<blockquote>Szóval itt a soha nem visszatérő alkalom, hogy olyan projekteket finanszírottunk a fejlett világba mindenhonnan beözönlő megtakarításokból, amelyek megtérülése hosszú, nagyon hosszú távú. Viszont, ha azt vesszük, hogy mindezt a bumbó-bumbó földi (vagy kínai) megtakarítók finanszírozzák egyszerűen azért, mert nem merik a saját béna pénzügyi rendszerükben forgatni a pénzüket és nekik a biztonságos KELLLL!!444!!!, akkor igazából gombokért megy fel a cuccos.
A dolog olyan alapvető közgazdasági dolgon bukik el, mint az emberi élet hossza. Az ember manapság az önfenntartás jegyében úgy fektet be, hogy öregkorára legyen valamiből megélni. Ezért az átlag magánember semmibe nem fektet be, aminek a megtérülési ideje a saját vagy első generációs leszármazottján túlmuat, mert szimplán "éhenhal".
A baj az, hogy nem fogja. Miért? Lásd fent. A befektetések igen komoly %-a szó szerint azért van, hogy a befektető öreg korában is éljen, amikor már munkaképtelen.</blockquote>
Bocs, rosszul definiáltam a hosszú-hosszú távot. Legyen 30 év (olyan futamidővel a fejlett országok
el tudnak adni államkötvényt is). USA esetében az államkötvényeknél 2,22% a hozam 30 éves lejáratnál (20 évesük nincs...),
"A" minősítésű vállalatoknál ez most 3,73% 20 éves lejárattal. Tehát most lehet olcsón kibocsátani kötvényt a piacon, ha új projektet akar finanszírozni az ember. Nem túl sűrűn fordult elő az ilyesmi a múltban.
A tőkefedezeti jellegű (tehát nem állami felosztó-eltapsoló-kirovó) nyugdíj célú megtakarításokat nyugdíjalapok és nem a leendő nyugdíjasok kezelik a piacokon (bár itt lehetnek eltérések egyes országok és szolgáltatók között), szóval egységsugarú Bélabának alapvetően dunsztja sincs, miben van a pénze (<i>nem, mintha egységsugarú befektetési alapkezelős szakembereknek olykor több lenne - annál csak a banki ügyfélszolgálatosok tudása szórtabb...</i>). Arról nem is beszélve, hogy a befektető (vagy az őt képviselő alap) futamidő közben is el tudja adni a kötvényt, ha van kinek. Kockázati tőkealapok jelenleg is 10 éves futaimdővel dolgoznak - 0. évben összegyűjtik az őt finanszírozó bankok/nyugdíjalapok/más alapkezelők listáját, majd a következő évtizedben 5-6 éves horizonttal szereznek stratégiai részesedést nem túl nagy számú vállalatba, hogy a végén az iparágra jellemző kétszámjegyű hozammal zárják a boltot (a tőke 5%-a megy a start-up szektorba, a maradék még USA-ban is döglődő mamutvállalatok trancsérolására, az életképes részek felfuttatására fordítódik - a szakszervezetek elgnagyobb örömére). A 10 év alatt pedig a befektetők nem követelhetnek vissza pénzt.
Nomármost a tőkepiac tíz éve nem rendelkezik növekedési sztorival. Volt az IT-forradalom a 70-es évek végétől, ami a 90-es évekre átment internet-forradalomba, de a dot-com lufi konszolidációja óta ez a piac is beérett. Van néhány mamut, akik élvezik a méretgazdaságosság előnyeit, a többi kisegér meg mindenféle niche-stratégiákat folytatva azt várja, hogy az előbbiek gyorsan felvásárolják őket. Persze lehet várni a zöld-forradalmat is, de a több szélerőmű meg napelem telepítése legfeljebb a meglévő termelő-elosztó hálózat összegubancolására elegendő (meg akinek széNerőműve van, mert azok mennek), nincs tőle wow-fílingem. Google, Apple, FB meg a többiek persze tömik a pénzt mindenféle holdkóros projektekbe, de szerintem maga a menedzsment sincs maradéktalanul meggyőződve egy-két jól hangzó projekt piaci értékesíthetőségéről (ld. Google és az önvezető autó esete - mióta is fut már a projekt? Ha bemegyek a bótba, akkor le tudom venni a polcról?). Korábban lehetett azzal növelni a vállalati hatékonyságot, hogy az alacsony hozzáadott értéket előállító részeket a cégek kiszervezték tanyára. Aztán meg abból lehetett pénzt keresni, hogy a tanyán elkezdtek fogyasztani, mert ők meg kimentek azokra a ragyavert piacokra, amelyekre kultúrember nem teszi be a lábát. Ez a növekedési irány is megfeküdt, aminek a legjobb indikátora az olcsó kőolajárfolyam.
Szóval végtelen bölcsességemmel és maximális szerénységemmel arra következtetek, hogy jelenleg a világgazdaság ötlethiányban gazdag növekedési csapdában vagyon. Ez úgy szeret bekövetkezni minden évszázadban (elvégre nem vagyunk tervutasításos komcsik) amióta az európai paraszt feltalálta a kétnyomásos földművelést, csak most kicsit bonyolultabb a helyzet és felettébb nem egyszerűek a társadalmi hatásai a dolognak (<i>még a végén még valaki azt mondja, hogy marxista vagyok - bár még mindig jobb mint a sötétzöld vagy a neoklasszikus jelző
</i>).
Összességében: ott az olcsó pénz a piacon, a befektetők egymást tapossák 20-30 éves időtávon is az értelmesnek még nevezhető célpontokért, megvan annak az intézményi hagyománya, hogy növekedési potenciállal rendelkező vállalatokba 10 éves időtávon fektessünk be és felneveljük őket. Ennél eszményibb környezete mikor lenne az űripar kiépülésének? Persze én aztán meg nem tudom mondani, hogy mit csinálna konkrétan ez az űripar, de ennyi erővel Newtont is faggathatták a kortársak arról, hogy mégis mi haszna van a gőzgépnek a vizi és szárazföldi áruszállításban. Technológia van, pénz van, más értelmes projektek meg nem igazán akadnak. Oszt legfejlebb nem lesz igazam.