkezdik beszerezni a nagyobb hajókat, fregattokat, rombolókat? Oké, hogy nyugati hitelből, de generáció váltás a Fekete-tengeren és Románia is lecseréli a sajátját újabbakra.
Nem kádban csatát akarnak, csak rákényszeríteni a medvét, hogy ő is költsön eszméletlen pénzeket az elavult hajói cseréjére.

Az gondom a szerző passzív hozzáállásával, hogy időt ad az ellenfeleknek, hogy még ütőképesebb hadsereget állítsanak a ruszkikkal szemben és katonai tervezőként ő leszarhatja a gazdasági következményeket. De egyébként vagy a katonáknak vagy a diplomatáknak rég meg kellett volna már oldaniuk és nem égetni a gazdasági kilábalás lehetőségét meg a költségvetés pénzét.

D, Abszolút nem vesz figyelembe olyan nem várt eseményeket, mint például a szakadároknál nagyobb pénzügyi szabadsággal rendelkező kormány elsajátítja a török drónok bevetési stratégiáját és elkezdik ledarálni a lázadók légvédelmét. Vagy csak vesznek olyan vadászgépeket, amik tudják jamelni. És ha csak tétlenül nézik, hogy Kijev próbál fogást találni rajtuk, miközben ők abból indulnak ki, hogy a 100-150 ezres oroszpárti sereg nem rendelkezik elegendő támadó potenciállal, akkor csak egyre jobban szervezett és egyre jobban felszerelt ellenféllel néznek szembe.

Túlbecsülöd az ukrán hadsereget, a szakadárok hadseregét pedig csak "önmagukban" szemléled,holott mögöttük ott áll a teljes orosz hadsereg.
Az ukrán hadsereg rendelkezésére álló Bayraktar drónok képességét is túlbecsülöd,egy normális légvédelemmel szemben elvéreznek,én is linkeltem képet a donbaszi front közvetlen közelében állomásozó orosz elektronikai hadviselési eszközökről és alakulatokról és ez csak egy apró szelete az odatelepült a légvédelmi rendszert alkotó eszközöknek,nem véletlen,hogy a Bayraktar drónokat az ukránok elsősorba az ukrán felségvizek ellenőrzésére akarják felhasználni.Az ukrán hadiflotta számára most két korvettet építenek,és senki sem fog nekik meghitelezni egy a térségben jelenlévő orosz flottát megközelítő ukrán flotta kiépítését,ugyanez igaz az új beszerzésű ukrán vadászgépekkel kapcsolatban is,miből fizetik ki őket legyen az bármilyen módon is finanszírozva.Világosan látszik,hogy az USA ad számukra egy kis aprót némi fegyvert ,majd lehúzza az ukrikat , lásd pl 30 milliárd dolláros atomerőmű építés.Ami pedig az általad óvatoskodó orosz külpolitikát illeti,nem véletlen,hogy ez a helyzet Ukrajnában,mivel az oroszok Donbasz megszállásával,sikeresen megakadályozzák Ukrajna NATO tagságának még a lehetőségét is,,,

 

[Vogon]

Túlbecsülöd az ukrán hadsereget, a szakadárok hadseregét pedig csak "önmagukban" szemléled,holott mögöttük ott áll a teljes orosz hadsereg.
Az ukrán hadsereg rendelkezésére álló Bayraktar drónok képességét is túlbecsülöd,egy normális légvédelemmel szemben elvéreznek,én is linkeltem képet a donbaszi front közvetlen közelében állomásozó orosz elektronikai hadviselési eszközökről és alakulatokról és ez csak egy apró szelete az odatelepült a légvédelmi rendszert alkotó eszközöknek,nem véletlen,hogy a Bayraktar drónokat az ukránok elsősorba az ukrán felségvizek ellenőrzésére akarják felhasználni.Az ukrán hadiflotta számára most két korvettet építenek,és senki sem fog nekik meghitelezni egy a térségben jelenlévő orosz flottát megközelítő ukrán flotta kiépítését,ugyanez igaz az új beszerzésű ukrán vadászgépekkel kapcsolatban is,miből fizetik ki őket legyen az bármilyen módon is finanszírozva.Világosan látszik,hogy az USA ad számukra egy kis aprót némi fegyvert ,majd lehúzza az ukrikat , lásd pl 30 milliárd dolláros atomerőmű építés.Ami pedig az általad óvatoskodó orosz külpolitikát illeti,nem véletlen,hogy ez a helyzet Ukrajnában,mivel az oroszok Donbasz megszállásával,sikeresen megakadályozzák Ukrajna NATO tagságának még a lehetőségét is,,,

Tévedsz. Nem becsülöm túl a bajraktár képességeit. Csak arra hívnám fel vele kapcsolatban a figyelmet, hogy Örményország az idő 80%-ában jobb pozícióban volt a területe megtartásában, mint Azerbajdzsán támadó erői. Lehet mondani, hogy a sereget ténylegesen 10-15 év mire összerakták, de ebből az utolsó 5 év jelentett utólag visszanézve fenyegetést. Előtte még alkalmazás szinten nem állt össze annyira a kép náluk sem, hogy a hadsereg taktikai gondolkodás szintjén le tudták volna vezényelni a területek visszaszerzését.
Mellékes információ, hogy a Bayraktar nem pusztán tenger ellenőrzés szerepben lesz, külön darabokat rendeltek erre a szerepkörre és külön darabokat a szf felderítés és tűztámogató szerepkörre. Már volt sikeres bombázása a szakadárok ellen.

Nem attól tartok, hogy megtalálnak egy darab csodaszert. Én attól tartok, hogy folyamatosan találnak majd maguknak a jelenleginél hatékonyabb megoldásokat a harcok megvívásához. Ez a mostani ukrán hadsereg sem ugyan az a harcérték, mint ami hét évvel ezelőtt leiskoláztak. Sokat tanultak maguktól az oroszoktól is és gőzerővel rajta vannak egy hatékony csatairányítási rendszer fejlesztésén. Sok eleme ennek már megvan náluk. Nem csak az UAV-ok alkalmazását tanulták el először a szakadároktól, ma már a törököktől igyekeznek tanulni és az Akinci fejlesztésében is a motor miatt hosszútávon bent tudnak maradni.
Emellett sok hiányosság is van még. Viszont harcértékben fejlődnek és ezzel egyre nagyobb ellenoldali haderőt képesek lekötni.

a szakadárok hadseregét pedig csak "önmagukban" szemléled

Nem mondhatja ki, mert holnap kirúgnák, hogy ha hét évvel ezelőtt Putyin végig robogott volna a nyílt síkságon, ahol Határvidék elterül, akkor mostanra már elültek volna a diplomáciai viharok.

Az ilyen elemzők tördelik a kezüket, hogy Oo-nak nincs elég repülője darabszámra, hogy feltörje a légvédelmet

De egyébként vagy a katonáknak vagy a diplomatáknak rég meg kellett volna már oldaniuk és nem égetni a gazdasági kilábalás lehetőségét meg a költségvetés pénzét.

Sajnálom, hogy az írásom ezen részei nem jöttek át neked világosan. Én egy szóval nem azt állítottam, hogy a szakadárok egyedül lennének. Csak a mű az, ami meg sem említi Oroszország képességeit, vagy amikor megemlíti, akkor csak mentegetőzik, hogy légierővel nem érné meg beavatkozni, mert úgy is csak egy csomó gépet buknának. (De egyszer számolja már ki, hogy a költségvetésük mennyi milliárd dollárt bukott, nem, nem a szakadár szatellit államok kasszája, hanem Moszkva pénze, amiért hét év óta nem oldják meg katonailag, de diplomáciában sem találtak rá választ.)
Két problémám van ezzel. Maga a szerző állítja a végkövetkeztetésében, hogy a helyi erőik legfeljebb korlátozott, pár tucat km-re kiterjedő hadmozdulatokat tudnának kivitelezni, de inkább ezeket se tegyék, mert olyan kevesen vannak, hogy kímélni kell őket. Másfelől nem fogalmazza meg világosan, hogy az idő előrehaladtával Oo-nak egyre több egységet kell az ottaniak megsegítésére küldenie. (És ez akkor válik problémássá, mikor Szíriában is állomásoztatni kell, meg azeri-örmény határon békefenntartani, meg egy pár egységgel Moldáviába, Beloruszba is ki kell települni pár katonai bázissal és Afgán határon is szeretnék a szövetségeseik, ha több katonát tudnának küldeni. Egy-egy befagyott konfliktus nem probléma, de jelenleg körkörösen és egyre növekvő létszámú erő van lekötve.)

Másfelől USA egy világ vége Afganisztánnak fizetett egy 300ezres hadsereget. Méghozzá nem is rossz fegyverzettel! Én nem írnám le ilyen egyszerűen, hogy á, ő úgy sem fog hitelezni. Minek hitelezne Ukrajnának mondjuk 4 század F-15/16 flottát? Van elég Mzárolt, ha akarják, vigyék! És kapnak hozzá sikló bombát, csak győzzék fizetni 100 évig. Amcsiból vásárolhatnak hozzá suplyt. És öljék az oroszt!
Naivitás azt feltételezni, hogy nagyon sok kidobott cucc és akár a hajókhoz hasonlóan frissen gyártott nem fog ott landolni, hogy életük alkonyán végre az orosz határ közelében legyenek.
Miből fizetik majd vissza? Sosem érdekelte Washingtont. Csak pörögjenek a fegyver eladások, csökkenjen a rivális nagyhatalmak GDP-je, az övék emelkedjenek! És majd az IMF megoldja! Meg majd ráuszítják a németeket, hogy adjanak mentő csomagot, meg miegymást...
Az USA-t nem érdekli egyszerűen, hogy mennyire amortizálja le a saját szövetségeseit is. Megrántja vállát és úgyis majd az EU akarja felvenni hosszú távon tagállamnak. Majd segít fizetni. Még jól is jön, ha nem arcoskodnak, mint most a franciák, hanem egy n+1-edik bajuk.

 

[szzsolt81]

HADTUD E.102 - PDF Free Download

1 Magyar Gergely Szabó Tibor A tábori tüzérség alkalmazásának tapasztalatai a Kelet-Ukrajnai konfliktus...

adoc.pub

 

[Wilson]

Másfelől USA egy világ vége Afganisztánnak fizetett egy 300ezres hadsereget. Méghozzá nem is rossz fegyverzettel! Én nem írnám le ilyen egyszerűen, hogy á, ő úgy sem fog hitelezni. Minek hitelezne Ukrajnának mondjuk 4 század F-15/16 flottát? Van elég Mzárolt, ha akarják, vigyék! És kapnak hozzá sikló bombát, csak győzzék fizetni 100 évig. Amcsiból vásárolhatnak hozzá suplyt. És öljék az oroszt!
Naivitás azt feltételezni, hogy nagyon sok kidobott cucc és akár a hajókhoz hasonlóan frissen gyártott nem fog ott landolni, hogy életük alkonyán végre az orosz határ közelében legyenek.
Miből fizetik majd vissza? Sosem érdekelte Washingtont. Csak pörögjenek a fegyver eladások, csökkenjen a rivális nagyhatalmak GDP-je, az övék emelkedjenek! És majd az IMF megoldja! Meg majd ráuszítják a németeket, hogy adjanak mentő csomagot, meg miegymást...
Az USA-t nem érdekli egyszerűen, hogy mennyire amortizálja le a saját szövetségeseit is. Megrántja vállát és úgyis majd az EU akarja felvenni hosszú távon tagállamnak. Majd segít fizetni. Még jól is jön, ha nem arcoskodnak, mint most a franciák, hanem egy n+1-edik bajuk.

Amerikát mindig is nagyon érdekelték a fegyver eladások hány olyan eset volt, hogy úgy szólt a nagyszerű üzleti ajánlat, hogy adunk nektek ingyen harceszközöket, de bizony az eszközök modernizálását rendszerbe állításának a költségeit bizony majd az amerikai cégek csinálják ahol már vastagon fogott az amerikaiak ceruzája....Nem fog az ukrán kormány még
"M zárolt" F-16-at sem venni amikor egekben vannak a gázárak és az ukrán államkassza csődben van...
Örményországgal pedig nagyon nem érdemes összehasonlítani a donbaszi helyzetet mert az örmények egyáltalán nem voltak felkészülve az azeri drónokra, ellentétben Donbasszal...

"Közben Alekszej Leonkov katonai szakértő az RT-nek nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy a török konstrukció hatékonysága csökken, ha a másik fél modern légvédelmi rendszerekkel rendelkezik. "A Bayraktar TB2 igen veszélyes lehet azon országok számára, amelyek nem rendelkeznek olyan légvédelemmel, amely képes a legfeljebb 12 km magasan és mintegy 30 km-es távolságban lévő célpontok elfogására. De Oroszország számára például ez a török drón standard célpont, ami bebizonyosodott a szíriai konfliktus során, ahol a Tor rendszer és más modern orosz SAM-ek hatékonyan lőtték le a Bayraktar TB2-t" - magyarázta Leonkov."

"Olekszij Leonkov szerint azonban az ukrán haditengerészet korlátozott taktikai képességei miatt ezeket az UAV-kat csak partvédelemre tudja használni. Tekintettel arra, hogy Kijevnek nincsenek repülőgép-hordozói, és az ukrán hajók sem képesek hatékonyan bevetni őket, a Bayraktar TB2-esek valószínűleg nem fogják jelentősen megerősíteni az ukrán haditengerészetet" - hangsúlyozta a katonai szakértő. A maga részéről a Politikai és Katonai Elemzések Hivatalának vezetője, Olekszandr Mykhaylov azt sugallta, hogy a drónok megvásárlásával Ukrajna megpróbálja erősíteni kapcsolatait Törökországgal, amely NATO-tag és a szövetség egyik legnagyobb hadseregével rendelkezik. "Az ukrán hatóságok arra számítanak, hogy Ankara hasznos szövetségesük lesz. Törökország azonban számos projektben katonai és műszaki együttműködést folytat Oroszországgal" - emlékeztetett az elemző az RT-nek adott interjújában. Ugyanakkor Mihajlov szerint az ukrán hadseregnek nincs lehetősége arra, hogy hatékonyan használja a Bayraktar TB2 UAV-t a Fekete-tengeren, különösen Oroszország ellen. "Tekintettel arra, hogy az orosz rendszerek, mint például a Tor SAM-ek hatékonyak a török drónok ellen, abban az esetben, ha Ukrajna megpróbálja őket a levegőbe emelni és bombázni például a Krím partjait, a Bayraktar TB2 azonnal megsemmisül. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy egy ukrán légtérből indított, állítólag véletlenszerű csapás végrehajtására is felhasználhatóak" - zárta a szakértő."

«Вряд ли значимо усилят ВМС Украины»: Киев получил первый турецкий беспилотник Bayraktar для нужд флота

На Украину для нужд военно-морских сил был поставлен первый ударный БПЛА турецкого производства Bayraktar TB2, сообщило украинское Минобороны. В ведомстве также отметили, что сейчас проводятся окончательные приёмочные испытания комплекса. Беспилотники Bayraktar TB2, оснащённые авиабомбами MAM-L...

www.google.com

A szakik szerepe pedig nem más Donbaszban, hogy biztosítsák az orosz hadsereg felvonulási útvonalát és tartsák őket egy esetleges ukrán támadás esetén addig amíg az orosz hadsereg csapatai fel nem vonulnak.Amihez csak nagyon rövid idő szükséges és mivel az oroszoknak eszük ágában sincs támadni a jelenlegi helyzet fenntartása abszolút nem megterhelő a számukra.A jelenlegi patthelyzet fenntartása nem jár nagy emberi áldozatokkal Moszkva számára és Donbaszra szüksége van Krim miatt,így a Donbaszra fordított anyagi erőforrások nem a kidobott pénz kategóriájába tartoznak...

 

[Vogon]

"M zárolt" F-16-at sem venni amikor egekben vannak a gázárak és az ukrán államkassza csődben van...
Örményországgal pedig nagyon nem érdemes összehasonlítani a donbaszi helyzetet mert az örmények egyáltalán nem voltak felkészülve az azeri drónokra, ellentétben Donbasszal...

1, Ukrajna államkasszája már évek óta csődben van. Nem tudom, tudsz-e róla, de IMF mentő csomag kezében van a hitel legjelentősebb része. Ehhez képest még mellette is vesz fel adósságot a nemzetközi piacról 10% fölötti kamattal!
Már régen nincs realitása, hogy ők költsenek bármennyit új fegyverekre, de ennek ellenére új építésű hajókat vesznek, új UAV-okat és ráadásul külföldről, még csak nem is a hazai ipar kimentésére.
Tökéletesen igazad van abban, hogy ismert az USA üzletpolitikája, pont arra játszik, hogy minél több vasat cseréljenek le a szlávok és onnantól kezdve konstans jönni fog számukra a pénz. Ráadásul egyre kiszolgáltatottabb is lesz az ország, hiszen egész fegyvernemeket szeretné, ha amcsi cuccra lecserélnének és ha úgy adódna, hogy elfordul Kijev a barátaitól, akkor azok a barátai majd jól megembargóznak néhány kulcsfontosságú suplyt és egy nagy hadsereg hirtelen lábon lenne lőve.
De nem a tengerentúliak gátlástalanságáról beszélünk, hanem hogy Kijev eddig is irracionális döntéseket hozott a helyzet élezésével és jelenleg is kér és kap kölcsönt új fegyverekre.

2, Megint azt tudom mondani, hozol orosz forrásokat, akik azon okoskodnak, hogy hogyan nem lesz értelme a török drónnak. A Javelinre is okoskodtak a ráccsal. De egy Javelinnel rendelkező ukrán raj minden esetben potensebb ellenfél, mint egy modern páncéltörő rakétával nem rendelkező. És az UAV-val felszerelt is nagyobb harcértékkel bír, mint a drónnal föl nem szerelt.
Továbbra is a lényeg nem jut el az üzenetben. Hogy ők mindig szerelmesek egy új technikába, ami éppen bizonyított az orosz eszközök ellen és minden ésszerű határon túl hajlandóak költeni rá.
Magyarországról én látom azt, hogy önmagában a Javelin és önmagában az UAV nem csodafegyver. Elolvasom a török megnyilvánulásokat és ők is ezt mondják. Ettől még egy ukrán állampolgárnak nem kötelessége ezt látni. Azt látja, hogy mibe kerül az országának a háború, az ő személyes élete hogyan megy egyre jobban tönkre az elhúzódó helyzet miatt, és ez alapján fog szavazni. Ez mozgatja a politikát, hogy ki fog ígérni -hazug- kiutat...
És paradox a helyzet ebben a reménytelen lelki állapotban. Az ukrán szavazók inkább jutalmazzák a hadsereg bővítését és újabb fegyverek vásárlását, mert egyfelől a jelenlegi állapot tarthatatlan, másfelől ha valóban elkezdenék leépíteni a sereget arra a max 100ezer fő szintre, ami gazdasági realitás, akkor az egész válság az elejétől kezdve megismétlődhet. Nincs az a politikus, akit nem koncolnának fel, ha ő azt mondja a béke megkötése előtt, hogy zavarjuk szét a sereget és kezdjünk spórolni meg hitelt visszafizetni.

Talán így már érted, hogy miért feltételezem azt, hogy továbbra sem csak a régi rozsda vakarásánál fognak megmaradni, hanem igenis fognak néhány milliárd dolláros csomagokban új eszköz vásárlásáról dönteni az elkövetkezendő évtizedben. Akár már a következő években is.

Amihez csak nagyon rövid idő szükséges és mivel az oroszoknak eszük ágában sincs támadni a jelenlegi helyzet fenntartása abszolút nem megterhelő a számukra.

Akkor linkelnék táblázatot, hogy mit jelentett eddig az Orosz Föderáció államainak a Krími-válság.

World Bank Open Data

Free and open access to global development data

data.worldbank.org

Remélem érted a problémát. 2013-as évtől, kezdve ha nézed a diagrammot, évről évre jóval több bevétel ment a levesben a jelenlegi nemzetközi helyzet miatt, mint amit mi Zrínyi programra összesen el akarunk költeni 2030-ig. A magyar GDP az ukránnal közel megegyezik. Mondd el nekem, hogy 1000 milliárd (nem egy milliárd) $-ból te milyen fegyvereket vennél a Magyar Honvédségnek!
Ezért emeltem ki, hogy van a cikkel kapcsolatban műfajon belüli és a műfaj kereteit szétfeszítő problémáim. Amíg csak azt számolod, hogy Moszkva előre tolt helyőrségként nem költ sokat az ott állomásozó csapatokra, addig igazad van. Annak a területnek nagyobb a stratégiai jelentősége. És ez az írás egy katonai orientációjú elemzés, a csatateret igyekezett bemutatni. (Ki nem mondva arra a kérdésre kereste a választ, hogy ha támadás indul a szakadárok ellen, akkor önmagukat meg tudják-e védeni vagy kell Orosz Anyácska felmentő serege.)
Ha nem katonai döntéshozóként szemlélem a tájat, és fontos, hogy Oroszországban a szerzőt valószínűleg kirúgták volna, ha ő a sereg nevében bírálni kezdi a nyilvánosság előtt a diplomaták döntéseit. De ha kiemelkedek a műfaji keretek közül és nemzet stratégiában kezdek el gondolkodni és véleményt formálni, akkor már a jelenlegi helyzet nem jó. Egyik félnek sem...
Kijev makacs úton halad önsorsrontásában. De szerintem Moszkva is. Dnyeszter mellett 20 évvel ezelőtt sikeresen befagyasztotta a konfliktust. Az én megítélésem szerint sem az ott állomásozó csapatok, sem az ott lakó orosz ajkúak sorsa nem javult az elmúlt két évtizedben. Königsberg továbbra sem valami izmosan védhető, de cserébe legalább Lengyelország arányaiban jobban fegyverkezik önmagához képest, mint a Föderáció szintén saját magához képest. 2014-ben az addig orosz szövetséges Ukrajnából kiszorultak. Néhány terület visszaszerzésével sikerült ezt a konfliktust is befagyasztani, de feloldani nem.
Szerintem nem mondok ezekkel semmi újat. De az elemzés azon végső következtetése a diplomaták gondolkodását is félre viheti, hogy jelenleg nekik Dombaszban a patthelyzet éri meg. A helyi katonai erőviszonyokat nézve igen, de minden más tekintetben nem.

De persze nem kötelező velem egyetérteni. Lehet hinni benne, hogy majd csendes lesz Ukrajna kardba dőlése. Hogy ez válság nem fog érdemben kihatni Orosz Anyácska gazdasági problémáira. Hogy a reál gazdaságban elvesztett pénzek nem fognak hiányozni a hadsereg átfegyverkezésében.
Nekem az alap feltevésem az, hogy már most hiányoznak az elmúlt évtized elvesztett adóbevételek és ha csak annak az évi 1 billió $-nak csak a NATO 2%-át számolom is már Moszkva T-72-eseinek a felét le tudták volna cserélni Armatára és meglenne az első 10 lopakodó század vadászgépük.
Ők úgy ítélték meg, hogy jelentős T-72 veszteséggel járó erőszakosabb offenzíva katonailag nem éri meg nekik 7 évvel ezelőtt, hogy ha kell, Kijevig előrenyomulva rákényszerítsék egy békeszerződés aláírására.

 

[Wilson]

1, Ukrajna államkasszája már évek óta csődben van. Nem tudom, tudsz-e róla, de IMF mentő csomag kezében van a hitel legjelentősebb része. Ehhez képest még mellette is vesz fel adósságot a nemzetközi piacról 10% fölötti kamattal!
Már régen nincs realitása, hogy ők költsenek bármennyit új fegyverekre, de ennek ellenére új építésű hajókat vesznek, új UAV-okat és ráadásul külföldről, még csak nem is a hazai ipar kimentésére.
Tökéletesen igazad van abban, hogy ismert az USA üzletpolitikája, pont arra játszik, hogy minél több vasat cseréljenek le a szlávok és onnantól kezdve konstans jönni fog számukra a pénz. Ráadásul egyre kiszolgáltatottabb is lesz az ország, hiszen egész fegyvernemeket szeretné, ha amcsi cuccra lecserélnének és ha úgy adódna, hogy elfordul Kijev a barátaitól, akkor azok a barátai majd jól megembargóznak néhány kulcsfontosságú suplyt és egy nagy hadsereg hirtelen lábon lenne lőve.
De nem a tengerentúliak gátlástalanságáról beszélünk, hanem hogy Kijev eddig is irracionális döntéseket hozott a helyzet élezésével és jelenleg is kér és kap kölcsönt új fegyverekre.

2, Megint azt tudom mondani, hozol orosz forrásokat, akik azon okoskodnak, hogy hogyan nem lesz értelme a török drónnak. A Javelinre is okoskodtak a ráccsal. De egy Javelinnel rendelkező ukrán raj minden esetben potensebb ellenfél, mint egy modern páncéltörő rakétával nem rendelkező. És az UAV-val felszerelt is nagyobb harcértékkel bír, mint a drónnal föl nem szerelt.
Továbbra is a lényeg nem jut el az üzenetben. Hogy ők mindig szerelmesek egy új technikába, ami éppen bizonyított az orosz eszközök ellen és minden ésszerű határon túl hajlandóak költeni rá.
Magyarországról én látom azt, hogy önmagában a Javelin és önmagában az UAV nem csodafegyver. Elolvasom a török megnyilvánulásokat és ők is ezt mondják. Ettől még egy ukrán állampolgárnak nem kötelessége ezt látni. Azt látja, hogy mibe kerül az országának a háború, az ő személyes élete hogyan megy egyre jobban tönkre az elhúzódó helyzet miatt, és ez alapján fog szavazni. Ez mozgatja a politikát, hogy ki fog ígérni -hazug- kiutat...
És paradox a helyzet ebben a reménytelen lelki állapotban. Az ukrán szavazók inkább jutalmazzák a hadsereg bővítését és újabb fegyverek vásárlását, mert egyfelől a jelenlegi állapot tarthatatlan, másfelől ha valóban elkezdenék leépíteni a sereget arra a max 100ezer fő szintre, ami gazdasági realitás, akkor az egész válság az elejétől kezdve megismétlődhet. Nincs az a politikus, akit nem koncolnának fel, ha ő azt mondja a béke megkötése előtt, hogy zavarjuk szét a sereget és kezdjünk spórolni meg hitelt visszafizetni.

Talán így már érted, hogy miért feltételezem azt, hogy továbbra sem csak a régi rozsda vakarásánál fognak megmaradni, hanem igenis fognak néhány milliárd dolláros csomagokban új eszköz vásárlásáról dönteni az elkövetkezendő évtizedben. Akár már a következő években is.



Akkor linkelnék táblázatot, hogy mit jelentett eddig az Orosz Föderáció államainak a Krími-válság.

World Bank Open Data

Free and open access to global development data

data.worldbank.org

Remélem érted a problémát. 2013-as évtől, kezdve ha nézed a diagrammot, évről évre jóval több bevétel ment a levesben a jelenlegi nemzetközi helyzet miatt, mint amit mi Zrínyi programra összesen el akarunk költeni 2030-ig. A magyar GDP az ukránnal közel megegyezik. Mondd el nekem, hogy 1000 milliárd (nem egy milliárd) $-ból te milyen fegyvereket vennél a Magyar Honvédségnek!
Ezért emeltem ki, hogy van a cikkel kapcsolatban műfajon belüli és a műfaj kereteit szétfeszítő problémáim. Amíg csak azt számolod, hogy Moszkva előre tolt helyőrségként nem költ sokat az ott állomásozó csapatokra, addig igazad van. Annak a területnek nagyobb a stratégiai jelentősége. És ez az írás egy katonai orientációjú elemzés, a csatateret igyekezett bemutatni. (Ki nem mondva arra a kérdésre kereste a választ, hogy ha támadás indul a szakadárok ellen, akkor önmagukat meg tudják-e védeni vagy kell Orosz Anyácska felmentő serege.)
Ha nem katonai döntéshozóként szemlélem a tájat, és fontos, hogy Oroszországban a szerzőt valószínűleg kirúgták volna, ha ő a sereg nevében bírálni kezdi a nyilvánosság előtt a diplomaták döntéseit. De ha kiemelkedek a műfaji keretek közül és nemzet stratégiában kezdek el gondolkodni és véleményt formálni, akkor már a jelenlegi helyzet nem jó. Egyik félnek sem...
Kijev makacs úton halad önsorsrontásában. De szerintem Moszkva is. Dnyeszter mellett 20 évvel ezelőtt sikeresen befagyasztotta a konfliktust. Az én megítélésem szerint sem az ott állomásozó csapatok, sem az ott lakó orosz ajkúak sorsa nem javult az elmúlt két évtizedben. Königsberg továbbra sem valami izmosan védhető, de cserébe legalább Lengyelország arányaiban jobban fegyverkezik önmagához képest, mint a Föderáció szintén saját magához képest. 2014-ben az addig orosz szövetséges Ukrajnából kiszorultak. Néhány terület visszaszerzésével sikerült ezt a konfliktust is befagyasztani, de feloldani nem.
Szerintem nem mondok ezekkel semmi újat. De az elemzés azon végső következtetése a diplomaták gondolkodását is félre viheti, hogy jelenleg nekik Dombaszban a patthelyzet éri meg. A helyi katonai erőviszonyokat nézve igen, de minden más tekintetben nem.

De persze nem kötelező velem egyetérteni. Lehet hinni benne, hogy majd csendes lesz Ukrajna kardba dőlése. Hogy ez válság nem fog érdemben kihatni Orosz Anyácska gazdasági problémáira. Hogy a reál gazdaságban elvesztett pénzek nem fognak hiányozni a hadsereg átfegyverkezésében.
Nekem az alap feltevésem az, hogy már most hiányoznak az elmúlt évtized elvesztett adóbevételek és ha csak annak az évi 1 billió $-nak csak a NATO 2%-át számolom is már Moszkva T-72-eseinek a felét le tudták volna cserélni Armatára és meglenne az első 10 lopakodó század vadászgépük.
Ők úgy ítélték meg, hogy jelentős T-72 veszteséggel járó erőszakosabb offenzíva katonailag nem éri meg nekik 7 évvel ezelőtt, hogy ha kell, Kijevig előrenyomulva rákényszerítsék egy békeszerződés aláírására.

Vegyük sorjában a Krím azért került eddig viszonylag sokba Oroszországnak mert ki kellett építeni az Oroszországgal összeköttetést meg teremtő infrastruktúrát és még a víz problémát is meg kellett oldaniuk de ezeknek a beruházásoknak nemsokára a végére érnek, és a költségek szempontjából akkor már más lesz a leányzó fekvése.

A Bayraktarok-al kapcsolatban pedig nem okoskodnak az oroszok és nem a levegőbe beszélnek, mivel Szíriában bebizonyították, hogy a Bayraktarok kezdeti sikerei után, amikor az oroszok komolyabb légvédelmi haditechnikát vittek oda a Bayraktarok sikeres küldetéseinek száma a nullához kezdett konvergálni...

Én rólam aztán nem lehet azt mondani, hogy ne lennék képbe az ukrán helyzettel kapcsolatban, éppen ezért mondom, hogy egyszerűen a jelenlegi gazdasági helyzetben Ukrajna nem költhet többet a hadseregére.Úgy, hogy egyszerre kellene fejlesztenie a haditengerészettől a légierőn át a szárazföldi erőkig mindent, két török építésű korvettből meg a Javeline páncéltörő rakétákból az én meglátásom szerint nem érdemes az ukrán haditechnikai fejlesztések tekintetében kis tulzással a végtelenbe extrapolálni.Annál is inkább mert valóban az átlag ukrán szavazó számára fontos az ukrán honvédelem ügye de még ennél is fontosabb mint minden szavazónak a saját és családja pénztárcája, egy ideig lehet azt mondani, hogy azért élünk rosszabul mert hát van ugye ez a háború az orosz medvével, de ez egy idő után már nem fog működni.

Oroszország pedig tudatosan nem "szántotta végig" Kijevig az ukrán földet,mivel az sokkal nagyobb nagyobb nemzetközi reakciót és szankciókat váltott volna ki, egyszerűen nem érte volna meg nekik a dolog semmilyen tekintetben.Nem engedhette meg ,hogy Ukrajna NATO taggá váljon főként ezért foglalta el Donbaszt.

Abban igazad van, hogy ez költségekkel jár Moszkvára nézve és a nemzetközi szankciók is fájdalmasan érintik az orosz gazdaságot, de korántsem tragikus a helyzet.

Az általad említett rácsok pedig ideiglenes megoldások addig amíg az Arena rendszer legújabb verziójával fel nem szerelik az orosz harckocsikat..

 

[Nemerson]

Vegyük sorjában a Krím azért került eddig viszonylag sokba Oroszországnak mert ki kellett építeni az Oroszországgal összeköttetést meg teremtő infrastruktúrát és még a víz problémát is meg kellett oldaniuk de ezeknek a beruházásoknak nemsokára a végére érnek, és a költségek szempontjából akkor már más lesz a leányzó fekvése.

A Bayraktarok-al kapcsolatban pedig nem okoskodnak az oroszok és nem a levegőbe beszélnek, mivel Szíriában bebizonyították, hogy a Bayraktarok kezdeti sikerei után, amikor az oroszok komolyabb légvédelmi haditechnikát vittek oda a Bayraktarok sikeres küldetéseinek száma a nullához kezdett konvergálni...

Én rólam aztán nem lehet azt mondani, hogy ne lennék képbe az ukrán helyzettel kapcsolatban, éppen ezért mondom, hogy egyszerűen a jelenlegi gazdasági helyzetben Ukrajna nem költhet többet a hadseregére.Úgy, hogy egyszerre kellene fejlesztenie a haditengerészettől a légierőn át a szárazföldi erőkig mindent, két török építésű korvettből meg a Javeline páncéltörő rakétákból az én meglátásom szerint nem érdemes az ukrán haditechnikai fejlesztések tekintetében kis tulzással a végtelenbe extrapolálni.Annál is inkább mert valóban az átlag ukrán szavazó számára fontos az ukrán honvédelem ügye de még ennél is fontosabb mint minden szavazónak a saját és családja pénztárcája, egy ideig lehet azt mondani, hogy azért élünk rosszabul mert hát van ugye ez a háború az orosz medvével, de ez egy idő után már nem fog működni.

Oroszország pedig tudatosan nem "szántotta végig" Kijevig az ukrán földet,mivel az sokkal nagyobb nagyobb nemzetközi reakciót és szankciókat váltott volna ki, egyszerűen nem érte volna meg nekik a dolog semmilyen tekintetben.Nem engedhette meg ,hogy Ukrajna NATO taggá váljon főként ezért foglalta el Donbaszt.

Abban igazad van, hogy ez költségekkel jár Moszkvára nézve és a nemzetközi szankciók is fájdalmasan érintik az orosz gazdaságot, de korántsem tragikus a helyzet.

Az általad említett rácsok pedig ideiglenes megoldások addig amíg az Arena rendszer legújabb verziójával fel nem szerelik az orosz harckocsikat..

Említésre kerültek az orosz veszteségek a szankciók miatt.

Európa Oroszország-ellenes szankciói elképesztő önkárosító és gyűlölködő cselekedet

Europe’s Anti-Russia Sanctions a Stupendous Act of Self-Harm and Loathing

New data out this week indicates that the European Union has suffered aggregate economic losses amounting to over €120 billion due to its policy of…

www.strategic-culture.org

A cikk szerint 2020 decemberéig az EU 120 milliárd eurós veszteséget könyvelhet el az oroszok elleni idióta szankciók miatt.

 

[Wilson]

Említésre kerültek az orosz veszteségek a szankciók miatt.

Európa Oroszország-ellenes szankciói elképesztő önkárosító és gyűlölködő cselekedet

Europe’s Anti-Russia Sanctions a Stupendous Act of Self-Harm and Loathing

New data out this week indicates that the European Union has suffered aggregate economic losses amounting to over €120 billion due to its policy of…

www.strategic-culture.org

A cikk szerint 2020 decemberéig az EU 120 milliárd eurós veszteséget könyvelhet el az oroszok elleni idióta szankciók miatt.

Igen ezek is az orosz szankciók hatását mutatják, nem véletlen, hogy a korábban Oroszországgal üzleti kapcsolatban álló európai nagyvállalatok vezetői "kiütést" kapnak az orosz szankciók hallatán...

 

[Vogon]

Említésre kerültek az orosz veszteségek a szankciók miatt.

Európa Oroszország-ellenes szankciói elképesztő önkárosító és gyűlölködő cselekedet

Europe’s Anti-Russia Sanctions a Stupendous Act of Self-Harm and Loathing

New data out this week indicates that the European Union has suffered aggregate economic losses amounting to over €120 billion due to its policy of…

www.strategic-culture.org

A cikk szerint 2020 decemberéig az EU 120 milliárd eurós veszteséget könyvelhet el az oroszok elleni idióta szankciók miatt.

Igen, de erre mondtam azt, hogy az USA szarik a szövetségeseire. Ő igazából nem érzi rosszabbul magát, ha EU gazdasága megreked, Ukrajnáé földbe áll, de ő szárnyal tovább fegyvereladások szárnyán és gazdasági téren is épp úgy lehagyja barátait, mint ahogy katonai téren fejtörőket ad fel Oo-nak.

Oroszország pedig tudatosan nem "szántotta végig" Kijevig az ukrán földet,mivel az sokkal nagyobb nagyobb nemzetközi reakciót és szankciókat váltott volna ki, egyszerűen nem érte volna meg nekik a dolog semmilyen tekintetben.

Az én véleményem -és lehet rosszul látom a dolgokat- az, hogy hét évvel ezelőtt is azt mondtuk, mindenki azt mondta, hogy Moszkva azért nem szántotta be az ukrán földet lánctalppal, mert akkor sokkal keményebb szankciók jöttek volna. És ebben az évtizedben mi lesz?
Az én prognózisom szerint még 5 évig simán elképzelhető az, hogy menni fog ugyan úgy a hidegháború. Lehet kimutatásokat készíteni arra, hogy ez az EU-nak mennyibe fog fájni, de a cégei továbbra is tőkeerősek lesznek. Mindenkinek a céldátuma 2026 a katonai fejlesztésekben, ahol érezhető eredményeket várnak el.
Ha még 5 évig a jelenlegi szinten maradnak a dolgok, akkor KKE olyan szinten megerősödik katonailag, főleg a lengyel beszerzéseknek köszönhetően, de máshol is, hogy a katonai erő arányai -ha tetszik, ha nem tetszik- módosulni fog. És Moszkva ezt nem fogja tudni lekövetni. Ugyan úgy T-72-eseknél marad és annyi változás lesz, hogy BMP-3-asokra tud esetleg cserélni alacsonyabb típusokat.
Mikorra akarnak ők 80 lopakodó vadászgépet? A lengyel légiflottában lesz 40. Meg van esély arra, hogy a finnben is. És nem a NATO egészéről beszélek, hogy abban 1000 fölötti darabszámmal tervezhetnek a katonai szakértők. Mindenki békésen mondja, hogy a Fekete-tengeren az orosz flotta képes lesz ellensúlyozni egy balkáni állam Románia tengerészetét. De neki nem csak ott van tengere. Kínát tudja-e ellensúlyozni? Mit fog tudni szembeállítani az USA tengerészetével? Japán területet követel. Sikerült 70 évre befagyasztani ott is egy konfliktust, de csak az ellenségek száma gyülekezik. És Japán gazdasága már önmagában akkora, hogy ha akarja, bármikor kiállít az orosz flottával szemben egy még nagyobbat. (Eddig nagyon szigorúan tartották a II. vh. utáni korlátozásokat, de Kína miatt kezdenek ott is mocorogni.)

Én nem vagyok meggyőződve róla, hogy a NATO országainak kevésbé fájna a kialakult helyzet, mint a Föderációnak. A hidegháború évei alatt a SZU egymaga képes volt ellensúlyozni nagyjából az egész NATO-t. Voltak sikeresebb és kevésbé sikeres időszakai. Az elmúlt 30 évben Oroszország zuhanásszerűen veszített világgazdasági súlyából. Ma még sokat megőrzött a katonai és diplomáciai erejéből, de ezek azért -egyszer mondjuk ki, és többé ne vitatkozzunk róla- ebben az időszakban is lassan, de szorultak vissza.
Miért mondom, hogy a NATO tagországainak kevésbé fájnak a szankciók? Csak a Nyugat döntése, hogy a multik mikor árasztják el Ukrajna munkaerő piacát állásajánlatokkal és húznak fel oda egy román gazdaság szintű perifériás termelő szektort és szereznek piacot. Oroszország ha katonailag megszállja sem tudja anyagilag fizetni Ukrajna konszolidációját.
Én csodálom az oroszokat, mert tényleg képesek háborúban éhezni. Megalkottak lopakodó technológiát, maga az Armata is ígéretes technológia. A hírszerzésük és atomenergiájuk kiváló. Ezeket Magyarországról csak irigyelni lehet, mert mi erre sem Szolgálatok tekintetében, sem haditechnikában önállóan nem lennénk képesek. De ha akarnák se tudnák lecserélni ma a T-72-eseiket még T-90-esekre sem, nem hogy Armatákra.
És egy valamit csodálok még bennük. Vörös időkben zsarnokok voltak. De Putyin alatt nagyon korrektek. Kevés olyan népet tudok mondani a történelem során, aki nagyhatalmi szereplőként mindig tartotta a szavát. Ma sem eszköztelenek és kár azon forgolódni, hogy egy Ukrajnával szemben pláne nem eszköztelenek. De 30 évvel ezelőtt egy Németország még rettegett tőle és Berlinben voltak a csapatai. Japán halkan mondta csak a szigeteit. Ma ezeknek az országoknak csak elhatározás kérdése, hogy a piacról felvásárolnak-e modernebbet és többet, mint ami Moszkvának van.

Tudom, hogy ha végig olvastátok, akkor az az érzésetek, hogy hosszan leírtam és feleslegesen, mert ezeket már tudjuk. De tetszik vagy sem, ő ezekkel a befagyott konfliktusokkal eddig csak szaporította az ellenlábasok számát. És ma sem lenne képes egy konvencionális háborúban mindenhol védekezni. Ha annyi Armatája lenne, mint ahány T-72-ese és mindenből a legújabb orosz fejlesztés, akkor igen.
És ez az elkövetkezendő évtizedben csak tovább fog romlani. És az ilyen beküldöm majd Ukrajnába a csapataimat és ellensúlyozom az ottani offenzívát egyre jobban fognak fájni neki. Ma már nem hiszek bennük, hogy időtlen időkig fenntarthatóak.


Én ma visszanézve az elmúlt 7 évet nem vagyok benne biztos, hogy akkor és ott keményebb szankciók bevállalása nem lett volna jobb döntés és pár nap alatt visszahelyezi a választáson megválasztott és erőszakosan elüldözött hozzá hű kormányt. De lezárja a konfliktust, az ukránok el tudták volna fogadni a vereséget, ha az orosz csapatok Kijev közelébe elérnek. És ma Ukrajna gondosan ügyelne, hogy ne fenyegesse keleti szomszédját. Pár év múlva meg Merkel elment volna Putyinhoz, hogy állapodjanak meg a gáz árában és az egész kellemetlen helyzet feloldásában, mert ő orosz érdekszféra alatt is simán benyomul Ukrajnába a német cégekkel és átveszi a gazdaság irányítását.

 

[Wilson]

Az ukrán fegyveres erők fegyvereinek és katonai felszerelésének leépülése....

/Ukrajna hadserege hanyatlik, öregszik és leépül/

Fotó: yandex.ru

Az a katonai erő, amelyet Ukrajna a Szovjetunió összeomlása után kapott, olyasmi, amiről még a fejlett országok túlnyomó többsége is csak álmodhat. Csak a haditengerészet volt bajban a fekete-tengeri tengerészek makacssága miatt. De a földön és a levegőben a Kijevnek adott szovjet örökség valóban csodálatos volt.

Az Ukrán Fegyveres Erők a szovjet hadsereg három katonai körzetéből - a kárpátaljai, a kijevi és az odesszai körzetből - alakult. A hadsereg második stratégiai szintjéhez tartoztak, és nagy mennyiségű, a korhoz képest többnyire igen modern felszereléssel voltak felszerelve. Az ilyen felszerelések aránya az ukrán hadseregben a 90-es évek elején sokkal magasabb volt, mint az orosz hadseregben. Ukrajna örökölte a szovjet páncélozott járműipar jelentős részét is, beleértve a harkovi tervezőirodát és a kapcsolódó üzemet. Az ukrán hadsereg a szovjet hadseregtől két harckocsihadosztályt (köztük 1 kiképzőhadosztályt), 15 gépesített gyaloghadosztályt
(2 kiképzőhadosztályt) és két tüzérhadosztályt kapott, valamint három harckocsi- és gépesített gyaloghadosztályt egy-egy raktárbázisba raktak be.

Ezenkívül a krími 126. parti védelmi hadosztályt 1997-ig Kijev megosztotta Moszkvával, a 98. légideszant hadosztályt pedig meg kellett osztani Kisinyovval. Az ukránok több tucatnyi dandárt és ezredet is örököltek a különböző célú járási és hadsereg-alárendeltségekből, kiképzőközpontokból és javító létesítményekből. A tankok száma meghaladta a hatezret, a BMP és BMD - 3,7 ezer, az APC - körülbelül háromezer, a BTR-D és az MTLB - 1,6 ezer. Kb 1,2 ezer SAM, 1,5 ezer vontatott löveg, kb 500 120 mm-es aknavető és körülbelül 600 MLRS- t kaptak.

Kijevnek rendkívül nehéz volt megszabadulnia ettől a pompától. Az ország vezetésének nem volt államépítési stratégiája, és ezért fogalma sem volt arról, hogy az országnak egyáltalán miért van szüksége hadseregre, nemhogy ekkora hadseregre. Ezért a fegyveres erők gyorsan csökkenni kezdtek, a hadosztályok dandárokká vagy raktárbázisokká alakultak, vagy egyszerűen nyomtalanul eltűntek. Az eszközöket viszont tömegesen kezdték eladni.

Abban az időben azonban az országnak megvolt a kapacitása a modern páncélozott járművek gyártására. Az 1990-es évek közepén például Kijev szerződést írt alá 320 darab T-80UD harckocsi leszállításáról Pakisztánnak. A harkivi üzemnek 52 ilyen jármű állt rendelkezésére a szovjet készletből (további 12 volt szolgálatban), amelyek közül 50-et Pakisztánban állítottak szolgálatba. Az ukrán harckocsiépítőknek sikerült legyártaniuk a fennmaradó 270 járművet. Az 1990-es évek végére hosszú történet kezdődött Ukrajna saját harckocsijának kifejlesztésével a T-80UD alapján.

Az előbbi a T-84U Oplot volt, amelyből azonban mindössze 10 darab készült. Az ukrán védelmi minisztérium azonban csak hat ilyen harckocsiért fizetett, a maradék négyet a harkivi gyár az Egyesült Államoknak adta el. Az ukrán hadsereg 2008-ban kapta meg a korszerűsített BM Oplot harckocsit, amely sokáig az egyetlen ilyen típusú harckocsi maradt (bár 120 vagy akár 200 ilyen jármű beszerzésének tervei folyamatosan szóba kerültek), és csak nemrég készült el a második ilyen típusú harckocsi.

Thaiföldre azonban 49 Oplot MB-t szállítottak. Ezenkívül 248 régebbi T-80-as (köztük 181 T-80B és 56 MB) került át a szovjet hadseregtől, a "raktárba". Ezek közül hivatalosan csak egy
T-80BV-t adtak el (az USA-nak), nem hivatalosan valószínűleg 55 T-80B/BV-t adtak el Türkmenisztánnak és 32-t Jemennek
(a fehérorosz hadsereg 92 T-80BV-jével együtt), de ezt nem támasztja alá semmilyen bizonyíték.

A polgárháború kitörése után legalább 88 T-80B/BV járművet gyűjtöttek össze,és állítottak újra szolgálatba. A szovjet hadsereg arzenáljának mind az 1309 T-72-ét is azonnal raktárba helyezték. Ezek a járművek váltak Kijev fő exportcikkévé, az utóbbiakat (Etiópiába és Nigériába) már a polgárháború idején elkezdték eladni. Ebből a típusból összesen 886 harckocsit adtak el, valamint 57 BREM-1U páncélozott harcjárművet (Iraknak) ugyanezen a T-72-es alvázon (a tornyot leszerelték).

 

[Wilson]

2.

2014-2018 között a fennmaradó 367 T-72-esből legalább 51 darabot visszaszolgáltattak az ukrán hadseregnek. A polgárháború előtt az ukrán hadsereg egyetlen harckocsija a T-64-es volt, amelyet korábban Harkivban gyártottak. Az ukrán hadsereg 766 elavult T-64A/R harckocsit kapott (úgy tűnik, ezek nagy részét selejtezték, bár a mai napig nincsenek pontos információk a sorsukról), valamint 1574 viszonylag modern T-64B/B1/BV harckocsit. 1997-ben, a BSF felosztása során 110 T-64-es került Oroszországba. Az első exportszerződés a T-64BV1 módosításainak szállítására vonatkozott a Kongói Demokratikus Köztársaságba. A polgárháború kitörése miatt e járművek egy részét az ukrán hadsereg rekvirálta, de 2016-ban 25 harckocsit szállítottak a KDK-nak. 2005 óta 95 T-64B/BV-t fejlesztettek át T-64BM Bulat változatra.

Az AFU kezdetben körülbelül 1,7 ezer BMP-2 és 1,8 ezer BMP-1 gyalogsági harcjárművel (valamint legfeljebb 500 BRM-1K-val) és hat BMP-3-al rendelkezett. A BMP-1-ket nem Ukrajnában gyártották, és az ország 292 BMP-1-t, 39 BMP-6-t (BMP-1 továbbfejlesztett változata), 307 BMP-2-t és 2 BMP-3-t exportált. Emellett 8 BMP-1K, 152 BMP-2 és 1 BMP-3 került Oroszországhoz a Fekete-tengeri Flotta felosztása során.

Ugyanakkor a Cseh Köztársaságból és Magyarországról 2008-2012 között 50 és 104 közötti BMP-1-et kaptak (feltehetően újrahasznosítás vagy viszonteladás céljából).

Nehéz megállapítani a Kijev által kapott BMP-1-esek pontos számát, mivel nemcsak a szovjet hadseregben, hanem a belügyminisztériumban és más biztonsági szervekben is voltak. Nyilvánvalóan jóval több, mint háromezer darab volt belőlük, és több ezer MTLB, plusz nyolc BTR-80-as érkezett Magyarországról 2009-ben. Ezek közül 109 BTR-80-as, 195 BTR-70-es, 40 BTR-60-as, 34 BTR-50-es és 32 MTLB került exportra. 1997-ben a Fekete-tengeri Flotta felosztása során Oroszország 4 BTR-60PB-t, 70 BTR-70-t és 95 BTR-80-t kapott. Eközben Ukrajna is megkezdte saját BTR-ek gyártását. Az 1990-es évek közepén 51 BTR-94-t gyártottak kifejezetten Jordánia számára a BTR-80-as alapján. Mindössze négy évvel később Ammán átadta ezeket a járműveket Bagdadnak.

2001-ben megkezdődött a BTR-3 járművek gyártása (számos forrás szerint ezeket a járműveket eredetileg a meglévő BTR-80 és BTR-70 alvázakból építették). Összesen 323 BTR-3-t adtak el külföldre, köztük 234-t (néhány átalakítással) Thaiföldre és 51-et Nigériába. Csád, Szudán és Mianmar egyenként 10-12 BTR-3-l rendelkezik a fegyveres erőikben. Kazahsztán csak két BTR-3-t, Azerbajdzsán pedig hármat vásárolt, majd mindkét ország elutasította a jármű további beszerzését. Kezdetben a BTR-4-t is 2008-ban kezdték el gyártani, és csak 104 járművet adtak el exportra. 2009-ben az ukránok szerződést kötöttek Irakkal 420 darab BTR-4 páncélozott személyszállító jármű leszállításáról, de valójában csak 88 darabot szállítottak oda. 2013-ban Bagdad nem fogadta el a következő 42 darab BTR-4-et a rossz minőség miatt, majd felmondta a szerződést. Csak öt BTR-4-t vásárolt Indonézia, amely lemondta a további vásárlásokat, és 10 BTR-4-t vásárolt Nigéria. Az Egyesült Államok egy-egy BTR-3-t és BTR-4-t vásárolt.

Állítólag az AFU számára átadott tüzérségi rendszerek száma elérhette akár a négyezer darabot is (csak 100 mm-es kaliber feletti rendszerekről beszélünk). Ezen kívül 2008-2012 között Ukrajna a Cseh Köztársaságtól és Magyarországtól 66 és 113 db közötti 2S1-t maximum 13 2S3- t, maximum 44 D-30-as ágyút, maximum 36 BM-21-es MLRS-t kapott.
A Fekete-tengeri Flotta felosztása során Oroszország
12 2S9-t, 18 2S1-t és 36 D-30-t kapott. Az ukrán hadsereg 167 (3 2S9, 119 2S1, 43 2S3, 2 2S7), 138 vontatott löveget (120 D-30, 6 M-46, 6 2A36, 6 2A65), 85 PM-38 aknavetőt, 82 MLRS-t (70 BM-21, 12 Smerch) exportált. A legtöbb szállítmányt Azerbajdzsán, a KDK és Szudán kapta.

Az elmúlt években voltak kísérletek egy kerekes (KrAZ alvázra épített) SAU 2S22 Bogdan 155 mm-es NATO kaliberű SAU 2S22 Bogdan megépítésére, de ez eddig csak egyetlen db készült el.

A háború kezdetével megkezdődött a felszerelés tömeges kiemelése a raktárakból, és a már meglévő, illetve az újonnan alakult dandárokhoz került. Negyvenkét BTR-4-t, amelyeket Irak visszautasított, valamint 32 Thaiföldre szánt BTR-3-t szállítottak sürgősen a csapatoknak.

Kilenc harckocsit (7 T-64BV, 2 T-72B), 2 BRDM-2, 1 BMD-2,
1 BMP-1, 2 BMP-2, 5 BTR-80, 1 BTR-D, 1 BTR-60, 1 MTLB, 2 PTO MT-12, valamint a korábban a milícia által zsákmányolt BTR-70-es a donbászi milíciától foglalták el a hadműveletek során. E "trófeák" közül azonban 5 T-64BV, 2 BTR-80 és 1 BTR-D hamarosan odaveszett a harcokban. Ezek az ellenségtől megszerzett harceszközök azonban semmit sem jelentettek a hatalmas veszteségekhez képest (az ellenség által elpusztított és elfogott).

A fent említett elvesztett harcjárműveket nem számítva, az ukrán hadsereg elvesztett legalább 1 Tochka-U MLR-t, 226 T-64-est (köztük 21 Bulat), 1 T-72-est, 56 BRDM-2-t, 26 BRM-1K-t, 3 BMD-1 és 21 BMD-2-t, 62 BMP-1-t és 385 BMP-2-t, 7 BTR-4-t, 2 BTR-3-t, 2 Spartant és 1 Cougar-t, 137 BTR-80-t. 58 BTR-70,
8 BTR-60, 6 BTR-D és 94 MTLB, 79 SAU (7 2S9, 31 2S1, 33 2S3, 2 2S5, 5 2S19, 1 2S7), 59 vontatott löveg (19 D-30, 3 D-20, 37 2A65), 40 MLRS (24 BM-21, 15 Uragan, 1 Smerch), 10 Konkurs (9P148) páncéltörő irányított rakéta rendszert, 3 Osa és 2 Strela-10-t, 2 Buk-t és 3 ROM-t, 2 Tunguskat.

Ebből 51 T-64 (köztük 3 Bulats), 1 T-72, 19 BRDM, 13 BRM-1K, 2 BMD-1, 3 BMD-2, 29 BMP-1, 120 BMP-2, 3 BTR-4 (1 K, 2 E), 37 BTR-80, 21 BTR-70, 1 BTR-60, 2 BTR-D, 36 MTLB, 1 Spartan, 1 2S9, 11 2S1, 9 2S3, 1 2S5, 2 2S19, 8 D-30, 2 D-20, 20 2A65, 3 BM-21, 1 Uragan, 4 9P148, 21 MT-12, 2 Arrow-10. Ezek közül 4 T-64, 1 BRDM, mindkét BMD-1, 1 BMD-2, 7 BMP-2, 2 BTR-70, mindkét BTR-D, 1 2C9, 1 2C19, 1 2A65, 1 MT-12 veszett el a harcokban, egy másik BTR-70-et, mint már említettük, az AFU visszaszerzett.

Az ilyen nagy veszteségek ellenére az ukrán hadsereg jelenleg több fegyverrel rendelkezik a harcoló egységekben, mint 2014 elején, ami a tömeges "raktárakból" való kikonzerválással magyarázható. Nyilvánvaló azonban, hogy ez egy enyhítő, átmeneti megoldás - a csapatok régi szovjet felszerelést kapnak, amelyet viszonylag harcképes állapotba hoztak. A készletük még mindig elég nagy, de korántsem végtelen. A saját termelés semmiképpen sem fedezi a veszteségeket. A harci cselekmények során az ukrán hadiipari komplexum mintegy 70 BTR-3 és 150 BTR-4 páncélozott személyszállító járművet (beleértve az ezeken alapuló segéd- és speciális járműveket), valamint több tucat különböző páncélozott járművet (a Spartan, "Cougar", "Dozor-B", "Kozak", "Varta"), 280 nagyon gyenge minőségű 120 mm-es "Molot" aknavetőt, akár 200 "Stugna" és "Korsar" APC-t és 96 "Olha-M" rakétát a "Smerch" MLRS-hez gyártott.

Az Egyesült Királyság 75 régi Saxon APC-t, az USA 45 modern Javelin APC-t, a Cseh Köztársaságtól pedig 87 BMP-1-et és 56 2S1 SAU-t vásárolt. Valamint Cseh Köztársaságtól 26 darab Dana kerekes önjáró löveget fog beszerezni. Lengyelországból 54 MTLB-t vásároltak, valamint 25 Oncilla páncélozott járművet, amelyek valójában ukrán Dozor-B-k. Bár ezek a járművek meglehetősen kezdetlegesek, Ukrajnának mindössze 10 Dozort sikerült legyártania, majd a gyártásukat Lengyelországba helyezték át.

Összességében az ukrán hadseregben továbbra is patthelyzet van. A saját termelés még a távoli jövőben sem fogja kielégíteni az ukrán fegyveres erők igényeit. A szovjet gyártmányú felszerelések vásárlása a volt Varsói Szerződés országaiból ugyanolyan fél megoldás, mint a saját felszereléseik kikonzerválása a raktárakból. Még értelmetlenebb a hidegháború korszakából származó nyugati felszereléseket vásárolni vagy akár ingyen kapni: semmivel sem jobbak, mint a szovjet felszerelések, és hatalmas többletköltségeket igényelnek a karbantartás és a személyzet átképzése miatt. Kijevnek nincs pénze arra, hogy modern fegyvereket szerezzen be megfelelő mennyiségben. Van azonban egy sokkal rosszabb körülmény is - az országnak még mindig nincs állam- és így hadsereg építő szervezete. Ezért az ukrán hadsereg fejlődésének legvalószínűbb (és nem a legrosszabb) változata a lassú inerciális leépülés.

Alexander Khramchikhin, független katonai szakértő..
Megjelent a VPK 2021. szeptember 28-i 37. (900) számában.

 

[dudi]

Igen, de erre mondtam azt, hogy az USA szarik a szövetségeseire. Ő igazából nem érzi rosszabbul magát, ha EU gazdasága megreked, Ukrajnáé földbe áll, de ő szárnyal tovább fegyvereladások szárnyán és gazdasági téren is épp úgy lehagyja barátait, mint ahogy katonai téren fejtörőket ad fel Oo-nak.



Az én véleményem -és lehet rosszul látom a dolgokat- az, hogy hét évvel ezelőtt is azt mondtuk, mindenki azt mondta, hogy Moszkva azért nem szántotta be az ukrán földet lánctalppal, mert akkor sokkal keményebb szankciók jöttek volna. És ebben az évtizedben mi lesz?
Az én prognózisom szerint még 5 évig simán elképzelhető az, hogy menni fog ugyan úgy a hidegháború. Lehet kimutatásokat készíteni arra, hogy ez az EU-nak mennyibe fog fájni, de a cégei továbbra is tőkeerősek lesznek. Mindenkinek a céldátuma 2026 a katonai fejlesztésekben, ahol érezhető eredményeket várnak el.
Ha még 5 évig a jelenlegi szinten maradnak a dolgok, akkor KKE olyan szinten megerősödik katonailag, főleg a lengyel beszerzéseknek köszönhetően, de máshol is, hogy a katonai erő arányai -ha tetszik, ha nem tetszik- módosulni fog. És Moszkva ezt nem fogja tudni lekövetni. Ugyan úgy T-72-eseknél marad és annyi változás lesz, hogy BMP-3-asokra tud esetleg cserélni alacsonyabb típusokat.
Mikorra akarnak ők 80 lopakodó vadászgépet? A lengyel légiflottában lesz 40. Meg van esély arra, hogy a finnben is. És nem a NATO egészéről beszélek, hogy abban 1000 fölötti darabszámmal tervezhetnek a katonai szakértők. Mindenki békésen mondja, hogy a Fekete-tengeren az orosz flotta képes lesz ellensúlyozni egy balkáni állam Románia tengerészetét. De neki nem csak ott van tengere. Kínát tudja-e ellensúlyozni? Mit fog tudni szembeállítani az USA tengerészetével? Japán területet követel. Sikerült 70 évre befagyasztani ott is egy konfliktust, de csak az ellenségek száma gyülekezik. És Japán gazdasága már önmagában akkora, hogy ha akarja, bármikor kiállít az orosz flottával szemben egy még nagyobbat. (Eddig nagyon szigorúan tartották a II. vh. utáni korlátozásokat, de Kína miatt kezdenek ott is mocorogni.)

Én nem vagyok meggyőződve róla, hogy a NATO országainak kevésbé fájna a kialakult helyzet, mint a Föderációnak. A hidegháború évei alatt a SZU egymaga képes volt ellensúlyozni nagyjából az egész NATO-t. Voltak sikeresebb és kevésbé sikeres időszakai. Az elmúlt 30 évben Oroszország zuhanásszerűen veszített világgazdasági súlyából. Ma még sokat megőrzött a katonai és diplomáciai erejéből, de ezek azért -egyszer mondjuk ki, és többé ne vitatkozzunk róla- ebben az időszakban is lassan, de szorultak vissza.
Miért mondom, hogy a NATO tagországainak kevésbé fájnak a szankciók? Csak a Nyugat döntése, hogy a multik mikor árasztják el Ukrajna munkaerő piacát állásajánlatokkal és húznak fel oda egy román gazdaság szintű perifériás termelő szektort és szereznek piacot. Oroszország ha katonailag megszállja sem tudja anyagilag fizetni Ukrajna konszolidációját.
Én csodálom az oroszokat, mert tényleg képesek háborúban éhezni. Megalkottak lopakodó technológiát, maga az Armata is ígéretes technológia. A hírszerzésük és atomenergiájuk kiváló. Ezeket Magyarországról csak irigyelni lehet, mert mi erre sem Szolgálatok tekintetében, sem haditechnikában önállóan nem lennénk képesek. De ha akarnák se tudnák lecserélni ma a T-72-eseiket még T-90-esekre sem, nem hogy Armatákra.
És egy valamit csodálok még bennük. Vörös időkben zsarnokok voltak. De Putyin alatt nagyon korrektek. Kevés olyan népet tudok mondani a történelem során, aki nagyhatalmi szereplőként mindig tartotta a szavát. Ma sem eszköztelenek és kár azon forgolódni, hogy egy Ukrajnával szemben pláne nem eszköztelenek. De 30 évvel ezelőtt egy Németország még rettegett tőle és Berlinben voltak a csapatai. Japán halkan mondta csak a szigeteit. Ma ezeknek az országoknak csak elhatározás kérdése, hogy a piacról felvásárolnak-e modernebbet és többet, mint ami Moszkvának van.

Tudom, hogy ha végig olvastátok, akkor az az érzésetek, hogy hosszan leírtam és feleslegesen, mert ezeket már tudjuk. De tetszik vagy sem, ő ezekkel a befagyott konfliktusokkal eddig csak szaporította az ellenlábasok számát. És ma sem lenne képes egy konvencionális háborúban mindenhol védekezni. Ha annyi Armatája lenne, mint ahány T-72-ese és mindenből a legújabb orosz fejlesztés, akkor igen.
És ez az elkövetkezendő évtizedben csak tovább fog romlani. És az ilyen beküldöm majd Ukrajnába a csapataimat és ellensúlyozom az ottani offenzívát egyre jobban fognak fájni neki. Ma már nem hiszek bennük, hogy időtlen időkig fenntarthatóak.


Én ma visszanézve az elmúlt 7 évet nem vagyok benne biztos, hogy akkor és ott keményebb szankciók bevállalása nem lett volna jobb döntés és pár nap alatt visszahelyezi a választáson megválasztott és erőszakosan elüldözött hozzá hű kormányt. De lezárja a konfliktust, az ukránok el tudták volna fogadni a vereséget, ha az orosz csapatok Kijev közelébe elérnek. És ma Ukrajna gondosan ügyelne, hogy ne fenyegesse keleti szomszédját. Pár év múlva meg Merkel elment volna Putyinhoz, hogy állapodjanak meg a gáz árában és az egész kellemetlen helyzet feloldásában, mert ő orosz érdekszféra alatt is simán benyomul Ukrajnába a német cégekkel és átveszi a gazdaság irányítását.

Azt ne felejtsd el, hogy Oroszország atomhatalom. A világ legnagyobb és legmodernebb atomarzenáljan ül. Ő biztonságban van... Ebből a biztonságból tud valamilyen erőprojekciót mutatni abban a tudatban, hogy a biztonsága állandó. Ha nem sikerül az erőprojekció, akkor mi van? Semmi, mert az ő biztonságát a nukleáris ereje adja. Soha nem lesz egy Lengyelország, vagy a világ bármelyik nem atomhatalma olyan helyzetben, hogy akárcsak álmában azt képzelhesse, hogy bármilyen keresnivalója van az oroszokkal szemben. Maradjunk Lengyelországnál, ha lenne neki 1000db M1A2-je meg 200 F-35 az oroszoknak meg csak 3000db T-72B és 1000db SZU-27P akkor sem lenne semmi. Lengyelország ugyanolyan alsórendű szerpeben lenne, az oroszoknak lenne a vilag legmodernebb hadserege a lengyeleknek meg a legelavultabb.

 

[Roni]

ha lenne neki 1000db M1A2-je meg 200 F-35 az oroszoknak meg csak 3000db T-72B és 1000db SZU-27P akkor sem lenne semmi. Lengyelország ugyanolyan alsórendű szerpeben lenne, az oroszoknak lenne a vilag legmodernebb hadserege a lengyeleknek meg a legelavultabb.