Szu-57 / Su-57 Felon / PAK-FA (T-50) / FGFA (Szuhoj, Oroszország)

Pedig a MiG-23asnak nem a repülő tulajdonságaival volt baj. Pont azt kellett volna fejleszteni, ami úgy maradt. Az elektronikát, a megbízhatóságot, és a fogyasztást. Persze azt nem tudták. Maradt a pótcselekvés.
Az is a kivonásra érte el a tervezett teljesítményét.
Igen. Pedig ambícióból sosem volt hiány.
Ahogy a Szu-27-es lett volna az első teljesen glass-cockpit gép a világon, ha… (de nem lett és így az elsőség megmaradt az 1981-től hadrendbe álló F/A-18A-nak), úgy lett volna a világ első sisakcélzóval szerelt gépe a MiG-23-as is.
Az amerikaiakkal egy időben tesztelték ők is a sisakcélzót, de az végül majd csak a MiG-29-esen jelenik meg, 1983 után.
A MiG-23-ason meg sose.
Ahogy a Szu-27-es se lett végül glass-cockpitos, csak majd az SzM átépítésekkel, 2003 után.
Húsz évvel később.
A Szu-35-öst tekintve meg 30 évvel később.
 
.
.
Valószinűleg az is okozza, a félkész A majd máris érkező M változat ritmust, hogy az oroszok állandóan lemaradásban vannak, és állandóan "választ kell adni" valami amerikai fejlesztésre. Amikor az izraeli F-16-osok szétverték az arabokat 1982-ben, vagy amikor 81-ben lebombázták az iraki reaktort, akkor a szovjeteknek hirtelen nagyon égető lett a MiG-21/23 szinten túllépni. Biztos vagyok benne, hogy ez a politikai nyomás tolta fel a gyártósorra az erősen primitiv elektronikájú MiG-29-et, gondolom, úgy voltak vele, még az is jobb, mint a MiG-23 szinten maradni. Lehet, az exportpiacukat védendő is kellett valami újat felmutatni 82 után.
.
Szerintem anno a MiG-23 kapcsán is ez volt a helyzet, ott a Mirage-III és a Phantom jelentette a nyomást, hogy a Mig-17/19/21 kevés.
.
Most megint ugyanez, nagy a nyomás az oroszokon, az USA már 20 éve repked 5 gen gépekkel, az izraeliek megint irányt mutatnak a használatukkal, az oroszoknak megint nincs hasonló fajsúlyú válasza erre, csak készülget valami, igy megint ott járunk, hogy egy fél Szu-57 is jobb, mint a semmi
Csak a margóra.
1981-ben, ha lett volna számottevő MiG-23MF csak ott és fel is szállnak, akkor a támadás sanszosan meghíúsul vagy min. komoly veszteséget okoztak volna.
A VSz-ben ekkor már volt MF.
Pedig a MiG-23asnak nem a repülő tulajdonságaival volt baj. Pont azt kellett volna fejleszteni, ami úgy maradt. Az elektronikát, a megbízhatóságot, és a fogyasztást. Persze azt nem tudták. Maradt a pótcselekvés.
Az is a kivonásra érte el a tervezett teljesítményét.
Marhaság, a videó igen röviden erről is szól, de majd egy másik videóban bőven lesz több is.
A MiG-23MLD mellett konkrétan nálam felmerült a kérdés, hogy hova kellett erőltetni a "félkész" 29-es gépeket.
Persze ott is voltak a technikai okokon túlmutató dolgok.
A MiG-23M, ML és MLD lépcsőfokot pótcselekvésnek hívni elég vicces.
De hát tőled mi nem az...
 
A MiG-23MLD mellett konkrétan nálam felmerült a kérdés, hogy hova kellett erőltetni a "félkész" 29-es gépeket.
.
.
Jól tudom, hogy a MiG-23MLD korszerűsitésbe 1982-ben, tehát az izraeli háborús tapasztalatok alapján kezdtek? Itt esetleg felmerülhet a kérdés, nem tudom, ti hogy látjátok, de nem lett volna jobb a 23MLD-be tett időt és energiát inkább a 29-es fejlesztésének gyorsabb, komplettebb befejezésére forditani?
Szóval a kérdésed szerintem forditva is feltehető....!
 
Bocsánat, nem vagyok nagy repszaktértő, de tudtommal a MiG-23 gyártástechnikailag is kudarc volt az alacsony élettartam miatt. Ezen a modernizáció nem segített, segíthetett. Ráadásul a manuális szárnynyilazás változtatás is leterhelte a pilótát, aki kvázi 3-4 repülőgépet kellett megtanulnia vezetni, mert annyira változtak a reptulajdonságok. Másik probléma, hogy éppen a változtatható szárnyszerekez miatt, egyszerűen alacsonyabb volt a "G" határ a repülőgépnél, mint egy fix szárnynál.
 
300451.jpg

300501.jpg
 
  • Tetszik
Reactions: gacsat