W
Wilson
Guest
Ha már felmerült Putyin hatalomra kerülése, azoknak aki nincsenek teljesen tisztába vele szerintem érdemes elolvasni ezt az orosz cikket....
Vezető a semmiből, aki segítette Putyin karrierjének felemelkedését.....
Ki segítette Putyin karrierjének előrehaladását
"Ki az a Berezovszkij?" - viccelődött Putyin két évvel később, első nagy sajtótájékoztatóján elnökként. Az újságírók nevettek - mindenki túl jól emlékezett még arra, hogy Berezovszkij volt az új kormány "keresztapja", és ha ő nem lett volna, egészen más emberek tartanának sajtótájékoztatókat a Kremlben. 1999 nyarán fél Oroszország kifújta magát, hogy "Ki ez?", miközben a Putyinról szóló történeteket nézte. "Ki az a Putyin?" - csodálkoztak a külföldi újságírók. Akkoriban lehetetlen volt megjegyezni a miniszterelnökök nevét, nemhogy az FSZB igazgatóinak nevét.
És valójában nem is volt mire emlékezni. Vlagyimir Putyin egy viszonylag fiatal szentpétervári tisztviselő volt, akit egy sor politikai és szervezeti kudarc vezetett a fővárosba. A nyilvános politikai küzdelemben szerzett tapasztalatai finoman szólva is sikertelenek voltak. Egyébként az Egységes Oroszország összes vezetője is.
Putyin először 1995-ben próbálta ki magát politikusként. Akkoriban Moszkva egy "emlékeztetőt" adott át az északi fővárosnak: valakinek még a dumaválasztás előtt vezetnie kellett az akkor hatalmon lévő párt, a Mi Hazánk Oroszország helyi szervezetét. Putyin, aki korábban kormányzóhelyettesként dolgozott, beleegyezett. Az első választási kampányban jó pénz vadásznak" bizonyult (1,1 milliárd rubelt gyűjtött össze, míg a központból csak 15 milliót utaltak át), "Viktor Csernomirdin portréit egész Szentpéterváron kiragasztották: 10-15 egyforma plakátot a kerítésen, és akár ötöt egyetlen óriásplakáton" - emlékszik vissza Vlagyimir Pribilovszkij kutató. Ez a stílus 13 évvel később is összetéveszthetetlen: kicsit ritkábban, de hasonló kitartással az Egységes Oroszország aktivistái transzparensekkel lepték el az ország feletti eget, amelyeken ez állt: "Putyin terve Oroszország győzelme!".
A '95-ös szentpétervári választáson a Putyin vezette NDR vesztett. A kormánypárt a szavazatok 12,8 százalékával csak a harmadik helyen végzett a Jabloko és a CPRF mögött. A lista regionális része csak két mandátummal rendelkezett. Az NDR a nyolc városi körzetből csak egy körzetben tudott jelöltet állítani, és az is elbukott.
A második vereség a következő évben következett be. Putyin volt az, aki Anatolij Szobcsak kampányközpontját vezette a '96-os kormányzóválasztáson. A helyi üzletemberek nem voltak hajlandóak fizetni a kormányzó kampányát, amelyet szövetségi és regionális szinten az Alekszandr Korzsakov vezette szilovikok elleneztek. Nem volt pénz és nem volt eredmény. Katonai helikopterek repültek a város fölött, és röplapokat dobtak le, amelyeken az állt, hogy Szobcsak "két bűnügyben is érintett". Putyin semmit sem tehetett ellene. Talán éppen ekkor döbbent rá az Egységes Oroszország leendő vezetője, hogy az adminisztratív erőforrások nagy erőt jelentenek.
Putyin közvetlenül a választások után lemondott. Egyszerű munkanélküli köztisztviselő lett, és csendben egy nyaralóba költözött a várostól 100 kilométerre, a Komszomolszkoje-tó partján. A híressé vált dácsaszövetkezetben Ozero melankóliának hódolt, és kutyáját idomította. "Civil életet akart folytatni üzleti vagy tanári pályára gondolt, nem volt ambíciója Moszkvába menekülni" - emlékszik vissza Szobcsak felesége, a mostani szenátor Ljudmila Narusova, aki azon a nyáron gyakran találkozott Putyinnal.
Putyint Anatolij Csubajsz, egy régi ismerős hívta Moszkvába, aki barátjával ellentétben 1996-ban szédítő politikai karriert futott be. Csubajsz nemcsak a második ciklusára 6 százalékos támogatottsággal készülő Jelcin választási főhadiszállását vezette, hanem győzelemre is vezette. Természetesen nem egyedül. Még a választások előtt az "üzleti támogatók" teljes csoportja bónuszokat kapott - a választási kampányban való aktív részvételért, amennyiben az eredményt hoz. Ismerősei emlékeznek rá, hogy Csubajsz a Rosneft élére akart kerülni - az esetleges privatizációra számítva. Berezovszkij és egy másik oligarcha, Vlagyimir Gusinszkij azonban dührohamot kapott Jelcintől, mondván, hogy "túl sok a kéznél lévő pénz". Végül Csubajszt kérték fel az elnöki adminisztráció vezetésére.
"A kormányzat az úgynevezett "paritás elve" szerint alakult - minden üzleti csoport, amely Jelcin győzelméért dolgozott, delegálta egyik képviselőjét a helyettesítői posztokra" - mondja egy volt Kreml-tisztviselő. Csubajsz viszont úgy döntött, hogy neki jár egy plusz hely. Alekszej Kudrint és Vlagyimir Putyint kérte fel a helyettesítői posztokra. De miután már mindkettőjüket meghívta Moszkvába, rájött, hogy nem lesz bónusz, mivel csak egy hely volt szabad. Csubajsz kinevezte Kudrint.
Mindenkinek vannak rossz időszakai az életben, de nem mindenkinek vannak olyan barátai, akik ilyenkor készek a segítségére sietni. Az Egységes Oroszország leendő vezetőjének voltak ilyen barátai. A már Moszkvában letelepedett Kudrin volt az, aki Putyin számára is helyet talált a fővárosban. Felhívta Alekszej Bolcsakov első miniszterelnök-helyettest, a szentpétervári személyzet Moszkvába "transzport állásának" bajnokát, aki néhány percen belül megegyezett a Kreml "főmenedzserével", Pavel Borodinnal. Így lett Putyin az elnöki adminisztráció helyettes vezetője. Jelcin második hivatali ideje már a második hónapjában járt, és leendő utódja éppen akkor érkezett Moszkvába - több mint szerény helyzetben.
Miért látta a hivatalban lévő elnök Putyint a jövő elnökének? Jelcin először hat hónappal később figyelt fel rá, amikor az elnök fő ellenőrző igazgatóságának vezetője lett, megüresítve a Csubajsz után a kormányba került Kudrin posztját. Putyin szabályosan ellenőrizte az elnök rendeleteinek végrehajtását, az ellenőrző igazgatóságot pedig teljes jogú bűnüldöző szervvé alakította. A Kreml ekkor kezdett rájönni, hogy jó ötlet lenne megszigorítani a régiók feletti ellenőrzést. Jelcint azonban nem annyira a hivatal hatékonysága vonzotta (az valószínűleg nem volt kiemelkedő), mint inkább a személyes tulajdonságai.
A legyőzött és meggyengült Szobcsak Szentpéterváron maradt - egy az egyben Jakovlev kormányzóval. Putyin korábbi főnöke ellen 1997-ben büntetőeljárást indított az ügyészség. A letartóztatás csak idő kérdése volt. 1997. november 7-én azonban Putyin, mint egy igazi kém, megszervezte egykori pártfogója szökését. Narusova elmondása szerint Szentpétervárra repült, talált egy finn légi mentőt, egy férfit, akinek kifizette a repülést, és kidolgozta a szökési tervet. Narusova szerint ez volt az, ami Jelcin "mély emberi tiszteletet" adott neki. A csapatjátékosként való viselkedés képessége olyan tulajdonság, amelyet minden pozícióban nagyra értékelnek. A korábbi főnök iránti lojalitás pedig különösen fontos volt Jelcin számára, aki elkerülhetetlenül "béna kacsává" vált. Putyin olyan embernek tűnt, aki képes lenne mentelmi garanciákat nyújtani a volt elnöknek.
Vezető a semmiből, aki segítette Putyin karrierjének felemelkedését.....
Ki segítette Putyin karrierjének előrehaladását
"Ki az a Berezovszkij?" - viccelődött Putyin két évvel később, első nagy sajtótájékoztatóján elnökként. Az újságírók nevettek - mindenki túl jól emlékezett még arra, hogy Berezovszkij volt az új kormány "keresztapja", és ha ő nem lett volna, egészen más emberek tartanának sajtótájékoztatókat a Kremlben. 1999 nyarán fél Oroszország kifújta magát, hogy "Ki ez?", miközben a Putyinról szóló történeteket nézte. "Ki az a Putyin?" - csodálkoztak a külföldi újságírók. Akkoriban lehetetlen volt megjegyezni a miniszterelnökök nevét, nemhogy az FSZB igazgatóinak nevét.
És valójában nem is volt mire emlékezni. Vlagyimir Putyin egy viszonylag fiatal szentpétervári tisztviselő volt, akit egy sor politikai és szervezeti kudarc vezetett a fővárosba. A nyilvános politikai küzdelemben szerzett tapasztalatai finoman szólva is sikertelenek voltak. Egyébként az Egységes Oroszország összes vezetője is.
Putyin először 1995-ben próbálta ki magát politikusként. Akkoriban Moszkva egy "emlékeztetőt" adott át az északi fővárosnak: valakinek még a dumaválasztás előtt vezetnie kellett az akkor hatalmon lévő párt, a Mi Hazánk Oroszország helyi szervezetét. Putyin, aki korábban kormányzóhelyettesként dolgozott, beleegyezett. Az első választási kampányban jó pénz vadásznak" bizonyult (1,1 milliárd rubelt gyűjtött össze, míg a központból csak 15 milliót utaltak át), "Viktor Csernomirdin portréit egész Szentpéterváron kiragasztották: 10-15 egyforma plakátot a kerítésen, és akár ötöt egyetlen óriásplakáton" - emlékszik vissza Vlagyimir Pribilovszkij kutató. Ez a stílus 13 évvel később is összetéveszthetetlen: kicsit ritkábban, de hasonló kitartással az Egységes Oroszország aktivistái transzparensekkel lepték el az ország feletti eget, amelyeken ez állt: "Putyin terve Oroszország győzelme!".
A '95-ös szentpétervári választáson a Putyin vezette NDR vesztett. A kormánypárt a szavazatok 12,8 százalékával csak a harmadik helyen végzett a Jabloko és a CPRF mögött. A lista regionális része csak két mandátummal rendelkezett. Az NDR a nyolc városi körzetből csak egy körzetben tudott jelöltet állítani, és az is elbukott.
A második vereség a következő évben következett be. Putyin volt az, aki Anatolij Szobcsak kampányközpontját vezette a '96-os kormányzóválasztáson. A helyi üzletemberek nem voltak hajlandóak fizetni a kormányzó kampányát, amelyet szövetségi és regionális szinten az Alekszandr Korzsakov vezette szilovikok elleneztek. Nem volt pénz és nem volt eredmény. Katonai helikopterek repültek a város fölött, és röplapokat dobtak le, amelyeken az állt, hogy Szobcsak "két bűnügyben is érintett". Putyin semmit sem tehetett ellene. Talán éppen ekkor döbbent rá az Egységes Oroszország leendő vezetője, hogy az adminisztratív erőforrások nagy erőt jelentenek.
Putyin közvetlenül a választások után lemondott. Egyszerű munkanélküli köztisztviselő lett, és csendben egy nyaralóba költözött a várostól 100 kilométerre, a Komszomolszkoje-tó partján. A híressé vált dácsaszövetkezetben Ozero melankóliának hódolt, és kutyáját idomította. "Civil életet akart folytatni üzleti vagy tanári pályára gondolt, nem volt ambíciója Moszkvába menekülni" - emlékszik vissza Szobcsak felesége, a mostani szenátor Ljudmila Narusova, aki azon a nyáron gyakran találkozott Putyinnal.
Putyint Anatolij Csubajsz, egy régi ismerős hívta Moszkvába, aki barátjával ellentétben 1996-ban szédítő politikai karriert futott be. Csubajsz nemcsak a második ciklusára 6 százalékos támogatottsággal készülő Jelcin választási főhadiszállását vezette, hanem győzelemre is vezette. Természetesen nem egyedül. Még a választások előtt az "üzleti támogatók" teljes csoportja bónuszokat kapott - a választási kampányban való aktív részvételért, amennyiben az eredményt hoz. Ismerősei emlékeznek rá, hogy Csubajsz a Rosneft élére akart kerülni - az esetleges privatizációra számítva. Berezovszkij és egy másik oligarcha, Vlagyimir Gusinszkij azonban dührohamot kapott Jelcintől, mondván, hogy "túl sok a kéznél lévő pénz". Végül Csubajszt kérték fel az elnöki adminisztráció vezetésére.
"A kormányzat az úgynevezett "paritás elve" szerint alakult - minden üzleti csoport, amely Jelcin győzelméért dolgozott, delegálta egyik képviselőjét a helyettesítői posztokra" - mondja egy volt Kreml-tisztviselő. Csubajsz viszont úgy döntött, hogy neki jár egy plusz hely. Alekszej Kudrint és Vlagyimir Putyint kérte fel a helyettesítői posztokra. De miután már mindkettőjüket meghívta Moszkvába, rájött, hogy nem lesz bónusz, mivel csak egy hely volt szabad. Csubajsz kinevezte Kudrint.
Mindenkinek vannak rossz időszakai az életben, de nem mindenkinek vannak olyan barátai, akik ilyenkor készek a segítségére sietni. Az Egységes Oroszország leendő vezetőjének voltak ilyen barátai. A már Moszkvában letelepedett Kudrin volt az, aki Putyin számára is helyet talált a fővárosban. Felhívta Alekszej Bolcsakov első miniszterelnök-helyettest, a szentpétervári személyzet Moszkvába "transzport állásának" bajnokát, aki néhány percen belül megegyezett a Kreml "főmenedzserével", Pavel Borodinnal. Így lett Putyin az elnöki adminisztráció helyettes vezetője. Jelcin második hivatali ideje már a második hónapjában járt, és leendő utódja éppen akkor érkezett Moszkvába - több mint szerény helyzetben.
Miért látta a hivatalban lévő elnök Putyint a jövő elnökének? Jelcin először hat hónappal később figyelt fel rá, amikor az elnök fő ellenőrző igazgatóságának vezetője lett, megüresítve a Csubajsz után a kormányba került Kudrin posztját. Putyin szabályosan ellenőrizte az elnök rendeleteinek végrehajtását, az ellenőrző igazgatóságot pedig teljes jogú bűnüldöző szervvé alakította. A Kreml ekkor kezdett rájönni, hogy jó ötlet lenne megszigorítani a régiók feletti ellenőrzést. Jelcint azonban nem annyira a hivatal hatékonysága vonzotta (az valószínűleg nem volt kiemelkedő), mint inkább a személyes tulajdonságai.
A legyőzött és meggyengült Szobcsak Szentpéterváron maradt - egy az egyben Jakovlev kormányzóval. Putyin korábbi főnöke ellen 1997-ben büntetőeljárást indított az ügyészség. A letartóztatás csak idő kérdése volt. 1997. november 7-én azonban Putyin, mint egy igazi kém, megszervezte egykori pártfogója szökését. Narusova elmondása szerint Szentpétervárra repült, talált egy finn légi mentőt, egy férfit, akinek kifizette a repülést, és kidolgozta a szökési tervet. Narusova szerint ez volt az, ami Jelcin "mély emberi tiszteletet" adott neki. A csapatjátékosként való viselkedés képessége olyan tulajdonság, amelyet minden pozícióban nagyra értékelnek. A korábbi főnök iránti lojalitás pedig különösen fontos volt Jelcin számára, aki elkerülhetetlenül "béna kacsává" vált. Putyin olyan embernek tűnt, aki képes lenne mentelmi garanciákat nyújtani a volt elnöknek.
Szerintem nagyon sok ország telibeszarja Ukrajnat , csak sodrodnak az árral.
