A működésképtelen műhold is visszatér, mert olyan alacsony a pályája (550km), hogy pár év alatt a légellenállástól belezuhan a légkörbe. A kulcs az irányított, mert ez esetben irányítlatlanul megy a légkörbe. Legalábbis a LEO pályán.
Tegyük szépen hozzá, hogy a most már évente százas nagyságrendű CubeSat-ok (10x10x10cm / 1kg - 22x22x34cm / 32kg) kerülnek LEO pályára, amelyek jó része mindenféle pályamódosításra képtelen. Szóval pont rossz irányba köpködsz, mert nem a Starlink a legnagyobb probléma jelenleg az űrszeméttel kapcsolatosan. Azok éppen, hogy ilyen téren már elvárásoknak megfelelően épültek.
A Starlink műholdak egyébként teljesen átlagos méretű a LEO pályára küldött műholdak között (ezek jó része 200-800kg közötti), amihez Te hasonlítod, azok a GEO pályán keringő kommunikációs műholdak. De azok pont azért akkorák, mert a nagyobb távolság miatt egyfelől komolyabb (energiaigényesebb) kommunikációs rendszer kell rájuk, másfelől több csatornán kommunikálnak, harmadrészt a pályamódosítás egy jó részét maguknak kell megoldani (ami egy 2 tonnás "száraz" tömegű műholdnál akár 1-1,5 tonnányi hajtóanyagot is jelenthet).
Ahogy a Falcon 9 újrafelhasználásával is így valósult meg végül az, hogy manapság már újra elfogadott lett a rakétafokozatok újrafelhasználása - azzal, hogy megalázza a hagyományos hordozórakétákat a piacon. Pont erre szerettem volna rámutatni.
Először is az első CGI képeken (2016, még ITS nevű) semmi nem volt, se radiátor, se napelem:
Másodszor pedig hiába szólod le a napelemeket, 2016 óta kering a Jupiter körül a Juno műhold, a napelemei akkor 486W-ot termeltek, ma olyan 420W körül tudnak, és 2024 körül ér véget a program. A 2024-ben induló Europa Clipper dettó napelemekkel lesz felszerelve:
Juno:
Europa Clipper:
Először is a SpaceX a figyelmet akarta felkelteni, erről hadoválok egy ideje. A célt elérte. Ez sajnos így megy.
Másodszor hogy a NASA ökörnek tűnik... Igen, annak, és bár nem csak a NASA, hanem az USA törvényhozásának érdeme is, de ettől még igenis ökörség volt az újrafelhasználhatóságot félredobni (azzal a felkiáltással, hogy az STS űrsiklónál se működött...) és visszafordulni a Saturn V. - Apollo irányba az Ares IV (Ares V) - Orion majd SLS - Orion párossal.
Ez összetett történet, nagyon, de ettől még rámutatott, hogy iszonyatos nagy problémák vannak az űripar akkori (cirka 2002-től 2016-ig tartó) nézeteivel és van baj még ma is. Az a merész és innovatív gondolkodásmód, ami az 1960-as években megvolt még a NASA-nál, majd az 1980-as és '90-es években újra bimbózni kezdett, páros lábbal, bakanccsal lett eltiporva.
Ha nincs a SpaceX (és a fene tudja, hogy a Blue Origin mikor jutott volna el ide), akkor nagyjából egy-két évtizedre még biztos bebetonozódott volna ez a "vissza az Apollo-hoz" fajta gondolkodásmód, amely nem a realitásokat mutatja.
Azért nem a realitásokat, mert az SLS-re nem tudsz épkézláb Hold- vagy Mars-programot építeni normális költségvetési pénzekből. Egy SLS indítás most úgy néz ki, hogy nagyon-nagyon alsó hangon is 1 milliárd dollár felett lesz, de inkább másfél milliárd körül. Most pedig úgy tűnik, hogy évente maximum egy rakétát tudnak indítani. Saturn V. probléma. Van egy tök jó képességű rakétád, csak éppen a gatyádat leeszi minden indítással.
Az "utolsó" 2009-es Mars Reference Mission-hoz 3db Ares V. és egy Ares I. indításra lett volna szükség, tehát pusztán a hordozórakéta alsó hangon 3 milliárd, plusz a Mars-űrhajó ára...
A szomorú az, hogy a NASA már az 1960-as években tökéletesen tisztában volt ezzel, és felvázolta, hogy lehet folyamatosan fenntartható mélyűri programokat megvalósítani:
A "Space Shuttle" az egész alapja, ha nem tudja az elvárt
@Leo $/kg költségeket hozni (függően az időponttól ez olykor 300 $/kg-t is elérte!), akkor az egész kártyavárként omlik össze.
) trükkökkel, amit csinálnak annak az egésze eredményes, újszerű.
