Ez sajnos nem ennyire egyszerű.
A műholdak tervezett élettartama egyébként 15-17 év, tehát ez a két hónap nem oszt, nem szoroz.
A Bríz-M így is megtette a dolgát, 18 óra során, öt manőver követően 18700/52800km pályára állította a műholdakat.
A raketák végfokozatának limitált az élettartama, hiszen nincsenek energiaforrásai, (napelemek) akkumulátorról működnek és jó esetben tudnak 5 gyújtást. A végleges pályát mikro-nano műholdak kivételével szinte mindíg a űreszköz maga éri el, sokszor komplex honapokon át tartó manőverekkel.
Egy sokkal jobban dokumentált esetet ajánlanák, ha jobban bele akarod ásni magad az orbitális mehanikába, a NASA explorer osztályú TASS műholdját.
A mindössze 363 kg-os műhold 2018-ban egy Falcon 9-en indult, és mivel ezúttal tényleg kevés üzemanyag állt rendelkezésre, bonyolult, de üzemanyag kímélő manőverekkel vitték két hónap alatt a végleges pályára.
A manőverek teljes delta-v költsége 215 m/s volt, ami a küldetés rendelkezésre álló tartalékának 80%-a. Az okos tervezésnek köszönhetően a műhold így mégis 15-20 évig stabil pályán marad..
spaceflight101.com