Erővel általában mindig az próbál meg elérni valamit, akinek máshogy esélye sincs arra, hogy bármit is elérjen.
A Nyugat tudott és a mai napig is tud a kívülállók számára is vonzó társadalmi berendezkedést, életkilátásokat és életszínvonalat biztosítani, kisebb-nagyobb döccenőkkel ugyan, de alapvetően Kína is efelé halad egy ideje.
A Nyugat felemelkedése, dicsősége, fejlettsége, életszínvonala, mások számára is vonzó társadalmi berendezekedése annak köszönhető, hogy leigázta az egész világot. Erővel érte ezt el.
1492, a ma már gyűlölt Kolombusz által megtett felfedezés nyomán indult meg a Nyugat világhódítása, amire alapozta azt a jóléti imázst, amit amúgy a gyarmatok lerablásával finanszírozott. És mindez azért is indulhatott meg, mert 1492-ben kiűzték a mórokat a spanyolok. Erővel.
Jegyzem meg - de csak halkan - hogy 1490-ben, tehát két évvel korábban hal meg Corvin Mátyás és ezzel keletkezik az a bizonyos közép-európai hatalmi vákuum, ami elősegítette a török érdemi előretörését. Ami technikailag rajtunk akadt meg.
Így persze ami minket, közép-európaiakat végleg széttagolt és visszavetett, az nem jutott el Nyugatra, ami így kvázi jól elvolt magával és a gyarmataival, meg egymással, a gyarmatokért vívott küzdelemben.
És minden, ami az ezt követő fél évezredben történt, az ebben a relációban zajlott. A győztes mindent visz szituáció alakult ki, nekik megvolt végig a világhódítás javaiból származó erőfölényük, hogy nekünk ne juthasson abból semmi se.
Csak úgy irígyeljük és csodáljuk a Nyugat áldásos jóságát, erkölcsi nagyságát, történelmi és társadalmi vívmányait, hogy ezekhez a világ kifosztása és egy szerencsés történelmi klíma is hozzájárult.
Ha az Oszmán Birodalom fixa ideája csak a belső-ázsia és az Arab-félsziget meghódításában merült volna ki, akkor a világ fehér emberek által véghezvitt "felfedezésében" valószínű a közép- és kelet-európai népeknek is jutott volna némi szerep.
Persze nyilávnvaló, hogy a nagy tengerész nemzeteknek sokkal egyszerűbb volna eljutni Amerikába, mint a Közép-Európa népeinek, de ugyanez már nem lett volna elmondható Afrikáról és Ázsiáról, azon belül is monduk Indiáról.
Közép-Európa népeinek esetleges expanziós politikáját egy az egyben az Oszmán Birodalom blokkolta annak természetes lehetséges szárazföldi útvonalai felé. De nem ám a határokon, hanem közvetlen megszállással. Akinek meg nem jutott a törökből, annak jutott a tatárból.
Érdemes megnézni a Brit Birodalom történelmét, az angol történelmet a hódítások, a gyarmatbirodalom kora előtt és után. Az angolszász arrogancia fajsúlya vajon hogyan alakult volna, ha az egész angol történelem csak a skótok meg az írek hajkurászásáról szólna?
És a német-alföldi népek, a hollandok, belgák? Évszázadokon át hol a spanyolok, hol a franciák nyomták el őket, háborúztak az angolokkal, megszállták őket a németek, de mindvégig megvoltak a gyarmataik. Volt, hogy egymásét foglalták el.
Az egész világot is képesek voltaka nyugati népek lángba borítani, annak rendszeres újrafelosztása címén.
Ezen alapszik a Nyugat felsőbbrendűsége.
Azt viszont lehet látni, hogy az nincs kőbe vésve még 400 év után sem, hogy azoknak, akik az Oderától keletre élnek, csak és kizárólag kuss lehet a nevük.
A Nyugat hegemóniája nem örök.