Navégre! Egy ember, aki úgy látja a dolgot, ahogy van!
A dolog abból a szempontból egyértelmű, hogy Putyin a nemzetközi sajtónyilvánosságot bevonva elég kemény követeléscsomagot rakott le az asztalra és előre jelezte, hogy esze ágában sincs a végtelenségig várni a válaszra.
Ha nem jön válasz vagy időhúzás indul, az is egy válasz, aminek megfelelően fognak lépni utána. Ha rossz válasz jön, az is jó.
Valami készülőben van, a sajnálatra méltó orosz hadigépezet teljes egészében mozgásba lendült és majd menet közben fog eldőlni, hogy gyakorlatok sorozatáról van-e szó, vagy pedig elkezdik a sorokat erőből rendezni akár Ukrajna esetében is, a "maradék" haderejük bevetésre kész állapota meg azért kell, hogy a NATO is kétszer meggondolja, mit lép.
Az USA az elmúlt 30 évben pár dolgot többszörösen bebizonyított:
Sem a szóbeli ígéretek, sem az írásos nemzetközi szerződések nem érdeklik, ha önös céljai érdekében bárki más kárára kell lépnie.
Magasról tesz a saját szövetségeseinek az érdekeire.
Magasról tesz az ENSZ-re is.
Ezen sokat nem kellett Moszkvában sem agyalni, a neokon vezetésű USA csak és kizárólag az erőből ért.
Ahol szembejön vele valós és harcra kész erő, ott van esély bármiféle egyezkedésre.
Ha mégsincs egyezkedés bármilyen oknál fogva, akkor így is úgy is háború lesz a vége, akkor már jobb, ha a kezdeményezés annak a kezében marad, aki eleve egyezkedni próbált.
Azért most lépett Putyin, mert Oroszország mostanra érte el azt a katonai szintet, ahol ezt a lapot valóban ki tudja dobni az asztalra.
Tehát - ezt Wilsonnak is írom - messze nem csak Putyinon múlik, hogy mi lesz.