Ne legyen igazam, de szerintem a jelenlegi helyzet (diplomáciai és katonai izmozás, uszítás, üzengetés, hangulatkeltés) néhány hónapon belül háborúvá fajul - a kijevi vezetés döntései nyomán.
Kijev ugyanis ostoba és agresszív politikát folytat. Elég megnézni a magyarellenes kirohanásaikat és intézkedéseiket, amik Ukrajna többi kisebbségét - köztük az oroszt is - sújtják. Ugyanazok a gyomorforgató indulatok rikácsolnak a Dnyeper partján, amelyek 1941-ben a nyílt utcán kínozták halálra a lembergi zsidókat és irtották ki Volhínia lengyel lakosságát. Ukrajna akkor így állt ki a nyugati értékrend mellett:
(Vigyázat, abszolút
18+os tartalom!)
https://www.stalkerzone.org/first-shukhevychfest-lvov-pogrom-1941/
A hohol szélsőségesek most az oroszoktól meg a magyaroktól akarják "megtisztítani" Ukrajnát, az ukrán kormány pedig láthatóan partner ebben, Berlin helyett most Washington bátorító mosolya, illetve udvarias félrenézése mellett.
Csakhogy Ukrajna hatalmas nagy szarban van, kül- és belpolitikailag éppúgy, mint katonai, demográfiai és gazdasági tekintetben, Kijev pedig - lássuk be, nem alaptalanul - minden bajért Oroszországot okolja. De miért is? Mert Oroszország határozottan kiáll az ukrajnai orosz kisebbség védelme érdekében. A szakadár területeken élő oroszokat - ellentétben a 80 éve kiirtott zsidókkal, kipusztított lengyelekkel és a következmények nélkül terrorizálható magyarokkal - ugyanis Oroszország fegyverei védik.
A zavartalan népirtáshoz anno a Wehrmacht védőernyője kellett, most kizárólag a NATO katonai ereje biztosíthatná az idegengyűlölő ukrán nemzetállam megvalósítását. A jólétet meg persze az EU - efféle ábrándokat szőhet az ukrán vezetés. Csakhogy a NATO-nak gyakorlatilag semmi szüksége nincs Ukrajnára, hiszen egy Oroszország elleni háború szükségszerűen atomháború lenne, amit épeszű vezető még Washingtonból sem kockáztatna meg (Bár Bidennek mintha időnként lennének gondja a józan ésszel...), ha pedig a NATO nem akarja megtámadni Oroszországot, mi szüksége lenne Ukrajnára?
Ukrajna most is olyan elszántan akar a Nyugathoz tartozni, mint akkor, amikor a Nyugatot a Harmadik Birodalom jelentette (Talán nem ártana finoman jelezni nekik, hogy a horogkereszt nem az EU és nem a NATO jelképe...), de mint a kisebbrendűségi komplexusoktól szenvedő turbónacionalista rezsimek általában, hallani sem akarnak semmiféle területi veszteségről.
A Krím kb. elveszett (
Viszont így akár 100 év múlva is remek ürügy lesz arra, hogy Oroszországot mindenféle szankciókkal lehessen sújtani és ebből a szempontból ez főnyeremény, főleg Washingtonban!), de Donyeck és Luhanszk kérdése még nyitott, a szélsőségesek pedig alig várják, hogy nekiindulhassanak kiverni onnan a lázadókat (és az oroszokat). A kijevi vezetésnek is jól jönne egy győztes hadjárat a keleti végek "felszabadítására", az USA pedig örömmel ad fegyvert is a háborúhoz, hiszen minél nagyobb a felfordulás a sztyeppén, annál nagyobb a jókedv a tengeren túl.
Elképzelhető, hogy a kijevi háborús hisztéria célja csupán az önigazolás, a figyelemelterelés és a segélyek beszerzése, de a fegyverszállítmányok a valódi hadműveletek irányába mutatnak és Washington éppúgy érdekelt a háborúban, mint pl. Ankara. Ezért valószínűsítem, hogy hamarosan megindul egy ukrán offenzíva a szakadár területek visszavételére.
Kérdés, hogy mit lép erre Moszkva?
Valószínűleg már réges-régen állig fölfegyverezte a szakadár csapatokat és jól előkészített mészárszékek várják az ukrán támadókat. Így közvetlen orosz beavatkozás nélkül fulladhat kudarcba az ukrán offenzíva - aztán lehet majd visszaülni ismét a (minszki) tárgyalóasztalhoz és minden mehet tovább a régiben.
Ha azonban az ukrán erők felfegyverzése olyan szintre jut, amelyet nem lehet ellensúlyozni pusztán a szakadár területeken és az ukrán offenzíva sikerrel kecsegtet, akkor Moszkvának nem nagyon lesz más választása, mint hatalmas és harcedzett katonai gépezetét kihasználva lerohanni Ukrajnát és lecserélni a kijevi vezetést egy olyanra, amely szó nélkül aláír bármit, amit Moszkva szeretne.
A zöld emberkék évről évre előadják a "Hopp, itt vagyunk!" mutatványukat - egészen biztosan felkészültek már a kijevi vendégszereplésre is.
Nem ismerem az ukrán közvéleményt, de gyanítom, a többségnek annyira elege van már ebből a nyomorult helyzetből, hogy lassan már bármilyen megoldásba belemenne, és ha fanyalogva is, de inkább lenne orosz állampolgár, mint büszke éhező vagy átlőtt fejű halott a senki földjén.
A NATO beavatkozása a harcokba kb. kizárható. Fegyvert adhatnak, katonát nem fognak, utóbbit nem is tudnának, nem csak azért, mert Ukrajna
NEM NATO tag, hanem azért sem, mert még a legelszántabb NATO-kardcsörtetők sem akarják százával áldozni katonáikat a pármegyényi Donbaszért, pláne nem ezrével a nyomorult Ukrajnáért, bár az USA-nak nyilván jól jönne, ha minél több európai szövetségesét tudná minél mélyebben belenyomni a háborúba.
Érdemes vetni egy pillantást Ukrajna nyelvi-etnikai térképére. Látványos, hogy mennyire nem lehet egy ukrán nemzetállam része a Krím, hogy milyenek a szakadár területek nyelvi-etnikai viszonyai, hogy mekkora veszélyt is jelent Ukrajna területi épségére a magyar vagy a román kisebbség, de van még egy figyelemreméltó része ennek a térképnek, északon, a Belorusz határ mellett.
Ahol már senki nem beszél semmilyen nyelven. Ezt sem ártana észben tartani.
