Nem vagyok szakértője a pre-Kolumbián civilizációknak, de az ilyen kijelentések, hogy csillagászatuk sokkal fejlettebb lett volna az európaiaknál, meg Többet tudtak, nem tartom megalapozottnak.
Nyilván voltak alapos megfigyeléseik, és naptárt is alkottak, de ettől még nem lesznek fejlettebbek.
Kifejtettem már, hogy sok európai csillagászati megfigyelés eltünt-megsemmisült a történelem során, néhány csak az arab fordításoknak köszönhetően marad fent.
De akkor vegyük is át azt az 'elmaradott' európai csillagászatot.
Az európai csillagászok nem csak megfigyeléseket végezték, hanem azokból következtetéseket is képesek voltak levonni, és ezzel messze kimagaslottak.
Az ókori görög Hellász városállamokban a csillagászati ismereteknek elsősorban nem a mindennapi élet vagy a vallás alapfeltételeként, hanem a világ megismerését célzó törekvésekben volt fontos szerepe. Leginkább a különböző filozófiai iskolák hatása volt jelentős a tudomány fejlődésére, de néhány hellén csillagász megfigyelési eredményei is alapvető fontosságúak a csillagászat történetében.
Itt van mimdjárt az
antiküthérai szerkezet mint tárgyi bizonyíték a csillagászati megfigyelések gyakorlati alkalmazására;
egy antik számológép, a Naprendszerbeli objektumok pozíciójának megállapítására, holdfogyatkozások kijelzésére alkalmas, tetszőleges dátum beállításával.
ASzerkezet hátlapja többek között egy i. e. 205. május 12-én lezajló napfogyatkozás dátumát jelzi előre, így ezen időpont előtt kellett készülnie.
Arisztarkhosz (i. e. 310–230) megfigyelései: a Nap, vagy a Hold van messzebb a Földtől?; - közismert, hogy e két égitest a Földről egyforma nagynak látszik).
Ehhez azt a holdfázist használta, mikor a Nap pontosan a Hold felét világítja meg (első negyed). Megmérte a Hold és a Nap látszó szögtávolságát, amire 87 fokot kapott.
Ebből (helyesen) azt a következtetést vonta le, hogy a Nap 19-szer messzebb van, mint a Hold, ennélfogva a Napnak sokkal nagyobbnak is kell lennie, mint a Hold és a Föld (valójában a Nap kb. 400-szor messzebb van, mint a Hold). Mérési eredményét továbbgondolva felvetette, hogy sokkal valószínűbb az, hogy a kicsi
Föld kering a nagy Nap körül, és nem fordítva, mint azt a geocentrikus világkép állítja.
Ezzel, korát messze megelőzve, elsőként jutott el a heliocentrikus világkép gondolatához.
A Föld gömb alakjának bizonyítása
Eratoszthenész (Kr. e. 276–195) nevéhez fűződik. Ő a Föld kerületét ötletes szögméréssel határozta meg
A legnagyobb görög megfigyelő csillagász,
Hipparkhosz (I. e. 190–120) készítette el az
égbolt első csillagkatalógusát.
Több mint 1000 csillag pontos pozícióját és fényességét határozta meg és foglalta táblázatba. A csillagokat 1-től 6-ig terjedő fényrendekbe sorolta (1-es volt a legfényesebb, 6-os a leghalványabb), amit a csillagászatban – némi módosításokkal – mind a mai napig használnak (magnitúdóskála).
Aztán vannak még régebbi építmények ami csillagászati megfigyelésekkel vannak összefüggésben;
Newgrange (Írország, i.e. 3000): egy dombba vájt sírkamra, melyet egy 18 méter hosszú folyosó köt össze a külvilággal. A bejárat feletti nyíláson keresztül a Nap évente egy alkalommal a folyosón át rövid időre megvilágítja a sírkamra belsejét. Ennek időpontja pontosan a téli napfordulóra (december 22.) esik, ekkor a legrövidebb a nappal és a leghosszabb az éjszaka az északi féltekén.
Stonehenge (Anglia, i.e. 2000): hatalmas kőoszlopokból álló körkörös, ún. megalit építmény, melyhez hasonló (igaz jóval kisebb méretű) számos más helyen található Európában (főleg Franciaország és Spanyolország területén). Az egész építményt egy 100 méter átmérőjű kör alakú árok határolja, ezen belül patkó alakzatba állított kőoszlopok (dolmenek) helyezkednek el. A legbelső körben az oszlopok 7 méter magasak. A középpontban lévő oltárkő felé egy ösvény (sugárút) visz, aminek másik vége a külső körön kívül található, itt áll egy nagyméretű kőoszlop (sarokkő). Az oltár felől nézve a Nap pontosan a sarokkő fölött kel fel a horizonton a nyári napforduló idején (június 22., ekkor a legrövidebb az éjszaka és a leghosszabb a nappal az északi féltekén). Az egész építmény szimmetriatengelye ebbe az irányba van beállítva.
Ezek csak a legfontosabb európai csillagászok kulturális örökségei a teljesség igénye nélkül.( Pitagorasz, Platón, Ptolemaiosz vagy Arisztotelészt nem is említettük!)
Európán kívüli pre-Kolumbián civilizációkban is a legfontosabb tudomány a csillagászat volt. Ezek közül legismertebb a maja civilizáció. A maják rendkívül fejlett matematikával és bonyolult naptárrendszerrel rendelkeztek.
A maják elképesztő pontosságot értek el csillagászati megfigyeléseikkel, amit szabad szemmel végeztek egy kilátótoronyból és pálcákat használtak hozzá. Ilyen primitív eszközök segítségével állapították meg a szinodikus holdhónap hosszát.
A Vénusz bolygó elsődleges fontosságú volt vallási szempontból. Szinodikus periódusára 584 napot állapítottak meg (a ma ismert pontos érték 583,92 nap). Felismerték, hogy az esti és a hajnali csillag (az „esthajnalcsillag”) egy és ugyanaz az égitest. Ezt a ciklust négy különböző hosszúságú részre osztották a Vénusz fázisainak megfelelően. Az első és utolsó megjelenése az égen különösen fontos volt, ezek előrejelzéseit táblázatokban rögzítették. Az előrejelzések annyira pontosak voltak, hogy az eltérés 481 év alatt legfeljebb 2 órát tett ki.
A Maják kétség kívűl komoly eredményeket értek el a megfigyeléseikkel, de azt, hogy sokkal többet tudtak volna, vagy sokkal fejlettebbek lettek volna
kategórikusan visszautasítható!
Szóval kedves
@Yoda, mielőtt elhamarkodott kijelentèseket tesz az európai csillagászat kulturális örökségéről,
ha teheti inkább tájekozódjék! Ha pedig nem ért egyet általam vázoltakkal, érvként ne komplett könyveket linkelgessen, hanem konkrét állításokat tegyen az érveimmel szembe!