Ukrajna történelméből, bevallom őszintén, nem vagyok valami profi. De én úgy tudom, hogy mai értelemben véve először 1917-ben, tehát alig több, mint száz éve beszélhetünk Ukrajnáról (Ukrán Népköztársaság), mint önálló UKRÁN országkezdeményről. Tehát én úgy értelmezem, hogy az ott élőknek legalábbis akkortól már volt igényük egy saját, független országra. Aztán, hogy a Szovjetunió, miután szépen ledominálta, hogyan rajzolgatta a határait, az már egy más kérdés. Hogy ettől műállam-e? Nos, talán lehet. Bár nekem nem tetszik ez a szó, de ha már mégis használjuk, akkor, ahogy te is említetted az Európán kívüli, főleg volt gyarmati területeket, ahol nagyon gyakori ez a jelenség, akkor legyünk szépen következetesek és Irakot, Szíriát, meg a többi száz éves tákolt államocskát is nevezzük és kezeljük műállamnak. És ne csak az oroszokkal való viszonyuk (hogy jó, vagy épp rossz) döntse már el, hogy műállamok-e, vagy sem.
Igen, a recsegve-ropogva összeomló cári birodalom helyén támadt hatalmi vákuumból pattant ki Ukrajna ötlete, ahogyan még egy sor más államé is. Ez a történelmi földcsuszamlások velejárója, időnként egészen meglepő államok jönnek létre szinte a semmiből. Ahol a térség domináns hatalmai alapjaikat megrengető válságba kerülnek, ott néha egészen minimális önálló identitás megléte is önálló államokat hívhat életre.
És nézzenek oda, így jött létre szintén 1917-ben a Krími Népköztársaság is, amely nem keverendő össze a jóval maradandóbbnak bizonyuló Krími autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággal! Csakhogy Ukrajnával ellentétben a Krímnek jelentős, önálló történelmi múltja volt, hiszen a Krími Tatár Kánság több, mint 300 éven át többé-kevésbé független, sőt, néha igencsak önfejű állam volt.
Érdekes, hogy az Ukrajna önállóságáért aggódók ezt mennyire nem szokták emlegetni, ahogyan azzal sem foglalkoznak, hogy a krímiek mennyire NEM akarnak Ukrajnához tartozni...
Egyébként azokban a zavaros, világháborúvégi időkben volt egy Galíciai Szovjet Szocialista Köztársaság is, említsük meg, ha már Ukrajna zavaros és sekélyes múltjában vájkálunk.
Nekünk is volt pár ilyen, a legismertebb az ún. Lajtabánság.
És egyébként igen, Szíria és Irak sem kivétel, csak azokat nem Moszkvában, hanem Párizsban meg Londonban rajzolgatták meg.
És hogy szépen zárjuk a kört, az USA nagyobbik felét is csupa vonalzóval megrajzolt, mesterséges államok alkotják, amelyek egy részét vérrel és vassal hódított meg Washington, ahogyan anno Moszkva a maga birodalmának határvidékeit is.
Ha a történelmet és a politikát pusztán ama bizonyos erősebb kutyák végtelen játszadozásának tekintjük, akkor egyszerűen értelmetlenné válik a "jog" mint kifejezés, mint elv, és értelmét veszti az arról folyó eszmecsere is, hogy mihez van joga akár Moszkvának, akár Washingtonnak, akár Kijevnek, akár Budapestnek - a válasz mindig az lesz: Joga bárkinek arra van, amire ereje és lehetősége van.
De ha a "jog" mögött feltételezünk némi morális tartalmat, kölcsönösséget és empátiát, akkor nem nagyon vitathatjuk, hogy az USA-nak és a NATO-nak pont annyi keresnivalója van Ukrajnában, mint Oroszországnak vagy Kínának Mexikóban vagy akár Texasban.