Kérdés, hogy mikor, melyik változata és mi az ellenfél?A japán Zéró az tényleg jó volt?
Nagyjából korrekt amit írsz, viszont a P-51, meg a késői 700km/h feletti végsebességű Corsair ellenfele már nem a Zero volt Japán oldalról, hanem a Ki84, J2M3, az meg simán tudta azt amit kell, egyszerűen legyárrották őket az amcsik, és megölte a japókat a nyersanyag és üzemanyag hiány.Kérdés, hogy mikor, melyik változata és mi az ellenfél?
Maga az alap, az egy jó könnyű fordulékony gép. Fegyverzet terén lásd kérdésem.![]()
Viszont majd minden változatának jelentős gondjai voltak a könnyű súly miatt.
Páncél a gépen kb a nulla felé stagnált. Plusz az üzemanyag tartály a szárnytőben volt a pilóta alatt, semmi védelemmel.
A szokásos .50 kaliberes amerikai fedélzeti fegyvereket imádta egy látványos tűzgömb képében.
A könnyű súly miatt a másik gondja, hogy alacsony volt a zuhanási sebessége.
Gyakran használták ki az ellenfél ezt a hiányát is, ha volt hozzá magasság persze.
A háború alatt folyamatosan fejlesztés alatt állt, javítva a tulajdonságait. A legnagyobb példányban a A6M5 Modell 55 készült, de ebben is voltak eltérések M5a, M5b és M5c amik tűzerőben, páncélban tért el egymástól más külső jellemzőkel egyetemben.
A6M5Ab súlya 1895 kg, sebessége pedig egy 1130 LE Nakajima Sakae 21 kétsoroscsillagmotorral 561 km/h 6000 m-en.
2x 20 mm gépágyú, 1-1x 12,7mm és egy 7,7 mm géppuska.
Ezzel szemben pl az amerikai F6-F Hellcet: 4100 kg, 602 km/h 2000 LE P&W R-2800-10 Double Wasp 5280 m-en, 6x 12,7 mm géppuska.
Vagy pedig F4U-4: 4180 kg, 714 km/h 2450 LE P&W R2800-18W Double Wasp 7940 m-en, 6x 12,7mm géppuska.
És ezek csak a Navy, Marines gépeinek az adatai, számolj mellé a P-38-al, P-51-el mikor már foglaltak el szigeteket.
A korai illetve régebbi típusokat nem vettem figyelembe, hogy legyen összehasonlítási alap.
Amúgy tényleg egy jó, szép gép volt. Jó kezekben igazi gyilkológép volt.
A működés biztosítása érdekében a fórum alapvető, illetve opcionális sütiket használ..