Bezzeg amikor hasonlót mertem mondani...Az a vicc, hogy az L52-est alapvetően a Leo-1 osztott páncéljának megjelenése miatt fejlesztették ki a Britek, mivel az az L28-ast Volfram-karbid magját a 10mm-es HHS lap összetörte.
A fenti anyag forrása (7.lap), amennyiben a Leo-1 "papír páncél"-ját propagáló csapat ismét felbukkan...
Az a vicc, hogy az L52-est alapvetően a Leo-1 osztott páncéljának megjelenése miatt fejlesztették ki a Britek, mivel az az L28-as Volfram-karbid magját a 10mm-es HHS lap összetörte. Ezután már csak az a kérdés marad, hogy a 100mm-es BM8-ast is összetörte volna-e?
Látom nem érted az egészet. Nem önmagában töri meg a 10mm-es lap hanem azzal együtt, hogy utána közegváltás van és nem keményebb hanem puhább közeg következik, tehát "hely"is lesz arra, hogy a megtört rész el is leváljon ezzel kibillentve a lövedék többi részét+ akadályként is szolgál, csökkenti a lövedék tömegét amivel csökken az energia is stb. Homogén acélban más a helyzet, ott is eltörik (ha elég kemény, bár akkoriben a homogéna cél tömbök jóval puhábbak voltak min tennek a lapnak az 525BHN keménysége), csak ott a homogén acél közeg a helyén tartja.Az tényleg nagy vicc, mert ha egy 10 mm-s acél megtör egy ilyen magot akkor ott nagyon nagy gyártástechnológiai gondok vannak!
Az osztott páncél a Leopárdon valóban a WC magok ellen van, csak éppen a gépágyú lőszerek WC magja ellen....
Ugyanis annyira vékony volt a páncél , hogy az 57 mm-s pct. lövedékek is át tudták lőni nagyobb távolságokon is!
Az osztott páncélos Leopárdot pedig már nem:
Ha igaz lenne amit az L28-ról írsz, vagy bármely WC magvas AP-ről akár a II. VH-ban akár később, akkor egy tankot se lőttek volna ki kötényezésen keresztül ilyen lőszerrel!
És ez azért elég föltünő lett volna a hadviselő feleknek.... Szerintem.
Amúgy Fip-nek igaza van. A Leopard-1 páncélfejlesztései egyáltalán nem APDS ellen voltak. Elsődlegesen a 100mm-es BR-412 páncélgránát hatásos lőtávolságát korlátozták vele 1000m-re. Bár tök fölöslegesen, mert ekkor a szovjetek már az APDS-ről APFSDS-re váltottak a T-55-nél is.
Soha nem is állítottam, hogy ér ellene valamit. Azt írtam le, hogy mi a működési elv. Miért írtam le? Mert felmerült ez a marhaság (idézem):Amúgy Fip-nek igaza van. A Leopard-1 páncélfejlesztései egyáltalán nem APDS ellen voltak. Elsődlegesen a 100mm-es BR-412 páncélgránát hatásos lőtávolságát korlátozták vele 1000m-re. Bár tök fölöslegesen, mert ekkor a szovjetek már az APDS-ről APFSDS-re váltottak a T-55-nél is.
Másodlagosan meg ugye a kis kaliberű gépágyúk ellen tervezték ezeket a páncélokat. Szintén értelmetlen, mert ekkor még csak a 23mm-es volt ilyen... Bár az igaz, hogy a 80-as években a BMP-2 gépágyúja ellen megfelelt volna.
Szóval a 3BM8 esetén a lényeg az, hogy a Leopard előtétpáncélja semmit nem ér. Látod azt a méretes ballisztikai süveget a volfrámmag előtt? Na az már elég volt, hogy a Leopard vékony előtétpáncélja ne tudjon kárt tenni a magban. Ez nem csak feltételezés, hanem tény. A szovjetek tesztelték rétegelt páncél ellen a 3BM8-at, sokkal, sokkal erősebbek ellen mint ami a Leopardnak volt.
A 3BM8 azt jelentette, hogy előtétpáncél ide vagy oda, a T-55 bármilyen elképzelhető távolságból el tudta intézni a Leopardot.
Erre a 10mm előtétpáncélra én nem tudok mit mondani. De az tény, hogy az APDS, mint lőszertípus erősen hajlamos volt darabokra törni a rétegelt páncélzatban, különösen ha még erősen döntött is. Ezért is volt olyan hatékony a T-64 80-105-20-as homlokpáncélja, még a Chieftain 120-as lövege ellen is.
Úgy működött ahogy leírtam. A probléma az, hogy fip kolléga errő annyit sem tud, hogy az APDS hajlamos törni, mert szerinte ez csak anyagminőségi hiba esetén történhet meg.
Azt azért megkérdezném, hogy okoskodás előtt bárki beleolvasott-e a @Hpasp féle anyagba....mert lehet akik azt az anyagot készítették, azért mégiscsak jobban tudták
Ismerem azt a dokumentumot. Nem írnak benne hülyeséget, de az leginkább csak az L28/M392/DM13-ra vonatkozik. Írják is, hogy az L52/M728 ezt a problémát volt hivatott orvosolni. (És nyilván a 3BM8/11 sem volt ennyire érzékeny)Azt azért megkérdezném, hogy okoskodás előtt bárki beleolvasott-e a @Hpasp féle anyagba....mert lehet akik azt az anyagot készítették, azért mégiscsak jobban tudták
Leírtam már, csak neked a logika addig érvényes amíg téged támaszt alá. De akkor tessék újra leírom:Abban a méretben (50-60 mm-s átmérő) nem fog széttörni neked a WC mag egy 10 mm-s lemezen...
Gépágyúk max. 10 mm-s magjai igen. Én erről írtam, lehet kicsit szélesebb körűen ismerem a problémát nálad.
Egy másik topikban már reagáltam arra, hogy miért beszélsz butaságokat e téren.
De rajtad van a bizonyítás terhe. Bizonyítsd be, hogy az SZU-ban nem tudtak összeheggeszteni két 10 mm-s keményacél lapot
Várom rá a forrásokat!
Amúgy Fip-nek igaza van. A Leopard-1 páncélfejlesztései egyáltalán nem APDS ellen voltak. Elsődlegesen a 100mm-es BR-412 páncélgránát hatásos lőtávolságát korlátozták vele 1000m-re. Bár tök fölöslegesen, mert ekkor a szovjetek már az APDS-ről APFSDS-re váltottak a T-55-nél is.
Másodlagosan meg ugye a kis kaliberű gépágyúk ellen tervezték ezeket a páncélokat. Szintén értelmetlen, mert ekkor még csak a 23mm-es volt ilyen... Bár az igaz, hogy a 80-as években a BMP-2 gépágyúja ellen megfelelt volna.
Szóval a 3BM8 esetén a lényeg az, hogy a Leopard előtétpáncélja semmit nem ér. Látod azt a méretes ballisztikai süveget a volfrámmag előtt? Na az már elég volt, hogy a Leopard vékony előtétpáncélja ne tudjon kárt tenni a magban. Ez nem csak feltételezés, hanem tény. A szovjetek tesztelték rétegelt páncél ellen a 3BM8-at, sokkal, sokkal erősebbek ellen mint ami a Leopardnak volt.
A 3BM8 azt jelentette, hogy előtétpáncél ide vagy oda, a T-55 bármilyen elképzelhető távolságból el tudta intézni a Leopardot.
