Hogy érted, hogy a Gripen hajtóműve a Falconéhoz képest gyenge és szomjas? Ami adatot én az RM-12-esről meg a Falcon összes valaha beépített hajtóművéről találtam, abból nekem az jön le, hogy fékpadon az RM-12-es jobb fajlagos tüzelőanyagfogyasztási mutatókkal bír, mind utánégetésen, mind pedig anélkül, mint bármelyik P&W F100-as vagy GE F110-es variáció. Amúgy, a Volvo RM-12 nem más, mint a GE F404GE400-as (F/A-18C/D) "svéd" változata, 60%-ban GE hajtómű, ilyen arányban érkeznek svédországba ládákban a hajtóművek és további 40% a svéd hozzáadott érték mind technológiában, mint elvégzett munkában. Más a kisnyomású fokozat, más a forszázs, más a vezérlés. Ennek örömére az F404-eshez képest az RM-12-es fogyasztása forszázs nélkül 96%-a, míg forszázson a 97%-a az amerikai eredetinek.
(Elméletben, ha létezett volna egy olyan Hornet variáns, ami pl fix - azaz könnyebb - szárnyakkal, Ericson radarral, svéd kabinnal, Volvo hajtóművekkel repült volna, nos, az egy nagyon jó kis Hornet variáció lett volna Például ez lehetett volna a skandináv Hornet program, amiből a finn beszerzésen kívül nem lett semmi. Nem is csoda, rajtam kívül soha senki se mondta, hogy kellett volna ilyen, a svédekben fel sem ötlött hasonló a Gripen fejlesztés kellős közepén - 90-es évek eleje - pedig nem lett volna hülyeség. De hát a kutya se kérdezett engem...)
Szóval, az RM-12-es az F404-esekhez képest fajlagosan kevesebbet eszik, de amennyivel szerényebb étvágyú, annyival nagyobb is a tolóereje, így majdhogynem egálban van a jenki rokonnal, némiképp nagyobb teljesítmény mellett.
Nade, mi most az F100-as és F110-es hajtóművekkel vetjük össze. MI a helyzet ezen a téren? Nos érdekes, hogy forszázs nélkül közel azonos a fogyasztás, mind az F100-as, mind pedig az F110-esekhez képest, de forszázson már jóval kedvezőbb. És most megint csak a fajlagos értékekről beszéltem, ezeket még ki kell szorozni a tényleges tolóerő értékével, ami az egy kategóriával nagyobb amerikai hajtóműveknél bizony egy kategóriával magasabb is. Szemben a Gripen 5 illetve 8 tonnás fékpadi értékével, az F100-as hajtóműcsalád 6.5-8 tonnás maximálgáz és 11-13 tonnás forszázs értékekkel bír. Az F110-eseket 7.5-9 és 12-15 tonnás adatok jellemzik. Az összes, valaha a Falconokba épített hajtómű közül a legnagyobb erővel a legutoljára beépített F110GE132-es bír (UAE F-16 block 60-asok), ez fékpadon 9 tonnát tol utánégető nélkül, míg közel 15 tonnát utánégetővel. És ehhez jön még érdekességnek, hogy utánégető nélkül az egyik legkedvezőbb a fogyasztása, bármelyik másik valaha a Falconokba installált hajtómű közül, azonban, ha megy a forszázs, ez kéri fajlagosan a legtöbb kerozint, amely fogyasztásadatot ennél a hajtóműnél kell a legmagasabb értékkel beszorozni!
Igen is adódhat olyan repülési helyzet, ahol ha a block 60-asokon megy a fáklya, akkor közel kétszer annyi kerozint éget el a gép, mint egy Gripen hasonló helyzetben!
Ha a fenti agymenést nem akarjátok végigolvasni, akkor röviden: egy RM-12-es, amelyik kb a 3/4-e bármilyen valaha a Falconokba épített hajtóműnek, mind méretben, mind teljesítményben (és most ne vegyük ide a kisérleti GE J-79-es beépítést, mert az egy meggondolatlan baromság volt) soha sem lehet szomjasabb egy F-16-osnál.