Ezt tender dolgot már sokszor, sok helyen megemlítették. Elmondanám, hogy nem volt semmiféle tender. Egy tenderen van egy követelményrendszer, aminek az ajánlattevőknek meg kell felelniük. Aztán győzzön a jobbik. Ennek előfeltétele, hogy hivatalosan ki kell mennie egy tenderkiírásnak, részletezve a követelményeket.
Ezzel szemben nálunk 1995 szeptemberében a légierő vezérkari főnöke kiadott egy parancsot, mely szerint meg kell kezdeni a korszerű harcászati repülőgépek vizsgálatához a szakmai és a gazdasági kritériumrendszer felállítását. Ehhez jelöltek ki három hajózót és egy műszakiakból álló állományt és ők járták végig a meghívásoknak eleget téve a különféle gyártók bázisait, ismerkedve meg az esetleges konkrét ajánlatban majdan szereplő géppel, gépekkel. Ezután látogattak el hozzánk, Kecskemétre is a gyártók a gépeikkel. Ezekből világosan látszott, hogy a vizsgálatra felajánlott géptípusok a kezdetek kezdetétől fogva: Mirage 2000-5, JAS-39A/B Gripen, F/A-18C/D Hornet és az F-16C/D block 50(52). Ezeket a kijelölt állomány megvizsgálta a saját maga által összeállított kritériumrendszer alapján, majd tett a Honvédelmi Minisztérium felé egy összegző jelentést. Ezt a jelentést beismerten teljesen figyelmen kívül hagyták, majd döntés nélkül átadták az egész ügymenetet az 1998 nyár elején hivatalba lépő Orbán-kormánynak. Orbán Viktor 1998 augusztusában a kecskeméti repülőnapon jelentette be, hogy hivatalosan is leállítja a tendert, a jelen lévő gyártók legnagyobb megdöbbenésére. Azaz, talán nem mindenkiére, mert a Lockheed Martin már nem is jött el, az ő Spangdahlemből kölcsönzött block 50-es demojuk a gyári berepülőpilótával ugyanis 1997-ben a NATO Express-en volt, 1998-ban csak a hollandok demóztak 16-ossal. Ha már Spangdahelm, innen csak egy F-15C és egy A-10A jött statikra 98-ban.
Szóval úgy lett vége a tendernek, hogy nem is volt semmiféle tender.
Amit itt sajnos nagyon sokan kevernek, az a 2000-ben indult elképzelés, mely szerint nem gyártóktól, hanem hadseregektől kell nem új, hanem használt gépeket beszerezni. Ennek az elképzelésnek valójában egyedül a svédek nem feleltek meg, mi több, az ő esetükben érdekes mód a kormány a Wallenberg-csoporttal tárgyalt, amelyik a SAAB felügyelője (és résztulajdonosa), azaz nem a hadsereggel ment az esetükben a diskurzus, de ilyen apróságon nem akadt fel már akkor se senki. Az amerikaiak az elképzelésnek csak egyféle mód tudtak eleget tenni, mégpedig az arizonai sivatagban tárolt használt F-16A gépekkel, melyeket egy MLU upgrade-del tudtak volna egészen komoly szintre felhozni, de az akkor a Honvédelmi Bizottságban ténykedő és erősen ellenérdekelt (értsd: az MSzP a svédekkel kötött hosszútávú megállapodást, még a Horn-kormány idején) Juhász Ferenc ekkor fakadt ki az azóta elhíresült "25 éves rémálom" miatt.
A McDonnell Douglas nem tudott ajánlatot tenni, mivel használt Hornet nem volt sehol, a C/D Hornetek gyrtása 1997-ben leállt, a céget meg felvásárolta a Boeing. Ebben az az érdekes, hogy a katonák ekkor is tettek egy szakmai javaslatot, ami úgy állt össze, hogy a hajózó állomány az F/A-18-ast míg a földi személyzet az F-16-ost jelölte meg preferálandó típusnak. A műszaki állomány amúgy járt egy pár napos körúton Hollandiában, ahol megismerkedhetett a szóban forgó F-16MLU-val is. Ne feledjük, ezen típus az F-16-osok egyik legkönnyebb verziója, amely több ponton fejlettebb elektronikával bír, mint a jóval nehezebb block 50-es. És ugye, a hollandok értek el légigyőzelmet is a MiG-29-esek ellen, ami önmagáért beszél.
Az Orbán kabinet végül 2001 szeptember 10-én Matolcsy György gazdasági miniszter utasítására a következő döntést adta a kisgazda Szabó János szájába: 14 darab Gripen. Úgy, hogy a kisebbik kormánypárti miniszter tíz perccel korábban még azt készült bejelenteni, hogy 24 darab F-16-os. Ennyit erről...
Ezzel szemben nálunk 1995 szeptemberében a légierő vezérkari főnöke kiadott egy parancsot, mely szerint meg kell kezdeni a korszerű harcászati repülőgépek vizsgálatához a szakmai és a gazdasági kritériumrendszer felállítását. Ehhez jelöltek ki három hajózót és egy műszakiakból álló állományt és ők járták végig a meghívásoknak eleget téve a különféle gyártók bázisait, ismerkedve meg az esetleges konkrét ajánlatban majdan szereplő géppel, gépekkel. Ezután látogattak el hozzánk, Kecskemétre is a gyártók a gépeikkel. Ezekből világosan látszott, hogy a vizsgálatra felajánlott géptípusok a kezdetek kezdetétől fogva: Mirage 2000-5, JAS-39A/B Gripen, F/A-18C/D Hornet és az F-16C/D block 50(52). Ezeket a kijelölt állomány megvizsgálta a saját maga által összeállított kritériumrendszer alapján, majd tett a Honvédelmi Minisztérium felé egy összegző jelentést. Ezt a jelentést beismerten teljesen figyelmen kívül hagyták, majd döntés nélkül átadták az egész ügymenetet az 1998 nyár elején hivatalba lépő Orbán-kormánynak. Orbán Viktor 1998 augusztusában a kecskeméti repülőnapon jelentette be, hogy hivatalosan is leállítja a tendert, a jelen lévő gyártók legnagyobb megdöbbenésére. Azaz, talán nem mindenkiére, mert a Lockheed Martin már nem is jött el, az ő Spangdahlemből kölcsönzött block 50-es demojuk a gyári berepülőpilótával ugyanis 1997-ben a NATO Express-en volt, 1998-ban csak a hollandok demóztak 16-ossal. Ha már Spangdahelm, innen csak egy F-15C és egy A-10A jött statikra 98-ban.
Szóval úgy lett vége a tendernek, hogy nem is volt semmiféle tender.
Amit itt sajnos nagyon sokan kevernek, az a 2000-ben indult elképzelés, mely szerint nem gyártóktól, hanem hadseregektől kell nem új, hanem használt gépeket beszerezni. Ennek az elképzelésnek valójában egyedül a svédek nem feleltek meg, mi több, az ő esetükben érdekes mód a kormány a Wallenberg-csoporttal tárgyalt, amelyik a SAAB felügyelője (és résztulajdonosa), azaz nem a hadsereggel ment az esetükben a diskurzus, de ilyen apróságon nem akadt fel már akkor se senki. Az amerikaiak az elképzelésnek csak egyféle mód tudtak eleget tenni, mégpedig az arizonai sivatagban tárolt használt F-16A gépekkel, melyeket egy MLU upgrade-del tudtak volna egészen komoly szintre felhozni, de az akkor a Honvédelmi Bizottságban ténykedő és erősen ellenérdekelt (értsd: az MSzP a svédekkel kötött hosszútávú megállapodást, még a Horn-kormány idején) Juhász Ferenc ekkor fakadt ki az azóta elhíresült "25 éves rémálom" miatt.
A McDonnell Douglas nem tudott ajánlatot tenni, mivel használt Hornet nem volt sehol, a C/D Hornetek gyrtása 1997-ben leállt, a céget meg felvásárolta a Boeing. Ebben az az érdekes, hogy a katonák ekkor is tettek egy szakmai javaslatot, ami úgy állt össze, hogy a hajózó állomány az F/A-18-ast míg a földi személyzet az F-16-ost jelölte meg preferálandó típusnak. A műszaki állomány amúgy járt egy pár napos körúton Hollandiában, ahol megismerkedhetett a szóban forgó F-16MLU-val is. Ne feledjük, ezen típus az F-16-osok egyik legkönnyebb verziója, amely több ponton fejlettebb elektronikával bír, mint a jóval nehezebb block 50-es. És ugye, a hollandok értek el légigyőzelmet is a MiG-29-esek ellen, ami önmagáért beszél.
Az Orbán kabinet végül 2001 szeptember 10-én Matolcsy György gazdasági miniszter utasítására a következő döntést adta a kisgazda Szabó János szájába: 14 darab Gripen. Úgy, hogy a kisebbik kormánypárti miniszter tíz perccel korábban még azt készült bejelenteni, hogy 24 darab F-16-os. Ennyit erről...
él-Afrikát szándékosan hagytam a végére, egyébként ők is hosszú távon terveznek a géppel, igaz, erősen csökkentett mennyiségben, náluk is saját tulajdonról beszélünk. Az nem a Gripen hibája, hogy az ország gazdasági nehézségekkel küzd, sőt, éppen most teszik tönkre, ahogy Molni is fogalmazott, a magasan képzett fehér lakosság, köztük a gépek üzemeltetőivel, menekül az országból. A valós üzemeltetési költségeket szerintem leginkább a thai és majd a svájci gépek alapján lehetne látni, mivel ők nem bérelnek, hanem saját gépeket saját erőből üzemeltetnek. Szerintem az is beszédes a Gripen védelmében, hogy Thaiföld a jelek szerint a saját gépparkját gond nélkül üzemelteti, pedig ha jól tudom, náluk nincs 100 %-os support, mint nálunk.