Waverider. A "hullámlovas", vagyis Mach 3-nál a gép a két lehajtott szárnyvég közé és maga alá szorította az orrtól kiinduló lökéshullámkúpot és azon "lovagolva" lényegesen javult a szuperszonikus felhajtóerő/ellenállás arány.Nem értem a lehajtható szárnyvégek célját.
A szárnyaknak három fő lehajtási szöge volt.
Hasonlóval kacérkodtak a brit TSR-2 és a szovjet Szuhoj T6 (a későbbi Szu-24-es) legelső, még trapézszárnyú prototípusának tervezői is. Csak ezeknél ez fix megoldás volt, ami hangsebesség alatt az indukált ellenállást és az útirányú stabilitást is javította volna.
A TSR-2-vel a brit Munkáspárt hatalomrajutása bánt el, a Szu-24-esnél meg a variaszárnyban látták a hatékonyság kulcsát, főleg, hogy a fixen nagy sebességű, kis magasságú behatolásra képes koncepcióból inkább elmozdultak az univerzálisabb alkalmazhatóság felé, ezért pedig a variaszárnyat akkor jobbnak találták.