Ebben a kínai-orosz összeborulásban jelen pillanatban a felek számára van ráció, mert ha egyszerre két helyen kezdik el verni a palávert (Ukrajna, Tajvan), akkor az USA várhatóan nem lesz képes mindkettőt szimultán kezelni, még a helyi szövetségeseinek támogatásával sem. Az mindenesetre beszédes, hogy a bejelentett bazinagy kínai-orosz gázügylet nem jüanban, de nem is rubelben lesz elszámolva, hanem a nagyhatalomként lesajnált EU fizetőeszközében, az euróban.
De várhatóan ez a szövetség sem fog örökké tartani, ugyanis évszázados története van a Szibéria déli feléért folyó harcnak a két szomszédvár között. Kínaiak jönnek föl mint a talajvíz, az oroszok egy ideje stagnálni látszanak.
Utóbbiak véleményem szerint azért is próbálnak a Nyugattól pont most biztonsági garanciákat kicsikarni, mert most még erősek, mert kitart a 2010-es évek fegyverkezési lendülete, ami most már egyértelműn megtörni látszik és most kell kihozni belőle azt, amit még ki lehet. Másrészt a jövőben lehetséges, hogy számolniuk kell a "keleti fronttal" is, ha Kínának megjön az étvágya az orosz távol-kelethez.
A távol-keleti orosz egységek Belaruszba telepítésének nehogy az legyen a vége, hogy a kínai hadsereg költözik be az kiürült orosz laktanyákba, amíg az oroszok nyugaton kalandoznak. Nem olyan nagy a szerelem Kína és Oroszország között, mint amilyennek az látszik, nem véletlenül voltak szovjet
szárazföldi csapatok illetve
légierő Mongóliában.
Az USA-t sikeresen kiszorították a közép-ázsiai régióból, ami mindkét ázsiai hatalom viszonylag védtelen alfele/háta, Putyin is sokat bizniszelt az isztánokkal, hogy azok kitegyék az amerikaiakat az afganisztáni kalandhoz jó pénzért bérbe adott üzbég, tádzsik illetve kirgiz bázisokról, illetve Afganisztánt is elhagyták. Most ketten maradtak és előbb utóbb lesz azért itt érdekellentét Kína és Oroszország között.
tass.com
english.hani.co.kr
