Dehogy alázza. Még Ukrajnát se támadja meg egyelőre, a NATO pedig kiröhögte őket az orosz ultimátumra adott válaszával (semmit, de még azt se, volt ez a válasz).
[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
W
Wilson
Guest
Nem fogják szerintem "behúzni" Ukrajnát, nem lesz semmilyen orosz támadás Ukrajna ellen..Pont ezt írtam le múltkor, hogy az oroszok most lépnek vissza a szuperhatalmi státuszba.
Azzal, hogy tulajdonképpen akadálytalanul befolyásolhatják a világ bármelyik pontján a helyi politikai viszonyokat direkt csapatok küldésével, vagy a Wagnerrel, az egyik feltételnek már megfelelt.
A stratégiai bombázóival, és a tengeralattjáróival a világ bármely pontján nukleáris csapást képesek mérni.
És végül jelenleg azzal, hogy behúzzák Ukrajnát a világ közvéleménye, és a jelen helyzetben tehetetlen NATO országok orra előtt, pont a "szembehugyozzák" programpontot pipálják bőszen!
Pedig ezzel csak tovább szívatják magukat, tovább sullyednek a mocsárba, minimális harccal átállna az egész ország, max az azovosokat kellene meg gyozné egy rakéta szalvóval.
W
Wilson
Guest
Én nem vagyok ebben biztos,hogy az ország minimális harc után átállna, max a jelentős orosz népességű keleti területek egy rêsze.
Változatlanul azt mondom, hogy sokkal több hátránya lenne egy orosz inváziónak Ukrajna ellen mint előnye Oroszország számára, és szerintem pontosan tudja ezt Putyin is....
Akkor elárulod nekem, hogy miért nem érkezett még meg a NATO VJTF? Miért nem sorakozott még fel 2-300 F-35 az ukrán támaszpontokon?
Miért nincs általános mozgósítás a NATO összes haderejében?
Egy olyan pofátlan ultimátumot kaptak pedig, amelyik már maga is sértés volt.
Ez eléggé hihetetlenül hangzik, de biztos így van...legyen.
Mindegyik birodalomból ki lehetett volna hozni többet, szebbet, jobbat, melyikre mutassak?
Vagy fordítsuk meg a dolgot:
Adott volt egy állam, ami két világháborút, egy "forradalmat", illetve egy Sztálint is túlélve szuperhatalommá vált, brutális katonai erőt épített ki, űrkutatásban élen járt, satöbbi.
Ennek a birodalomnak a széthullása után az alig 150 milliós lakosság túlélte Jelcin és Gajdar sokkterápiáját és a Nyugat szabadrablását, mostanra hellyel-közzel összeszedte magát, ismét erős katonai gépezettel rendelkezik és a mai napig sikkerrel állja a sarat a 800 milliós Nyugat eddigi összes szankciójával szemben.
Ezt azért nem sok nemzet tudná letenni az asztalra, Oroszország pedig eddig sem ajándékba kapta a területét, az államiságát, vagy az elért sikereit/kudarcait a történelemtől, megfizették és fizetik is a mai napig az árát. Az élősködő létforma sem kimondottan orosz szokás...
Oroszország egyetlen igazi problémája nem a nyersanyagexportra épülő gazdasága (nyersanyagra szükség lesz 50 év múlva is), nem a korrupció és nem a felsorolt egyéb nyűgök-bajok, hanem a demográfia. Ha ennek a trendjét sikerülne tartósan megfordítaniuk, akkor le lehetne tenni az Újorosz birodalom hosszabb távú alapjait is. Ezen áll vagy bukik a buli.
Mert az USA hadereje nélkül a NATO ereje szimplán kevés az oroszok ellen, papírforma ide vagy oda. Az USA pedig nem háborúzni akar, hanem háborúztatni. Európa számára a túlzott amerikai jelenlét és dominancia kimondottan káros.
W
Wilson
Guest
A Nyugat túl sokáig lenézte Oroszországot.....
Kínai nézőpont az Ukrajna körül és az orosz-amerikai kapcsolatokban zajló eseményekről.
A Nyugat túl sokáig lenézte Oroszországot, és mostanra elfogyott a türelme - írta Zhang Hong szakértő a Huanqiu Shibao cikkében. Moszkva nagy türelemmel rendelkezett, de a NATO terjeszkedése és az amerikai uszítás és provokációk kimerítették. Nem maradt más választása, és más módon fog fellépni a Nyugattal szemben, )a szerző biztos benne), és Putyint idézi, aki "aszimmetrikus, gyors és kemény" válaszlépést helyezett kilátásba.
Az orosz-ukrán határon 2021 végén kezdődött "katonai összecsapás" még mindig tart. Január 26-án az Egyesült Államok közölte, hogy a NATO-szövetségesekkel és európai partnerekkel, köztük Ukrajnával folytatott konzultációkat követően írásbeli választ küld Oroszország "biztonsági garanciák iránti kérésére", és ismét párbeszédre szólította fel Moszkvát. Közben Wendy Sherman amerikai külügyminiszter-helyettes ugyanezen a napon azt mondta, hogy Oroszország továbbra is azt tervezi, hogy február közepére megszállja Ukrajnát. Egyfelől az államok ismét "meghúzzák a ravaszt", másfelől pedig tárgyalásokra szólítanak fel.
Ez a magatartás alakítja-e Oroszország újfajta kapcsolatrendszerét a Nyugattal?
Ahogy az Egyesült Államok és a Nyugat továbbra is szorongatta Oroszország geostratégiai mozgásterét, Moszkva az ellensúlyozás kockázatosabb módjára - a katonai konfrontációra - tért át: csapatok telepítését Ukrajna határai közelébe és nagyszabású hadgyakorlatokat tartott. Az Egyesült Államok és a Nyugat továbbra is az orosz "esetleges invázió" gondolatát hirdeti. Miért döntött Moszkva úgy, hogy a Nyugattal ezzel a bizonyos modellel tárgyal? Ennek mély történelmi és gyakorlati megfontolásai vannak.
Először is, a Nyugat Oroszország iránti megvetése megnehezíti a diplomáciai kommunikációt. A hidegháború vége óta győztesnek kiáltotta ki magát. Akár a gazdasági fejlődésről, akár a politikai reformról volt szó, a "tanár" szerepét igyekezett betölteni, és "utasításokat osztogatott" más országoknak a belügyeikkel kapcsolatban. Bár a Nyugat egyszer már felvette Oroszországot a G7-be, soha nem tekintette a csoport valódi tagjának. A nyugati országok mindig is komoly biztonsági fenyegetésnek tekintették a hatalmas nukleáris arzenállal rendelkező Oroszországot, és folyamatosan szorongatták és korlátozták stratégiai mozgásterét. Egyfelől a Nyugat a Varsói Szerződés tagjainak a NATO és az Európai Unió általi befogadását a hidegháborús örökség végének tekinti, másfelől a posztszovjet térségnek a nyugati politikai, gazdasági és biztonsági rendszerbe való beolvasztását a hidegháborús vívmányok megszilárdításának tekinti. A Nyugat teljesen figyelmen kívül hagyja Moszkva félelmeit a NATO keleti terjeszkedésétől, valamint az orosz társadalom sajátos érzéseit és történelmi emlékezetét a posztszovjet térséggel kapcsolatban.
A huszonegyedik századba lépve továbbra is a "színes forradalmat" hirdette Oroszország szomszédos országaiban, arra ösztönözve őket, hogy forduljanak az ő irányukba. A nyugati országok megvetése végül a bizalom csökkenéséhez vezetett, és heves geopolitikai játszmákhoz vezetett Grúziában és Ukrajnában. Ráadásul egyes nyugati politikusok és médiumok gyakran használnak becsmérlő kifejezéseket Oroszországgal és annak vezetőivel szemben, rendkívüli tiszteletlenséget, arroganciát, sőt ellenségességet tanúsítva Moszkvával szemben. Bár a hidegháború már évekkel ezelőtt véget ért, mentalitása még mindig mélyen beivódott a nyugati országok tudatába.
Másodszor, a stratégiai türelem fokozatosan fogytán van, ami arra készteti Oroszországot, hogy változtasson a Nyugattal való kapcsolattartás módján. Az orosz társadalom mindig is kedvezően tekintett Európára. A hidegháború befejezése után sok orosz úgy vélte, hogy kultúra, politikai rendszer és piaci modell tekintetében megérdemlik, hogy a nyugati világ részévé váljanak. Oroszország és a nyugati világ "összeolvadásának" folyamata a huszadik században azonban nem volt ideális: a NATO és az Európai Unió lelkesedett a kelet- és közép-európai országok csatlakozásáért, sőt néhány posztszovjet országot a szövetség jövőbeli potenciális tagjának tekintett. Oroszország azonban még mindig "idegen" a Nyugat szemében: az európai országok Oroszország esetleges uniós csatlakozását "elefánt a porcelánboltban" jelenségéhez hasonlítják.
Moszkva egy ideig nagyon komolyan vette az Egyesült Államokkal való kapcsolatait. A 2001. szeptember 11-i támadások után például Vlagyimir Putyin azonnal részvétét fejezte ki George W. Bush kormányának, és teljes mértékben támogatta az Egyesült Államok terrorizmus elleni erőfeszítéseit. Barack Obama kormánya alatt, az orosz-grúz háborút követően az amerikai és az orosz vezetők még keményen dolgoztak a kapcsolatok "visszaállításán". A 2014-es ukrajnai válság után Putyin még mindig nem vonakodott javítani a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. A hidegháború végét követő 30 évben Oroszország a Nyugattal való kapcsolatok javítására irányuló törekvést a legtöbbször diplomáciai prioritásai közé sorolta, és Moszkva mindig nagy stratégiai türelmet tanúsított ebben a kérdésben.
Az Egyesült Államok és a Nyugat diplomáciai elszigetelése és elnyomása azonban apránként "kiürítette" Oroszországot. A Joe Biden-kormány megjelenésével az USA a nyugati országok "egységfrontját" alakította ki Oroszországgal szemben, és közös transzatlanti szövetségi fellépésre törekedett mind diplomáciai, mind katonai téren. 2021-ben az Európai Unióval együtt számos szankciót vezettek be Oroszország ellen, és kiutasították a diplomatáit. Ezek a lépések azt éreztették Moszkvával, hogy a Nyugattal fenntartott kapcsolataiban kevés a javítanivaló. Washington nyomására az EU-n belüli "oroszellenes mozgalom", amelyet kezdetben az Egyesült Királyság és a kelet-európai országok képviseltek, fokozatosan átterjedt Németországra és Franciaországra, amelyek korábban az Oroszországgal folytatott párbeszédet támogatták.
Ezt különösen világosan mutatja, hogy a NATO nemcsak felgyorsítja katonai terjeszkedését kelet felé, hanem egyre kockázatosabb és provokatívabb magatartást tanúsít. Az elmúlt években megnőtt a szövetség fekete-tengeri és balti-tengeri hadgyakorlatainak terjedelme és gyakorisága, emellett gyorsreagálású erőket hozott létre a Baltikumban, valamint új katonai és rakétavédelmi bázisokat létesített Romániában és Lengyelországban. A szövetségesek közötti katonai együttműködés szintje folyamatosan növekszik, és a katonai segítségnyújtás gyorsan növekszik. 2020 júniusában a NATO "partneri kapacitás építő" státuszt adott Ukrajnának, ami azt jelenti, hogy Ukrajna a NATO "társult tagjává" vált, és a csoporttól a védelem és a biztonság kivételével minden "tagsági forrást" megkapott. Ezen túlmenően a szövetség átfogó támogatást nyújt számára a hírszerzés, a katonai kiképzés, a logisztika és a parancsnokság terén, és cserébe Ukrajna a NATO rendelkezésére bocsáthatja katonai bázisait.
Harmadszor, Oroszországnak a Nyugattal való kapcsolatfelvétel új módjára való áttérése elkerülhetetlen. Putyin tavaly áprilisi, a Szövetségi Gyűléshez intézett beszédét újraolvasva megérthetjük, hogy jelenleg mennyire feszült a viszony a két fél között. Putyin azt mondta, hogy Oroszország óvatos, visszafogott és puha, és reméli, hogy minden nemzetközi partnerével jó kapcsolatokat tart fenn. "Valóban nem akarunk hidakat felégetni, de ha valaki a jó szándékunkat közömbösségnek vagy gyengeségnek érzékeli, és ezeket a hidakat tartósan fel akarja égetni vagy akár maga is fel akarja robbantani, akkor tudnia kell, hogy Oroszország válasza aszimmetrikus, gyors és kemény lesz".
Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti hidegháború 44 éves története bebizonyította, hogy az abszolút biztonságot nem lehet egyszerűen fegyverkezés útján elérni, és hogy az egyoldalú biztonság megbízhatatlan béke. A hidegháborús mentalitás és a zéró összegű játék csak újabb jelentős kockázatokat jelenthet ebben az instabil helyzetben. Az Ukrajnával szomszédos területeken a közelmúltban kialakult biztonsági válság nem csupán a NATO-bővítés problémája, hanem az USA és a Nyugat által kezdeményezett nemzetközi biztonsági mechanizmusok válsága, és bizonyos mértékig a globális kormányzás válsága is.
(c) Zhang Hong (张弘) a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Oroszországi, Kelet-Európai és Közép-Ázsiai Intézetének kutatója.
https://inosmi.ru/20220129/krizis-252771754.html -
eredeti cikk kínaiul
https://opinion.huanqiu.com/article/46Zxo7PvL7j -
Kínai nézőpont az Ukrajna körül és az orosz-amerikai kapcsolatokban zajló eseményekről.
A Nyugat túl sokáig lenézte Oroszországot, és mostanra elfogyott a türelme - írta Zhang Hong szakértő a Huanqiu Shibao cikkében. Moszkva nagy türelemmel rendelkezett, de a NATO terjeszkedése és az amerikai uszítás és provokációk kimerítették. Nem maradt más választása, és más módon fog fellépni a Nyugattal szemben, )a szerző biztos benne), és Putyint idézi, aki "aszimmetrikus, gyors és kemény" válaszlépést helyezett kilátásba.
Az orosz-ukrán határon 2021 végén kezdődött "katonai összecsapás" még mindig tart. Január 26-án az Egyesült Államok közölte, hogy a NATO-szövetségesekkel és európai partnerekkel, köztük Ukrajnával folytatott konzultációkat követően írásbeli választ küld Oroszország "biztonsági garanciák iránti kérésére", és ismét párbeszédre szólította fel Moszkvát. Közben Wendy Sherman amerikai külügyminiszter-helyettes ugyanezen a napon azt mondta, hogy Oroszország továbbra is azt tervezi, hogy február közepére megszállja Ukrajnát. Egyfelől az államok ismét "meghúzzák a ravaszt", másfelől pedig tárgyalásokra szólítanak fel.
Ez a magatartás alakítja-e Oroszország újfajta kapcsolatrendszerét a Nyugattal?
Ahogy az Egyesült Államok és a Nyugat továbbra is szorongatta Oroszország geostratégiai mozgásterét, Moszkva az ellensúlyozás kockázatosabb módjára - a katonai konfrontációra - tért át: csapatok telepítését Ukrajna határai közelébe és nagyszabású hadgyakorlatokat tartott. Az Egyesült Államok és a Nyugat továbbra is az orosz "esetleges invázió" gondolatát hirdeti. Miért döntött Moszkva úgy, hogy a Nyugattal ezzel a bizonyos modellel tárgyal? Ennek mély történelmi és gyakorlati megfontolásai vannak.
Először is, a Nyugat Oroszország iránti megvetése megnehezíti a diplomáciai kommunikációt. A hidegháború vége óta győztesnek kiáltotta ki magát. Akár a gazdasági fejlődésről, akár a politikai reformról volt szó, a "tanár" szerepét igyekezett betölteni, és "utasításokat osztogatott" más országoknak a belügyeikkel kapcsolatban. Bár a Nyugat egyszer már felvette Oroszországot a G7-be, soha nem tekintette a csoport valódi tagjának. A nyugati országok mindig is komoly biztonsági fenyegetésnek tekintették a hatalmas nukleáris arzenállal rendelkező Oroszországot, és folyamatosan szorongatták és korlátozták stratégiai mozgásterét. Egyfelől a Nyugat a Varsói Szerződés tagjainak a NATO és az Európai Unió általi befogadását a hidegháborús örökség végének tekinti, másfelől a posztszovjet térségnek a nyugati politikai, gazdasági és biztonsági rendszerbe való beolvasztását a hidegháborús vívmányok megszilárdításának tekinti. A Nyugat teljesen figyelmen kívül hagyja Moszkva félelmeit a NATO keleti terjeszkedésétől, valamint az orosz társadalom sajátos érzéseit és történelmi emlékezetét a posztszovjet térséggel kapcsolatban.
A huszonegyedik századba lépve továbbra is a "színes forradalmat" hirdette Oroszország szomszédos országaiban, arra ösztönözve őket, hogy forduljanak az ő irányukba. A nyugati országok megvetése végül a bizalom csökkenéséhez vezetett, és heves geopolitikai játszmákhoz vezetett Grúziában és Ukrajnában. Ráadásul egyes nyugati politikusok és médiumok gyakran használnak becsmérlő kifejezéseket Oroszországgal és annak vezetőivel szemben, rendkívüli tiszteletlenséget, arroganciát, sőt ellenségességet tanúsítva Moszkvával szemben. Bár a hidegháború már évekkel ezelőtt véget ért, mentalitása még mindig mélyen beivódott a nyugati országok tudatába.
Másodszor, a stratégiai türelem fokozatosan fogytán van, ami arra készteti Oroszországot, hogy változtasson a Nyugattal való kapcsolattartás módján. Az orosz társadalom mindig is kedvezően tekintett Európára. A hidegháború befejezése után sok orosz úgy vélte, hogy kultúra, politikai rendszer és piaci modell tekintetében megérdemlik, hogy a nyugati világ részévé váljanak. Oroszország és a nyugati világ "összeolvadásának" folyamata a huszadik században azonban nem volt ideális: a NATO és az Európai Unió lelkesedett a kelet- és közép-európai országok csatlakozásáért, sőt néhány posztszovjet országot a szövetség jövőbeli potenciális tagjának tekintett. Oroszország azonban még mindig "idegen" a Nyugat szemében: az európai országok Oroszország esetleges uniós csatlakozását "elefánt a porcelánboltban" jelenségéhez hasonlítják.
Moszkva egy ideig nagyon komolyan vette az Egyesült Államokkal való kapcsolatait. A 2001. szeptember 11-i támadások után például Vlagyimir Putyin azonnal részvétét fejezte ki George W. Bush kormányának, és teljes mértékben támogatta az Egyesült Államok terrorizmus elleni erőfeszítéseit. Barack Obama kormánya alatt, az orosz-grúz háborút követően az amerikai és az orosz vezetők még keményen dolgoztak a kapcsolatok "visszaállításán". A 2014-es ukrajnai válság után Putyin még mindig nem vonakodott javítani a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. A hidegháború végét követő 30 évben Oroszország a Nyugattal való kapcsolatok javítására irányuló törekvést a legtöbbször diplomáciai prioritásai közé sorolta, és Moszkva mindig nagy stratégiai türelmet tanúsított ebben a kérdésben.
Az Egyesült Államok és a Nyugat diplomáciai elszigetelése és elnyomása azonban apránként "kiürítette" Oroszországot. A Joe Biden-kormány megjelenésével az USA a nyugati országok "egységfrontját" alakította ki Oroszországgal szemben, és közös transzatlanti szövetségi fellépésre törekedett mind diplomáciai, mind katonai téren. 2021-ben az Európai Unióval együtt számos szankciót vezettek be Oroszország ellen, és kiutasították a diplomatáit. Ezek a lépések azt éreztették Moszkvával, hogy a Nyugattal fenntartott kapcsolataiban kevés a javítanivaló. Washington nyomására az EU-n belüli "oroszellenes mozgalom", amelyet kezdetben az Egyesült Királyság és a kelet-európai országok képviseltek, fokozatosan átterjedt Németországra és Franciaországra, amelyek korábban az Oroszországgal folytatott párbeszédet támogatták.
Ezt különösen világosan mutatja, hogy a NATO nemcsak felgyorsítja katonai terjeszkedését kelet felé, hanem egyre kockázatosabb és provokatívabb magatartást tanúsít. Az elmúlt években megnőtt a szövetség fekete-tengeri és balti-tengeri hadgyakorlatainak terjedelme és gyakorisága, emellett gyorsreagálású erőket hozott létre a Baltikumban, valamint új katonai és rakétavédelmi bázisokat létesített Romániában és Lengyelországban. A szövetségesek közötti katonai együttműködés szintje folyamatosan növekszik, és a katonai segítségnyújtás gyorsan növekszik. 2020 júniusában a NATO "partneri kapacitás építő" státuszt adott Ukrajnának, ami azt jelenti, hogy Ukrajna a NATO "társult tagjává" vált, és a csoporttól a védelem és a biztonság kivételével minden "tagsági forrást" megkapott. Ezen túlmenően a szövetség átfogó támogatást nyújt számára a hírszerzés, a katonai kiképzés, a logisztika és a parancsnokság terén, és cserébe Ukrajna a NATO rendelkezésére bocsáthatja katonai bázisait.
Harmadszor, Oroszországnak a Nyugattal való kapcsolatfelvétel új módjára való áttérése elkerülhetetlen. Putyin tavaly áprilisi, a Szövetségi Gyűléshez intézett beszédét újraolvasva megérthetjük, hogy jelenleg mennyire feszült a viszony a két fél között. Putyin azt mondta, hogy Oroszország óvatos, visszafogott és puha, és reméli, hogy minden nemzetközi partnerével jó kapcsolatokat tart fenn. "Valóban nem akarunk hidakat felégetni, de ha valaki a jó szándékunkat közömbösségnek vagy gyengeségnek érzékeli, és ezeket a hidakat tartósan fel akarja égetni vagy akár maga is fel akarja robbantani, akkor tudnia kell, hogy Oroszország válasza aszimmetrikus, gyors és kemény lesz".
Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti hidegháború 44 éves története bebizonyította, hogy az abszolút biztonságot nem lehet egyszerűen fegyverkezés útján elérni, és hogy az egyoldalú biztonság megbízhatatlan béke. A hidegháborús mentalitás és a zéró összegű játék csak újabb jelentős kockázatokat jelenthet ebben az instabil helyzetben. Az Ukrajnával szomszédos területeken a közelmúltban kialakult biztonsági válság nem csupán a NATO-bővítés problémája, hanem az USA és a Nyugat által kezdeményezett nemzetközi biztonsági mechanizmusok válsága, és bizonyos mértékig a globális kormányzás válsága is.
(c) Zhang Hong (张弘) a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Oroszországi, Kelet-Európai és Közép-Ázsiai Intézetének kutatója.
https://inosmi.ru/20220129/krizis-252771754.html -
eredeti cikk kínaiul
https://opinion.huanqiu.com/article/46Zxo7PvL7j -
T
Törölt tag 2361
Guest
T
Törölt tag 2577
Guest
T
Törölt tag 2361
Guest
hanyszor kell meg leirni hogy ukraina nem NATO tag? nem koteles senki hogy megvedje.
leszarja kb mindenki. az egesz cirkusz csak szavakban men az amcsi es a ruszki kozzt. ukraina meg annyira epp rossz szerencses, hogy o van a cirkusz kozepen.
azert is nincs 300db f35 ojropaba. mert nincs semmi szugseg rajuk.
Nem, de amikor legutoljára horogkeresztes zászlók indultak az orosz sztyeppére, akkor ez lett a vége.Ne már, ez a kép is mostanában készült?
Számtalan elemzés született már a témában pro és kontra, de azt nem merném kijelenteni, hogy nem lesz akár egy támadás Ukrajna ellen, sőt, nem fog kirobbanni egy nagyobb háború.
Az egy dolog, hogy rengeteg érv szól amellett, hogy miért ne legyen háború Oroszország és Ukrajna között, a magam részéről én is ezt szeretném.
Ugyanakkor a puttonyba már bele sem fér, olyan sok valódi ok van arra is, hogy legyen háború és távolról sem csak Ukrajnával. Sőt, az igazi célkeresztben nem is Ukrajna van. A NATO/USA célpontja Oroszország, Oroszország pedig a NATO/USA elleni háborúra kell, hogy felkészültté váljon.
Amíg Oroszország a jelenlegi formájában létezik és működik, addig nincs igazi katonai hozzáférése az USA-nak Kínához, tehát hiába Kínát jelölik ki, mint az igaz nagy riválist a jövőben, ez a rivális a jövőben csak akkor lesz Washington számára kezelhető, ha a jelen fő akadályával valahogyan leszámolnak – ez pedig Oroszország.
Világszinten olyan sok megoldatlan probléma halmozódott fel, hogy arra szavak nincsenek, Keleten és Nyugaton is egyaránt.
Ehhez képest a világ vezető nagyhatalmai – élükön messze az Egyesült Államokkal – nemhogy ezen problémák globális szintű megoldásával lennének elfoglalva, hanem ehelyett növekvő számú és intenzitású háborús provokációk sorozatával szórakoztatják az egész világot mind diplomáciai, mind konkrét technikai értelemben.
Eszük ágában sincs – soha nem is volt – rendezni a világ dolgait és win-win szituációra játszani, hiszen ennél sokkal fontosabb a szent tehénként kezelt katonai-ipari komplexum túlélése, ami a jelenlegi – természetesen soha nem létezett – valódi háttérhatalmi struktúra fő ottani bázisa.
Ha nem lenne a világ az állandó és mesterséges háborús fenyegetés árnyékában, akkor nem lenne szükség az ész nélküli módon gigantikus pénzeket felemésztő hadianyag gyártásra és haderő fenntartására. ha pedig ez nem kellene, akkor a boltot be lehetne csukni, de legalábbis radikálisan csökkenteni, ez esetben pedig az USA-n jelenleg is élősködő hatalmi elit bázisa gyakorlatilag megszűnne, sőt, az USA jelenlegi világhatalmi pozíciója is a helyére kerülne, azaz vissza a többi nagyhatalom közé.
A csúcsra járatott amerikai hadigazdálkodás és háborús kampányok, valamint az ezen keresztül csúcsra érkezett szupergazdag elitnek esze ágában sincs lemondania a kiváltságos helyzetéről még akkor sem, ha ez a végtelenségig nyilvánvalóan ez az állapot nem tartható fent. Sőt, ha tovább nem tudják majd a megszokott módon fenntartani a pozíciójukat, akkor elérkezik az ideje annak, hogy más módon próbálják meg továbbra is „kézben tartani a gyeplőt”.
Ha az USA akarta volna, bőséges ideje lett volna arra, hogy kiegyezzen az oroszokkal, stabilitást és békét hozva Európának is. Ja igen, ebben az esetben jól járt volna Európa meg az oroszok is, ez pedig Amerika szerint hosszabb távon veszélyeztette volna Amerika érdekeit. Ezek az érdekek nem nemzetbiztonsági, hanem világhatalmi érdekek, ezt ne feledje senki!
Csak az amerikai narratívában a nemzetbiztonság = korlátlan világhatalom.
Kedves nem?
Az egy dolog, hogy rengeteg érv szól amellett, hogy miért ne legyen háború Oroszország és Ukrajna között, a magam részéről én is ezt szeretném.
Ugyanakkor a puttonyba már bele sem fér, olyan sok valódi ok van arra is, hogy legyen háború és távolról sem csak Ukrajnával. Sőt, az igazi célkeresztben nem is Ukrajna van. A NATO/USA célpontja Oroszország, Oroszország pedig a NATO/USA elleni háborúra kell, hogy felkészültté váljon.
Amíg Oroszország a jelenlegi formájában létezik és működik, addig nincs igazi katonai hozzáférése az USA-nak Kínához, tehát hiába Kínát jelölik ki, mint az igaz nagy riválist a jövőben, ez a rivális a jövőben csak akkor lesz Washington számára kezelhető, ha a jelen fő akadályával valahogyan leszámolnak – ez pedig Oroszország.
Világszinten olyan sok megoldatlan probléma halmozódott fel, hogy arra szavak nincsenek, Keleten és Nyugaton is egyaránt.
Ehhez képest a világ vezető nagyhatalmai – élükön messze az Egyesült Államokkal – nemhogy ezen problémák globális szintű megoldásával lennének elfoglalva, hanem ehelyett növekvő számú és intenzitású háborús provokációk sorozatával szórakoztatják az egész világot mind diplomáciai, mind konkrét technikai értelemben.
Eszük ágában sincs – soha nem is volt – rendezni a világ dolgait és win-win szituációra játszani, hiszen ennél sokkal fontosabb a szent tehénként kezelt katonai-ipari komplexum túlélése, ami a jelenlegi – természetesen soha nem létezett – valódi háttérhatalmi struktúra fő ottani bázisa.
Ha nem lenne a világ az állandó és mesterséges háborús fenyegetés árnyékában, akkor nem lenne szükség az ész nélküli módon gigantikus pénzeket felemésztő hadianyag gyártásra és haderő fenntartására. ha pedig ez nem kellene, akkor a boltot be lehetne csukni, de legalábbis radikálisan csökkenteni, ez esetben pedig az USA-n jelenleg is élősködő hatalmi elit bázisa gyakorlatilag megszűnne, sőt, az USA jelenlegi világhatalmi pozíciója is a helyére kerülne, azaz vissza a többi nagyhatalom közé.
A csúcsra járatott amerikai hadigazdálkodás és háborús kampányok, valamint az ezen keresztül csúcsra érkezett szupergazdag elitnek esze ágában sincs lemondania a kiváltságos helyzetéről még akkor sem, ha ez a végtelenségig nyilvánvalóan ez az állapot nem tartható fent. Sőt, ha tovább nem tudják majd a megszokott módon fenntartani a pozíciójukat, akkor elérkezik az ideje annak, hogy más módon próbálják meg továbbra is „kézben tartani a gyeplőt”.
Ha az USA akarta volna, bőséges ideje lett volna arra, hogy kiegyezzen az oroszokkal, stabilitást és békét hozva Európának is. Ja igen, ebben az esetben jól járt volna Európa meg az oroszok is, ez pedig Amerika szerint hosszabb távon veszélyeztette volna Amerika érdekeit. Ezek az érdekek nem nemzetbiztonsági, hanem világhatalmi érdekek, ezt ne feledje senki!
Csak az amerikai narratívában a nemzetbiztonság = korlátlan világhatalom.
Kedves nem?
Nincs helye Ukrajnának a NATO-ban a horvát államfő szerint | hirado.hu
„Ha eszkalálódik a helyzet, (a NATO-tag) Horvátország egyetlen katonával sem fog részt venni” – mondta az államfő, aki egyben a horvát hadsereg főparancsnoka is. „Semmi közünk nincs hozzá, és nem is lesz, ezt garantálom” – szögezte le Milanovic."
Pedig amit Putyin követelés csomagként - méghozzá eléggé nyíltan - letett az asztalra az bizony egy nyílt "kihívás" a keringőre. Majd meglátjuk, hogy kinek mekkora a táncos kedve.