aquarell:
Olvasom és hallgatom őt is, nagyon jó meglátásai vannak, de..., nem tudom, nem vagyok biztos abban, hogy minden teljesen úgy van, ahogy látja. De nem vonom kétségbe a szakértelmét, az biztos, hogy nem semmi koponya.
Centquri prime:
Köszi a hosszú választ, igen, van benne igazságod..., de...
Én egyelőre a következőeket gondolom:
1. Oroszország elveszítette ezt a háborút.
Már azzal, hogy elindította, de ezt többször is írtam.
Egyelőre nem győzött meg az orosz hadsereg szereplése sem, persze lehet (sőt, biztos), hogy az ukrán és a nyugati média is túltolja az ellenpropagandát, ettől függetlenül vannak kétségeim.
2. Látok egy hatalmas nyertest, de az nem Kína vagy az USA, hanem Szaúd-Arábia. Ha Rijád tényleg kiegyezik Kínával és jüanért is ad nekik olajat, azzal sok legyet üt egy csapásra. Nyilván az USA nem fogja lebombázni őket, tehát Washington ezt benyeli, ami egyébként alapból gyengíti a dollár pozícióját, ellenben a jüan felértékelődik a nemzetközi kereskedelemben. Ezzel a lépéssel egyben Oroszországra is tesz egyfajta féket, hiszen nem csak az oroszok lesznek azok, akik nem dollárért adják a nyersanyagukat. Összességében és fajlagosan egyelőre Szaúd-Arábiánál látom, hogy rendkívül kellemes stratégiai pozícióba került anélkül, hogy a kisujját is megmozdította volna.
3. Az EU közben elintézte a saját hosszabb távú gazdasági fejlődését és jólétét.
4. Az USA nagy nyertese lehet a dolognak, már csak azzal is, hogy a gyengülő világhatalmi pozíciójának lassulhat az eróziója.
5. Kína egyértelműen nyertes.
6. India is jobb helyzetbe kerül, a pénzük és a gazdaságuk számára pozitív, hogy az oroszok a kőolajért a rúpiát is elfogadják, ráadásul kedvezményesen adják Indiának is a nyersanyagot.
Az esetleges további/későbbi orosz stratégiai nyereséggel egyelőre óvatosan bánnék, lássuk, hogyan fut ki ez a megindított hadművelet és hova vezeti ez Oroszországot és a világot. Nem tartom kizártnak, hogy sokkal nagyobb lesz itt a bukta, mint amit nyertek ezzel az egésszel, de majd meglátjuk..., az is lehet, hogy mégsem és a Nyugat esik végül pofára. Szóval esély van mindkettőre, ezt hülyeség lenne tagadni.
Összességében viszont sajnálom, mert ennél jobb sorsa lett volna érdemes ez az egész történet, legalábbis az én elképzeléseim szerint és továbbra sem tudom véka alá rejteni a finoman szólva is felemás érzéseimet ezzel az egésszel kapcsolatban, ami történt, illetve történik.
Olvasom és hallgatom őt is, nagyon jó meglátásai vannak, de..., nem tudom, nem vagyok biztos abban, hogy minden teljesen úgy van, ahogy látja. De nem vonom kétségbe a szakértelmét, az biztos, hogy nem semmi koponya.
Centquri prime:
Köszi a hosszú választ, igen, van benne igazságod..., de...
Én egyelőre a következőeket gondolom:
1. Oroszország elveszítette ezt a háborút.
Már azzal, hogy elindította, de ezt többször is írtam.
Egyelőre nem győzött meg az orosz hadsereg szereplése sem, persze lehet (sőt, biztos), hogy az ukrán és a nyugati média is túltolja az ellenpropagandát, ettől függetlenül vannak kétségeim.
2. Látok egy hatalmas nyertest, de az nem Kína vagy az USA, hanem Szaúd-Arábia. Ha Rijád tényleg kiegyezik Kínával és jüanért is ad nekik olajat, azzal sok legyet üt egy csapásra. Nyilván az USA nem fogja lebombázni őket, tehát Washington ezt benyeli, ami egyébként alapból gyengíti a dollár pozícióját, ellenben a jüan felértékelődik a nemzetközi kereskedelemben. Ezzel a lépéssel egyben Oroszországra is tesz egyfajta féket, hiszen nem csak az oroszok lesznek azok, akik nem dollárért adják a nyersanyagukat. Összességében és fajlagosan egyelőre Szaúd-Arábiánál látom, hogy rendkívül kellemes stratégiai pozícióba került anélkül, hogy a kisujját is megmozdította volna.
3. Az EU közben elintézte a saját hosszabb távú gazdasági fejlődését és jólétét.
4. Az USA nagy nyertese lehet a dolognak, már csak azzal is, hogy a gyengülő világhatalmi pozíciójának lassulhat az eróziója.
5. Kína egyértelműen nyertes.
6. India is jobb helyzetbe kerül, a pénzük és a gazdaságuk számára pozitív, hogy az oroszok a kőolajért a rúpiát is elfogadják, ráadásul kedvezményesen adják Indiának is a nyersanyagot.
Az esetleges további/későbbi orosz stratégiai nyereséggel egyelőre óvatosan bánnék, lássuk, hogyan fut ki ez a megindított hadművelet és hova vezeti ez Oroszországot és a világot. Nem tartom kizártnak, hogy sokkal nagyobb lesz itt a bukta, mint amit nyertek ezzel az egésszel, de majd meglátjuk..., az is lehet, hogy mégsem és a Nyugat esik végül pofára. Szóval esély van mindkettőre, ezt hülyeség lenne tagadni.
Összességében viszont sajnálom, mert ennél jobb sorsa lett volna érdemes ez az egész történet, legalábbis az én elképzeléseim szerint és továbbra sem tudom véka alá rejteni a finoman szólva is felemás érzéseimet ezzel az egésszel kapcsolatban, ami történt, illetve történik.
. Márpedig egy hadsereg ütőképessége az azt alkotó katonák mentális állapotától függ. Ilyen háttér mellett minimum egy év lenne egy valamirevaló hadsereget felállítani. De erre már nincs idő. Főleg így, hogy nem teszünk semmit, mert várjuk, illetve abban a kényelmes és hamis iluzióban ringatjuk magunkat, hogy a medve úgy is megdöglik.
.