Ez éppen nyolcat vitt.Gondolom a zsírosabb célpontokra tartogatják őket.
[HÍREK] Ukrajnai fegyveres konfliktus
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Szellem és Meszike!
Az is a Kreml propagandája, hogy népemnek megtiltották nyelve használatát? Hogy felégették kulturális központjukat?
Az is a Kreml propagandája, hogy kettős állampolgár nem viselhet hivatalt? (Mellesleg az ukrán elit és kormány nagy része kettős állampolgár).
'56-ot ne vegyétek a szátokra, mert a pesti srácok NEM NYOMTAK EL egy kisebbséget sem brutálisan!
Valamint nem 2 óra alatt vagytok Pesten, hanem 3, mert a busz a menekültekkel annyi idő alatt ér fel...
Az is a Kreml propagandája, hogy népemnek megtiltották nyelve használatát? Hogy felégették kulturális központjukat?
Az is a Kreml propagandája, hogy kettős állampolgár nem viselhet hivatalt? (Mellesleg az ukrán elit és kormány nagy része kettős állampolgár).
'56-ot ne vegyétek a szátokra, mert a pesti srácok NEM NYOMTAK EL egy kisebbséget sem brutálisan!
Valamint nem 2 óra alatt vagytok Pesten, hanem 3, mert a busz a menekültekkel annyi idő alatt ér fel...
Orosz, vagy a dán?
Az orosz „Kinzsalr” hiperszonikus rakéta célja a falu egyik legtitkosabb (a szovjet időkben) nukleáris fegyverek tárolására szolgáló létesítménye volt. Delyatyn, Ivano-Frankivsk régió.
A "711-es objektum" vagy az Ivano-Frankivszk-16 néven ismert hegyláncba mélyített pontot 1955-ben helyezték üzembe.
1993-ban a létesítményből az összes nukleáris fegyvert Oroszországba szállították. A bázis a 136. rakéta- és lőszerellátó központként vált ismertté.
A "711-es objektum" vagy az Ivano-Frankivszk-16 néven ismert hegyláncba mélyített pontot 1955-ben helyezték üzembe.
1993-ban a létesítményből az összes nukleáris fegyvert Oroszországba szállították. A bázis a 136. rakéta- és lőszerellátó központként vált ismertté.
Ez olyan lesz, mint a tudományos módszer? Ha sokan mondják az úgy van?
Viccet félretéve, jó, hogy van az Oryx, csak a vonatkoztatási rendszerük miatt mindig lyukas lesz: az orosz katonák kb egyáltalán nem videóznak (a milicisták igen), ott csak a haditudósításból tudunk képi anyaghoz jutni.
Természetesen az ukrán veszteségek tekintetében írom ezt - arról nem lesz az oryxen soha teljes a kép a fentiek miatt.
Értem. Harcoljanak a végsőkig az ukránok. Tipikus második világháborús birodalmi sötétség. Mindenki dögöljön bele a cél mindennek felett.
Orosz FM Lavrov az USA által finanszírozott biolaborokról Ukrajnában, a Nyugat fegyvereket küld és arról hogy tudják túlélni a szankciókat
W
Wilson
Guest
Raktam be egy elemzést ebbe a topikba is az ukrán légvédelmi rakétarendszerek állapotáról, és helyzetéről....
Íme ...
2018- as cikk , de azóta gyakorlatilag nem változott a helyzet.
Megbízható pajzs vagy lyukas vályú: milyen állapotban van az ukrán légvédelmi rendszer?....
A Sz-300 miért nem csodaszer, és a Sz-125 visszaállítására tett kísérletek miért egyértelmű korrupció.
Mikhail Zhirokhov
10 ÁPRILIS 2018, 08:30
Április elején az Ukroboronprom bejelentette, hogy újabb felújított Sz-300PS légvédelmi rendszert adott át az Ukrán Fegyveres Erőknek. A berendezés élettartamát további hét évvel meghosszabbították. A munkát a konszernhez tartozó Ukroboronservis végezte, és 2016-2017-ben összesen öt ilyen komplexumot javította. Ez egyike az Ukroboronpromnak az Ukrán Pajzs stratégia részeként adott számos megrendelésnek, amely "a csúcstechnológiás gyártásra való áttérést, a nemzetközi NATO-szabványokat és a fegyveres erők modern fegyverekkel való felszerelését irányozza elő" - közölte a konszern. A Mind megkérdezte Mykhaylo Zhyrokhov katonai szakértőt, hogy mi is valójában az "ukrán pajzs" a légvédelmi rendszerek tekintetében.
Rendszerek a múlt századból...
Az Ukroboronprom csak a minap jelentette, hogy az elmúlt két évben öt Sz-300-as komplexumot javítottak az ukrán légierő számára. Érdemes felidézni, hogy ezeket a komplexumokat stratégiai és taktikai repülőgépek, cirkáló és taktikai rakéták ellen tervezték, 25-27 kilométeres magasságig és 100 kilométeres távolságig.
Az azonban, hogy ezek a rendszerek mennyire bizonyulnának hatékonynak egy esetleges nagyszabású háború esetén Oroszországgal, meglehetősen vitatható kérdés. Egyrészt ez egy meglehetősen mobil légvédelmi rendszer. Amikor a rendszer gyártása megkezdődött (1980-as évek eleje), rekordot jelentő 5 percet kellett várni a harckészültség elérésére. Másrészt 30 év alatt az észlelő- és zavarórendszerek nagyon sokat fejlődtek, míg ezen ukrán komplexumok elektronikája tulajdonképpen a változatlan maradt.
Még egy dolog - 2014 előtt Ukrajnának volt egy Csouda rakétakilövőtere a Krímben, de 2010 óta egyetlen éleslövészettel járó gyakorlati taktikai gyakorlatot sem tartottak ott.
Csak 2016 végén kezdtek éleslövészetbe a rakétásaink, amikor végre sikerült felállítaniuk egy gyakorlóteret a Herszon régióban. Az ilyen gyakorlatok azonban szó szerint esetleges jellegűek, és nem képesek teljes mértékben támogatni az összes légvédelmi rakétaegység harckészültségét.
Arsenal csökkentés.....
Általánosságban elmondható, hogy a Szovjetunió összeomlása után hazánk egy meglehetősen komoly légvédelmi rendszert - 132 légvédelmi rakétadivíziót - örökölt. Ugyanennyi volt Oroszországban 2015-ben. Légvédelmi rendszerünknek azonban volt egy meglehetősen komoly problémája - a szovjet alapokmányok szerint a légvédelmi rakétarendszerek állásai túlnyomórészt helyhez kötöttek voltak, és főként stratégiailag fontos ipari és közigazgatási központokat - Kijevet, Dnyepropetrovszkot (ma Dnyepr), Harkovot, Nyikolajevet, Odesszát és a Krímet - fedték le.
Nyilvánvaló, hogy még a meglehetősen régi rendszerek, például a vietnami háború idejéből származó Sz-125 vagy Sz-75 is elég jó volt ilyen célokra. Egy független államnak, amelynek nem volt annyi ellensége, mint a Szovjetuniónak, egyszerűen nem volt szüksége ennyi eszközre. Ezért Ukrajna a függetlenség elnyerése után nagyon hamar jelentős csökkentésre kényszerült. Így először az Sz-75 közepes hatótávolságú SAM-eket vonták ki a szolgálatból, majd a 2000-es évek elején az Sz-125 rövid hatótávolságúakat. Amíg az erőforrások lehetővé tették, a nagy hatótávolságú Sz-200V és
Sz-200D SAM-ek szolgálatban voltak, de 2013-ban ezeket is kivonták a harci szolgálatból.
A fő rendszer az Sz-300-300PT és az Sz-300PS volt (2010-ben 16 hadosztály rendelkezett S-300PT-vel és 11 S-300PS-szel). Ezzel egyidejűleg komoly földrajzi átrendeződés történt - elsőként a Donbasszban és az Oroszországgal határos területeken állomásozó hadosztályokat szüntették meg, míg a hangsúly a központi és nyugati régiókra helyeződött. Nagyon valószínű, hogy ez szándékosan történt.
Az Oroszországból származó pótalkatrész-ellátással kapcsolatos problémák és a légvédelmi rakéták szavatossági idejének meghosszabbítására való képtelenség vezetett oda, hogy 2014-re még a hadsereg Buk-M1 közepes hatótávolságú SAM-rendszere is bekerült az ország légvédelmi rendszerébe. Ugyanakkor kísérleteket tettek a komplexumok felújításának elsajátítására - a legnagyobb sikert az Sz-300-asok esetében érték el. Fegyverzeti szakembereink például 2012-ben arról számoltak be, hogy az Sz-300PS két hadosztályát felújították, és az alkatrészek egy részét Oroszországban gyártották.
Sz-300PS SAM RENDSZER
Fotó: Ukroboronservis
A Krím annektálása után a légierőnk öt Sz-300-as és három Buk-M1-es hadosztályt veszített el, ami rendkívül negatívan hatott a harckészültségre, és valójában lyukat ütött a déli légvédelmi rendszerben.
W
Wilson
Guest
@Avtomat ez a cikk második része...Háború idején.
Csak 2015-ben kezdődtek meg a légvédelmi egységek megerősítésére irányuló tervezett munkálatok, amelyek középpontjában a gyári javítások és a légvédelmi rakéták élettartamának meghosszabbítása állt. Mivel a munkapontokat csak az Sz-300-asra dolgozták ki, tömegesen kezdték el átépíteni és javítani őket. Ennek eredményeként az elmúlt két évben a meglévő Sz-300P föld-levegő rakétarendszerek 65%-át különböző mértékben felújították. Ezenkívül a rakéták javítását is elsajátították. Egy másik irány a Buk-M1 légvédelmi rendszerek javítása és korszerűsítése volt - itt az eredmények nem kevésbé lenyűgözőek.
Ezzel párhuzamosan megkezdődtek a légvédelmi rendszerünk nem csak mennyiségi, hanem minőségi megerősítésére irányuló kísérletek is. Ebben az irányban olyan meglehetősen egyedi komplexumokat kell figyelembe venni, mint az Sz-300V1 és a Tor.
OSA-AK SAM RENDSZER
Fotó: Ukroboronservis
Ugyanakkor nincs minden rendben: úgy tűnik, hogy az Sz-300-asok számának növelése nem jelent csodaszert egy nagyobb háború esetén. Végtére is, a mobilitás ellenére a komplexumok még mindig rendelkeznek álló pozíciókkal, amelyeket már az agresszió első óráiban elég könnyen eltalálnak a különböző "Kaliberek" és "Iskanderek". Itt beszélhetünk a túlélők százalékos arányáról és arról, hogy mekkora kárt tudnak majd okozni az ellenségnek a jövőben. Az orosz "légierő" fő ellenfele tehát a hadsereg Buk-M1 és "Darázs" lesz, amelyek rendkívül korlátozott képességekkel rendelkeznek. Itt úgy tűnik, hogy a személyzet száma és képzettsége nagyon fontos lesz.
Jövőbeli fejlemények. Már jó ideje folynak tárgyalások egy olcsó, hazai terveken alapuló felszíni-levegő rakétarendszer létrehozásáról. Ebben az összefüggésben nagyon érdekes az Artem State Holding Company (Kijev) által gyártott, levegő-levegő rakétákon alapuló rövid hatótávolságú légvédelmi rendszer sorsa.
Ezt a rendszert a lengyelek a Narew pályázaton R-27 ADS néven ajánlották fel, és kemény verseny után ezt választották ki a lengyel hadseregnek történő szállításra. Most szakembereink a lengyelekkel együtt intenzíven dolgoznak ezen a rendszeren. Az előzetes bemutatót idén nyárra tervezik, a tüzelést pedig őszre.
Bár a repülőgép-rakéta használata pótmegoldásnak tűnik, mégis elég életképes. Elég, ha felidézzük az izraeli Spyder rendszert a RutoP-5 rakétákkal, amelyet a 2008-as háborúban meglehetősen sikeresen alkalmaztak az orosz támadó repülőgépek ellen. Vagy, általánosabban, az R-27T-vel folytatott iráni kísérletek, amelyek rendkívül sikeresek a szaúd-arábiai légierő és az Egyesült Arab Emírségek modern repülőgépei ellen.
Így a viszonylagos olcsóság miatt nagyon rövid idő alatt lehetséges lesz egyfajta mobil "rakétakerítés" létrehozása, amelynek leküzdése egy esetleges ellenség számára a felszerelés és legfőképpen a repülőszemélyzet súlyos veszteségeivel jár. És már az is fontos visszatartó erő lenne, ha az ilyen rendszerek megfelelő számban rendelkezésre állnának.
Fenntarthatatlan költségek. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a helyzetet, akkor a néhány katonai és magáncég által támogatott, a szolgálatban álló Sz-125-ösök helyreállítására irányuló projekt egyértelműen anakronisztikusnak tűnik. Még egy új keresőfejjel és továbbfejlesztett zavaró képességekkel sem lesz mobil, és ezért megsemmisül, mielőtt még ideje lenne kilőni az első rakétákat. Hogy érdemes-e értékes erőforrásokat és időt pazarolni ilyen nyilvánvalóan korrupt projektekre, ráadásul egy háborúban álló országban, az egy hatalmas kérdés.
Összességében elmondhatjuk, hogy jelenleg még nem dolgozták ki az orosz légvédelmi rendszer fejlesztésének koherens koncepcióját. Végül is teljesen nyilvánvaló, hogy a 30-40 évvel ezelőtti szovjet rendszereket nem lehet a végtelenségig harcképes állapotban tartani, és hamarosan felmerül a leváltásuk kérdése. És most még csak szó sincs arról, hogy nyugati gyártmányú rendszereket választanának. Az okok elvileg egyértelműek - a finanszírozás hiánya és egyes vezető tábornokok nyílt ellenállása. Azonban mintha még nem lenne túl késő, és nem maradnánk egy lyukas vályúnál egy "szép" pillanatra.
BM Tor Fotó: Ukroboronservis
Надежный щит или дырявое корыто: в каком состоянии украинская система ПВО
Почему С-300 – не панацея, а попытки восстановления С-125 – явная коррупцияmind.ua
Repterek Ukrajnában 57db airports in ukraine 57pcs
Katonai győzelem az oroszoké lesz. Ukrajna mint állam, a végén vagy megsemmisül, vagy marad belőle egy kevés nyugati rész, ami semleges és talán még hadserege sem lehet. Az ukrán vezetés beleesett a saját csapdájába. Elhiszi hogy a nyugat támogatja érdemben. Semmi gond, mi is elhittük 56-ban. Na, nem támogatja, ahogy minket se támogattak, csak bíztattak. ( Tény, Munoz Grande spanyol tábornok, az egykori, keleti frontot megjárt kék hadosztály parancsnoka, vállalta a katonai vezetését egy katonai erőnek, ha jön a magyar szabadságharc támogatására. Nem engedték jönni. ) Kézi páncéltörők, Stingerek, kézifegyverek és lőszer, az nem elég támogatás az ukránoknak ugyanis. Vagy komoly haderővel megtámogatunk egy államot és segítjük győzni a háborújában, vagy nem támogatjuk, de nem is bíztatjuk, hogy harcoljon tovább. Most az ukránok, mert nagyon bugyuta népség, elhiszik hogy támogatva vannak. Kicsit vannak, de nem eléggé. Mindent elbuknak, ha továbbra is Amerika kottájából játszanak. Nincsenek támogatva érdemben, de nagyon vannak bíztatva, hogy harcoljanak. Ennek a vége csak pusztulás lesz majd. Igaz, komoly veszteséget okoznak az orosz haderőnek, ez is tény. De nem lesz elég nekik. Az oroszok fognak győzni.
Majd megnézem, és rakok be fordítást / részletesebb beszámolót, ha valakit érdekel.
Az orosz fegyveres erők ukrajnai különleges műveletének 23. napját a szövetséges csapatok Luganszki Népköztársaságban való előrenyomulásának sikereiről, a Mariupol központjában folytatott csatákról és az ukrán fegyveres erők Melitopol elleni éjszakai csapásáról szóló hírek jellemezték.
Hogyan változott a helyzet Ukrajnában és a Donyec-medencében március 18-án.
t.me
Hogyan változott a helyzet Ukrajnában és a Donyec-medencében március 18-án.
Colonelcassad
23-й день спецоперации ВС РФ на Украине ознаменовался новостями об успехах в продвижении союзных войск в Луганской Народной Республике, боями в центре Мариуполя и ночным ударом ВСУ по Мелитополю. Как изменилась ситуация на Украине и в Донбассе 18 марта — читайте в нашем материале. #Донбасс...
t.me
W
Wilson
Guest
Nem én tartom finnyasnak őket hanem ilyen az üzleti világ és most nem alsó Damaszkuszról van szó, hanem pl az általad említett Oroszországon keresztül haladó Kínát Európával összekötő kereskedelmi útvonalról.....
Felszólít, követel.Felszólít, követel.Felszólít, követel.Felszólít, követel.Felszólít, követel.Felszólít, követel.Felszólít, követel.Felszólít, követel.Felszólít, követel.Felszólít, követel.Felszólít, követel.Felszólít, követel.Felszólít, követel.Felszólít, követel.Felszólít, követel.
Ezért kell most alázatot tanulniuk. Sajnos.
W
Wilson
Guest
Tudod mikor mondta ezt, amikor megindult az invázió.....Így is volt - amikor azt mondta nem indít, akkor nem is indított. Amikor meg azt mondta, hogy indít, akkor meg is indultak. Hallatlan, mennyire nem lehet megbízni a szavukban ...
A Donbass-probléma történelmi gyökerei
March 19, 2022
| RT
A régió sajátos identitással rendelkezik, és nem illeszkedik jól sem Oroszországhoz, sem Ukrajnához
A jelenlegi események új hangsúlyt fektettek a Donbászra, egy történelmi régióra Ukrajna és Oroszország határán. A történelem mércéje szerint ez a terület egészen a közelmúltban jelent meg, és mindig is egy kicsit különálló volt. A 2014-ben kezdődő válságot szemlélve fontos megérteni annak alakulását.
Ma Donbass ipari és bányászati régió, de sokáig nagyrészt lakatlan volt. A középkori „Rus” déli határain húzódó sztyeppei zónát (még nem osztották fel Oroszországra, Ukrajnára és Fehéroroszországra) „Vad mezőknek” nevezték. Nomád népek otthona volt, és a gazdák csak nagy nehézségek árán költöztek délre. A 13. századi mongol invázió után a Wild Fields veszélyes hely volt, ahol megtalálhatja magát.
Négyszáz év körül néhány oroszországi és ukrajnai paraszt fokozatosan megtelepedett a leendő Donbasszban.
Nagy előrelépés történt a 19. században, amikor az ott feltárt szénlelőhelyek szükségessé váltak az ipar számára. Ekkor alapították sok várost, amelyek nélkül elképzelhetetlen a mai Donbász. 1869-ben a brit iparos, John Hughes gyárat épített, amely köré Juzovka falu nőtt – még néhány neve volt, köztük Sztálinó, mielőtt egy helyi ember 1961-ben átnevezte Donyeckre.
Nyikita Hruscsovnak hívták, és szerény származásából fémszerelőként emelkedett a Szovjetunió élére.
1868-ban megjelent Kramatorsk, 1878-ban pedig Debalceve. A városok gyorsan növekedtek. A szénlelőhelyek és a növekvő gyárak képezték a régió egyedi „arcát”. Ez még a tájra is vonatkozik: bárhová is megy a modern Donbassban, óriási szemétlerakók vonzzák a tekintetet. Donbass ipari régióként alakult, városai és gyárai gyakran még ma is egymásba folynak. A régiót több oroszországi és ukrajnai gyarmatosító folyam lakta, lakossága igen változatos volt, de népei könnyen keveredtek nyelvük és kultúrájuk közelsége miatt.
A 19. század végén és a 20. század elején bekövetkezett meteorikus fejlődés, amikor az Orosz Birodalom hatalmas bányája és kovácsműve lett, tette a ma ismert Donbászssá.
1917-ben sok minden megváltozott. Két forradalom és egy polgárháború egész Oroszország történelmét „előtte” és „utána” részekre osztotta.
A februári forradalom után, amikor a monarchia bukott, egy Ideiglenes Bizottság irányította a régiót. Eközben a kijevi Központi Rada autonómmá nyilvánította Ukrajnát, mielőtt az októberi forradalom után kinyilvánította függetlenségét. A Rada széles körű területi igényeket támasztott, amelyek Donbass területére is kiterjedtek. Azonban nem teljesen. Juzovka határváros volt a Rada előírásai szerint. Az árnyalat az volt, hogy a Rada nem gyakorolt semmilyen hatalmat e területek többsége felett, és hamarosan összeveszett a petrográdi Ideiglenes Kormánnyal.
Az egész érvelést a parlamenti vitákban meg lehetett volna dönteni, de 1917. november 7-én kitört a szocialista forradalom. Ezt követően vágtába indultak az események. Kijevben leverték a kommunista felkelést, és aktívan részt vettek az orosz tisztek, akik a Radát kisebb gonosznak tartották, mint a vörösöket.
Eközben az önjelölt Ukrajna keleti részén egy egészen szokatlan koalíció alakult. Központja Harkov volt, egy nagy ipari város, amely nem tartozott a Donyec-medencei régióhoz, de szorosan kötődött hozzá. A Donbass sajátos identitása ekkorra már kialakult. Bár a területet közigazgatásilag három egységre osztották, közös gazdasággal és érdekekkel rendelkeztek. Amíg a Rada ülésezett, Kelet-Ukrajnában a helyi tanácsok bejelentették a Donbass és a Krivbass szénmedence egyesítését. Ide tartoztak a Doni kozák hadsereg régiójához tartozó városok is, mint Mariupol és Krivoj Rog, amely közigazgatásilag Herszon tartományhoz tartozott, valamint Harkov. Ez a struktúra, amelyet informálisan „Donkrivbass”-nak vagy egyszerűen „Donbassnak” neveztek, nem követelte függetlenségét, és abszurdnak ítélte az Oroszországtól való elszakadás gondolatát, hanem önmagát tekinti autonómnak. Ráadásul Ukrajna függetlenségi projektjei nem érdekelték az alkotókat.
Nikolai von Ditmar, a Dél-oroszországi Bányászok Kongresszusainak Tanácsának elnöke megjegyezte:
„Iparilag, földrajzilag és gyakorlatilag ez az egész terület teljesen más, mint Kijevé. Ennek az egész kerületnek megvan a maga teljesen független alapvető jelentősége Oroszország számára, és külön életet él. A harkovi járás Kijevnek való adminisztratív alárendeltségét egyáltalán nem követeli meg semmi, ellenkezőleg, nem felel meg a valóságnak. Az ilyen mesterséges alárendeltség csak bonyolítja és akadályozza a kerület életét, főleg, hogy ezt az alárendeltséget célszerűségi kérdések és állami követelmények szabják meg, és kizárólag az ukrán mozgalom vezetőinek nemzeti követelései.”
1918 februárjában Fjodor Szergejev, az Artyom pártálnéven ismert bolsevik a Donyeck-Krivoj Rog Tanácsköztársaságot (DKR) az RSFSR vagy Szovjet-Oroszország autonóm régiójává nyilvánította.
Jogos volt a DKR? Nem több és nem kevesebb, mint bármely más önjelölt entitás, amely az Orosz Birodalom romjain alakult ki, ahol az államok kikiáltották függetlenségüket, majd egy hét alatt összeomlottak. Egy másik példa a „Zöld Ukrajna”, egy független ukrán állam alapítására tett kísérlet a Csendes-óceán közelében. Ez a projekt Habarovszk városa köré összpontosult, amely ma 8924 km-re található Kijevtől.
A DKR-projekt nem a bolsevik párt vezetésének ötlete volt. Pontosan egy már kialakult regionális identitás alapján jelent meg. Vlagyimir Lenin vezető tudott a DKR közelgő létrehozásáról, és nem ellenkezett. A határok, amelyeket Artyom a köztársaság számára állított, szerényebbek voltak, mint a Rada határai, de még mindig nagyon szélesek. A DKR problémája ugyanaz volt, mint a Radáé – a terület feletti tényleges ellenőrzés nagyon csekély volt, vagy nem is létezett. A DKR-nek saját kormánya volt, amelyben három baloldali párt – a bolsevikok, a mensevikek és a szociálforradalmárok – képviselői voltak. A jogszabály egyes árnyalatai nagyon szokatlannak és enyhének tűnnek az idő és a hely mércéje szerint. Ott például hivatalosan betiltották a halálbüntetést. Általánosságban elmondható, hogy Artyom és csapata a bolsevikok körében lágyszívű liberálisok hírében állott, akik akadályozták az elnyomást és kiengedték a „burzsoákat” a börtönből.
Röviden, a polgárháború sújtotta Oroszország mércéjével a DKR az emberiség igazi fellegvára volt. A valóságban nem ment minden olyan simán, ahogy a köztársaság alkotói szerették volna. Például tilos volt az önkényes megtorlás, de a helyi hatóságok titokban gyakorolták azokat. Az általános tendencia azonban enyhébb volt, mint más helyeken.
A fő probléma az volt, hogy Artyom és társai nem tudták megtartani a hatalmat. Az első világháború idején offenzíváját folytató német hadsereg nyugatról vonult be, és a berlini erők 1918 májusára megsemmisítették a DKR-t.
Donbász és egész Oroszország a szakadékba omlott. Eleinte a németek kifosztották a régiót. Aztán a vörösek és a fehérek – a polgárháború fő felei – közötti csaták színhelye lett.
Donbass „megkülönböztető képessége” azonban nem tűnt el. A vita a terület kezeléséről egészen 1923-ig tartott. A régió helye az új rendben egyáltalán nem volt nyilvánvaló. Városai többnyire oroszok voltak mind nyelvi, mind önazonosítási szempontból. A megszálló német csapatok azonban kollaboráns ukrán kormányt állítottak fel. A németek és az ukránok egyaránt lelőtték a politikai ellenfeleket és azokat, akiket azzal gyanúsítanak, hogy szimpatizálnak a vörösökkel. Ezzel egy időben az ukrán kormány megkezdte az „ukránosítás” politikáját, amely arra törekszik, hogy saját nyelvét és identitását rákényszerítse a helyi lakosságra. Egyik első rendelése így szólt:
„A harkovi régió összes állami intézményében minden ügyletet csak ukrán nyelven szabad lefolytatni.” További követelmény volt, hogy „minden intézmény három napon belül cserélje ki az összes feliratot a táblákon, plakátokon és hirdetményeken ukrán nyelvűre… A vezetők kijelentései, amelyek szerint három nap alatt lehetetlen pótolni az írást, nem tekinthetők meggyőzőnek, mert már vannak ilyenek. egyes létesítmények, amelyek teljesítették ezt a parancsot… Ha a táblákat, plakátokat, hirdetményeket stb. az előírt határidőn belül nem cserélik ki államnyelvet tartalmazóra, úgy a kijelölt járás-, közlekedési osztály- és postavezetőket szigorúan megbüntetik a az Ukrán Népköztársaság törvényei.”
Ezek a próbálkozások banális okból nem jártak sikerrel: nem volt elég szakértő az ukrán nyelvnek az iskolákban és irodákban való bevezetéséhez. A helyzet a komédia szintjére lépett, amikor az ukrán bizottság vezetője ukránul köszöntötte a beosztottakat, majd mindenki oroszra váltott.
Németország első világháborús veresége után Donbászt könnyedén megtisztították az ukrán alakulatoktól, és elkezdődött az igazi harc – a vörösök és a fehérek között. A Donbass státuszának kérdése azonban továbbra is kérdéses maradt.
March 19, 2022
| RT
A régió sajátos identitással rendelkezik, és nem illeszkedik jól sem Oroszországhoz, sem Ukrajnához
A jelenlegi események új hangsúlyt fektettek a Donbászra, egy történelmi régióra Ukrajna és Oroszország határán. A történelem mércéje szerint ez a terület egészen a közelmúltban jelent meg, és mindig is egy kicsit különálló volt. A 2014-ben kezdődő válságot szemlélve fontos megérteni annak alakulását.
Ma Donbass ipari és bányászati régió, de sokáig nagyrészt lakatlan volt. A középkori „Rus” déli határain húzódó sztyeppei zónát (még nem osztották fel Oroszországra, Ukrajnára és Fehéroroszországra) „Vad mezőknek” nevezték. Nomád népek otthona volt, és a gazdák csak nagy nehézségek árán költöztek délre. A 13. századi mongol invázió után a Wild Fields veszélyes hely volt, ahol megtalálhatja magát.
Négyszáz év körül néhány oroszországi és ukrajnai paraszt fokozatosan megtelepedett a leendő Donbasszban.
Nagy előrelépés történt a 19. században, amikor az ott feltárt szénlelőhelyek szükségessé váltak az ipar számára. Ekkor alapították sok várost, amelyek nélkül elképzelhetetlen a mai Donbász. 1869-ben a brit iparos, John Hughes gyárat épített, amely köré Juzovka falu nőtt – még néhány neve volt, köztük Sztálinó, mielőtt egy helyi ember 1961-ben átnevezte Donyeckre.
Nyikita Hruscsovnak hívták, és szerény származásából fémszerelőként emelkedett a Szovjetunió élére.
1868-ban megjelent Kramatorsk, 1878-ban pedig Debalceve. A városok gyorsan növekedtek. A szénlelőhelyek és a növekvő gyárak képezték a régió egyedi „arcát”. Ez még a tájra is vonatkozik: bárhová is megy a modern Donbassban, óriási szemétlerakók vonzzák a tekintetet. Donbass ipari régióként alakult, városai és gyárai gyakran még ma is egymásba folynak. A régiót több oroszországi és ukrajnai gyarmatosító folyam lakta, lakossága igen változatos volt, de népei könnyen keveredtek nyelvük és kultúrájuk közelsége miatt.
A 19. század végén és a 20. század elején bekövetkezett meteorikus fejlődés, amikor az Orosz Birodalom hatalmas bányája és kovácsműve lett, tette a ma ismert Donbászssá.
1917-ben sok minden megváltozott. Két forradalom és egy polgárháború egész Oroszország történelmét „előtte” és „utána” részekre osztotta.
A februári forradalom után, amikor a monarchia bukott, egy Ideiglenes Bizottság irányította a régiót. Eközben a kijevi Központi Rada autonómmá nyilvánította Ukrajnát, mielőtt az októberi forradalom után kinyilvánította függetlenségét. A Rada széles körű területi igényeket támasztott, amelyek Donbass területére is kiterjedtek. Azonban nem teljesen. Juzovka határváros volt a Rada előírásai szerint. Az árnyalat az volt, hogy a Rada nem gyakorolt semmilyen hatalmat e területek többsége felett, és hamarosan összeveszett a petrográdi Ideiglenes Kormánnyal.
Az egész érvelést a parlamenti vitákban meg lehetett volna dönteni, de 1917. november 7-én kitört a szocialista forradalom. Ezt követően vágtába indultak az események. Kijevben leverték a kommunista felkelést, és aktívan részt vettek az orosz tisztek, akik a Radát kisebb gonosznak tartották, mint a vörösöket.
Eközben az önjelölt Ukrajna keleti részén egy egészen szokatlan koalíció alakult. Központja Harkov volt, egy nagy ipari város, amely nem tartozott a Donyec-medencei régióhoz, de szorosan kötődött hozzá. A Donbass sajátos identitása ekkorra már kialakult. Bár a területet közigazgatásilag három egységre osztották, közös gazdasággal és érdekekkel rendelkeztek. Amíg a Rada ülésezett, Kelet-Ukrajnában a helyi tanácsok bejelentették a Donbass és a Krivbass szénmedence egyesítését. Ide tartoztak a Doni kozák hadsereg régiójához tartozó városok is, mint Mariupol és Krivoj Rog, amely közigazgatásilag Herszon tartományhoz tartozott, valamint Harkov. Ez a struktúra, amelyet informálisan „Donkrivbass”-nak vagy egyszerűen „Donbassnak” neveztek, nem követelte függetlenségét, és abszurdnak ítélte az Oroszországtól való elszakadás gondolatát, hanem önmagát tekinti autonómnak. Ráadásul Ukrajna függetlenségi projektjei nem érdekelték az alkotókat.
Nikolai von Ditmar, a Dél-oroszországi Bányászok Kongresszusainak Tanácsának elnöke megjegyezte:
„Iparilag, földrajzilag és gyakorlatilag ez az egész terület teljesen más, mint Kijevé. Ennek az egész kerületnek megvan a maga teljesen független alapvető jelentősége Oroszország számára, és külön életet él. A harkovi járás Kijevnek való adminisztratív alárendeltségét egyáltalán nem követeli meg semmi, ellenkezőleg, nem felel meg a valóságnak. Az ilyen mesterséges alárendeltség csak bonyolítja és akadályozza a kerület életét, főleg, hogy ezt az alárendeltséget célszerűségi kérdések és állami követelmények szabják meg, és kizárólag az ukrán mozgalom vezetőinek nemzeti követelései.”
1918 februárjában Fjodor Szergejev, az Artyom pártálnéven ismert bolsevik a Donyeck-Krivoj Rog Tanácsköztársaságot (DKR) az RSFSR vagy Szovjet-Oroszország autonóm régiójává nyilvánította.
Jogos volt a DKR? Nem több és nem kevesebb, mint bármely más önjelölt entitás, amely az Orosz Birodalom romjain alakult ki, ahol az államok kikiáltották függetlenségüket, majd egy hét alatt összeomlottak. Egy másik példa a „Zöld Ukrajna”, egy független ukrán állam alapítására tett kísérlet a Csendes-óceán közelében. Ez a projekt Habarovszk városa köré összpontosult, amely ma 8924 km-re található Kijevtől.
A DKR-projekt nem a bolsevik párt vezetésének ötlete volt. Pontosan egy már kialakult regionális identitás alapján jelent meg. Vlagyimir Lenin vezető tudott a DKR közelgő létrehozásáról, és nem ellenkezett. A határok, amelyeket Artyom a köztársaság számára állított, szerényebbek voltak, mint a Rada határai, de még mindig nagyon szélesek. A DKR problémája ugyanaz volt, mint a Radáé – a terület feletti tényleges ellenőrzés nagyon csekély volt, vagy nem is létezett. A DKR-nek saját kormánya volt, amelyben három baloldali párt – a bolsevikok, a mensevikek és a szociálforradalmárok – képviselői voltak. A jogszabály egyes árnyalatai nagyon szokatlannak és enyhének tűnnek az idő és a hely mércéje szerint. Ott például hivatalosan betiltották a halálbüntetést. Általánosságban elmondható, hogy Artyom és csapata a bolsevikok körében lágyszívű liberálisok hírében állott, akik akadályozták az elnyomást és kiengedték a „burzsoákat” a börtönből.
Röviden, a polgárháború sújtotta Oroszország mércéjével a DKR az emberiség igazi fellegvára volt. A valóságban nem ment minden olyan simán, ahogy a köztársaság alkotói szerették volna. Például tilos volt az önkényes megtorlás, de a helyi hatóságok titokban gyakorolták azokat. Az általános tendencia azonban enyhébb volt, mint más helyeken.
A fő probléma az volt, hogy Artyom és társai nem tudták megtartani a hatalmat. Az első világháború idején offenzíváját folytató német hadsereg nyugatról vonult be, és a berlini erők 1918 májusára megsemmisítették a DKR-t.
Donbász és egész Oroszország a szakadékba omlott. Eleinte a németek kifosztották a régiót. Aztán a vörösek és a fehérek – a polgárháború fő felei – közötti csaták színhelye lett.
Donbass „megkülönböztető képessége” azonban nem tűnt el. A vita a terület kezeléséről egészen 1923-ig tartott. A régió helye az új rendben egyáltalán nem volt nyilvánvaló. Városai többnyire oroszok voltak mind nyelvi, mind önazonosítási szempontból. A megszálló német csapatok azonban kollaboráns ukrán kormányt állítottak fel. A németek és az ukránok egyaránt lelőtték a politikai ellenfeleket és azokat, akiket azzal gyanúsítanak, hogy szimpatizálnak a vörösökkel. Ezzel egy időben az ukrán kormány megkezdte az „ukránosítás” politikáját, amely arra törekszik, hogy saját nyelvét és identitását rákényszerítse a helyi lakosságra. Egyik első rendelése így szólt:
„A harkovi régió összes állami intézményében minden ügyletet csak ukrán nyelven szabad lefolytatni.” További követelmény volt, hogy „minden intézmény három napon belül cserélje ki az összes feliratot a táblákon, plakátokon és hirdetményeken ukrán nyelvűre… A vezetők kijelentései, amelyek szerint három nap alatt lehetetlen pótolni az írást, nem tekinthetők meggyőzőnek, mert már vannak ilyenek. egyes létesítmények, amelyek teljesítették ezt a parancsot… Ha a táblákat, plakátokat, hirdetményeket stb. az előírt határidőn belül nem cserélik ki államnyelvet tartalmazóra, úgy a kijelölt járás-, közlekedési osztály- és postavezetőket szigorúan megbüntetik a az Ukrán Népköztársaság törvényei.”
Ezek a próbálkozások banális okból nem jártak sikerrel: nem volt elég szakértő az ukrán nyelvnek az iskolákban és irodákban való bevezetéséhez. A helyzet a komédia szintjére lépett, amikor az ukrán bizottság vezetője ukránul köszöntötte a beosztottakat, majd mindenki oroszra váltott.
Németország első világháborús veresége után Donbászt könnyedén megtisztították az ukrán alakulatoktól, és elkezdődött az igazi harc – a vörösök és a fehérek között. A Donbass státuszának kérdése azonban továbbra is kérdéses maradt.
Putyin nem képes megszállni Ukrajnát, az ukránok nem fogják feladni, ők a harctéren teszik a dolgukat, a nyugat a gazdaságban, Putyin rezsimje előbb fog összeomlani mint Ukrajna és ha összeomlik a rezsim akkor a seregük ki fog vonulni.
