Ez így igaz is, maradéktalanul én is úgy látom. Viszont azért szerencsére még tudtam beszélni felmenőmmel, aki konkrétan azt mondta hogy Ő jobban félt ahogy fogalmazott a "Pesti suhancoktól" mint a bejövő szovjet kiskatonáktól, mert amikor jeggyel állt sorba sokadmagával hogy a gyerekeinek legyen tej vagy kenyér erre már nem emlékszem, dobtárassal 12 éves kiskölykök lőttek közéjük, kb. poénból! Azt mondta hogy nagy zűrzavar volt, olyan fiatalok, gyerekek, s több rokontól is hallottam hogy köztörvényes kiszabadított bűnözők kezébe is akadt ott fegyver a mi oldalunkon is, akik kezébe nagyon nem kellett volna. Az átlag családos emberek meg szépen behúzódtak, aztán próbáltak valahogy túlélni, nem éhen halni a gyerekeikkel. Megbukott a forradalom/ellenforradalom, és utána ŐK annyit érzetek belőle, hogy végre rend lett megint.
Ezt hallottam én egybevágóan dédnagyapámtól, dédnagyanyámtól, nagymamámtól és három nagynénémtől. Egyik sem volt érintve fegyveres harcban, nem húzgáltak fel lámpavasra se kommunistákat, se forradalmárokat. Gyári munkások, illetve gyerekek voltak az idő tájt.
Én senki másnak nem hiszek el semmit, csak azt amit a családomtól hallottam, s így azt gondolom, hogy minden volt az csak legnagyszerűbb pillanat nem!
Az fel sem merül benned,hogy mi okozta azt,hogy 10 évvel a háború után még jegyrendszer volt?No meg az is vicces,hogy elszigetelt esetek alapján(nyilván nem mindenhol lőtték a civileket a trafik előtt) exportálsz a végtelenbe.Rend volt utána?Kívánom,hogy olyan rendbe élj ami 56-tól 58-ig volt itthon...Utána meg mondd el,hogy milyen érzés volt rendben élni!